Végeztek egy olyan kísérletet, ahol – szegény – patkányok rendszeresen áramütést kaptak. Egy ideig nem tudtak menekülni előle, mert zárva volt az ajtó, hiába próbálkoztak. A kutatók azt tapasztalták, hogy egy idő múlva az állatok feladták, apátiába estek, nem próbálkoztak, hanem szinte mozdulatlanul tűrték a csapásokat. Akkor is, amikor az ajtó már nyitva volt!
Ugyanez a jelenség embereknél is megfigyelhető, és azt a nevet kapta, hogy „tanult tehetetlenség”. Ilyenkor az ember rossz (átvett) minták vagy rossz tapasztalatok miatt úgy érzi, ő nem tehet semmit a saját helyzetének javításáért. Elég néhány kudarc, néhány váratlan vagy szokatlan nehézség, ahol nem működnek a korábbi stratégiák, amelyekben összeomlik a magunkról alkotott képünk, és az arra hajlamos embereknél kialakulhat a tanult tehetetlenség – vagy más szavakkal: tanult reménytelenség, tanult hitetlenség. Főleg, ha valaki a szüleitől is azt látta, hogy nem igazán küzdenek önmagukért, a családért, hanem belesüppednek egy rossz helyzetbe, mondván, hogy nem az ő kezükben van az irányítás. Ez a gondolkodási rendszer nagyon káros hatást gyakorol a mi életvitelünkre is: ha eluralkodik rajtunk, akkor elveszíthetjük életörömre és önmegvalósításra való képességünket, céljainkat és motivációinkat. Sokkal könnyebben megbetegszünk, és sokkal nehezebben gyógyulunk meg. Mivel önmagunkban nem hiszünk, kívülről várjuk a megváltást, így kiszolgáltatottá válhatunk. Ezek alapján tehát talán már mondani sem kell: a tanult tehetetlenség a szorongás és a depresszió egyik melegágya.
De nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak! Tovább a KATTINTÁS után!
