Az angoloknál és amerikaiaknál a hétköznapi ember is jól tudja, mi a különbség a “stress” és a “distress” között. Magyarul viszont a “stressz” szót használjuk a pozitív és negatív stresszre is. Olyanról pedig nem is hallottunk még, hogy „hipostressz”, pedig létezik, sőt sokan küzdenek vele. Ezek szakkifejezések ugyan, de nem árt, ha tisztába tesszük őket, már csak azért sem, mert felfedezésüket nagyrészt a magyar származású kanadai professzornak, Dr. Selye Jánosnak köszönhetjük.
1. Eustressz: pozitív stresszhatás, ami a kiváló teljesítmény vagy az izgalmas kaland érzésekor uralkodik el rajtunk. Ez vezérli az extrém sportok szerelmeseit – sőt a szerelmeseket is. Ez jelentkezik akkor, ha új autót/ruhát vásárolunk, gyermekünk születik, teljesítünk egy kihívást, gyönyörű helyre utazunk, megdicsérnek, avagy bármilyen téren sikert érünk el. Az eustressz előnyös hatást fejt ki a szervezetünkre, testi-lelki egyensúlyunkra, ezért igyekszünk minél gyakrabban átélni; annál is inkább, mivel általában rövid ideig tart. Egyesek kifejezetten hajszolják – ami már kóros jelenség lehet.
2. Distressz: a negatív vagy káros stressz, ami pont ellenkező hatást fejt ki ránk, mint az eustressz – nem segíti, hanem hátráltatja a teljesítményt, a megküzdő-képességet. Általában valamilyen megterhelő életesemény hatására jelentkezik: túl sok munka, gyászeset, pénzügyi problémák, feszült kapcsolatok, krónikus betegség stb. A distressz lehet akut vagy krónikus. Mivel természetes jelenségről van szó, és a vele való megküzdés erősít, fejleszt bennünket, ezért csak a krónikus distressz esetén kell terápiára gondolnunk.
3. Hiperstressz: amikor valaki túl nagy kihívással szembesül, és úgy érzi, nem képes megbirkózni az adott helyzettel, körülménnyel. Gyakran jár frusztrációval vagy kimerültséggel. Elsősorban a túl nagy felelősséget hordozó munkakörökben, a százfelé szakadó dolgozó anyáknál, a tőzsdeügynököknél, és azoknál fordul elő, akik túl mozgalmas környezetben dolgoznak, esetleg nap mint nap a „semmiből” kell pénzt előteremteniük.
4. Hipostressz: az előző ellentéte, amikor túl kevés inger éri az embert, beszűkül az élete, gyakran unatkozik, nem tud magával mit kezdeni. A kihívást nem jelentő munkakörökben, krónikus betegeknél fordul elő, illetve olyan embereknél, akik folyton ugyanazt a feladatot végzik. A hipostressz nyugtalanságot, izgatottságot, inspiráció-hiányt okozhat.
Inspiráció és ajánlott irodalom:
http://www.palyatanacsadok.hu/html/1tananyag/stresszorok.pdf
