„Valódi változás akkor történik, ha a dolog lényegét értjük meg. […] Minden szenvedélyt és függést a körülmények és a körülmények kiváltotta viselkedés tart fenn. Nem az a változás, ha minden marad a régiben, csak mi „erősek” próbálunk lenni. […] Inkább változtassunk a körülményeken. A valódi változtatás mindig a dolgok jelentésére, üzenetére irányul, a látszatváltoztatás konzerválja, sőt, súlyosbítja a problémát. Nem tud aludni? Ne akarjon aludni. Tanuljon meg relaxálni, és relaxáljon reggelig. Tuti, hogy el fog közben aludni. Csak mert nem akart. Le akar fogyni? Ne fogyni akarjon. Éljen érdekesebb életet, és majd alig jut eszébe enni. […] Eddig mindig meg akartunk változni. Ezt általában úgy képzeltük, hogy most végre majd összeszedjük az akaraterőnket, meg majd erősek leszünk, meg majd nem tűrjük tovább. De ami nem megy akaraterővel, az ritkán megy még nagyobb akaraterővel. Az igazi változás sokszor a megváltozásról való lemondás. Fogadjuk el, hogy lehet nikotinéhséggel is élni, és lehet éhesnek lenni, lehet szorongani és rosszul lenni, és fogadjuk el, hogy a másik olyan, amilyen. A nagy dolgok itt, vagyis ezután kezdődnek.” (Szendi G.: „A változás pszichológiája”)
Ez a gondolatkör nekem rendkívül sokat segített. Annyit tennék még hozzá, hogy a nemrég ismertetett hatékony önprogramozó technika, az ARI is az elfogadásból, az önmagunkkal szembeni őszinteségből indul ki. Első lépése az “aktuális”, a jelen helyzet rögzítése, akár negatív felhanggal, hogy ne hazudjunk önnön tudatunknak. Ezután következhet az átalakítás, méghozzá úgy, hogy leszögezzük, mi a “reális” (megkerülve a negatív gondolkodás, hipochondria, végletesség csapdáit), és onnan fordítjuk “ideálisba”, amely immár megalapozott cél lehet.
