Milyen érdekes, hogy a színpompás érzések című cikkemben pont a zöld színnel társítottam a szeretetet! Pedig mások az irigység színének tartják. Nekem ez a kedvenc színem, és egyfelől a csakrák rendszerében is a szívcsakrának feleltethető meg (a rózsaszín szerintem már tipikus európai ezoterikus kiegészítés), másfelől az, hogy „zöld” életmódot igyekszünk folytatni, azt mutatja, hogy szeretet van bennünk a saját világunk, környezetünk, más élőlények iránt.
Ez csak némi kitérő volt, hogy megmagyarázzam a címet, és ne kelljen azt írnom a helyére: „A szeretet titkai”. Mert valójában erről szól ez a bejegyzés.
Jesszus, hogy jönnek ide a szeretet titkai?! Nos, aki valami életminőséget rontó pszichés zavarban szenved, annál általában szeretethiányt is fel lehet fedezni. Nem szereti eléggé (vagy jól) saját magát, a környezetét, a világot, amelyben él, és természetesen másokat sem. Talán nem is ismeri a valódi szeretetet. A negatív alapérzések (düh, félelem, szomorúság), illetve a bonyolultabb parazita érzelmek egyszerűen elvonják az energiáját a szeretettől, túl erőssé váltak benne. Pedig ez az elcsépeltnek tűnő fogalom, a szeretet, az élet, az egészség és a kiegyensúlyozottság egyik fő alapja. A feltétel nélküli elfogadás, törődés, lelki vonzalom tudatos megélése.
Adam Jacksontól vennék idézeteket (egy másik honlap segítségével), az „Igaz szeretet titka” című könyvéből – és szokás szerint a saját megfigyeléseimmel egészíteném ki. Az író szerint a szeretet nem tündérmese, nem a szerencsén és nem a véletlenen múlik, hanem mi magunk hozzuk létre, magunkban hordozzuk. Ha szeretet van bennünk, automatikusan élünk vele. Ha nincs, vagy nem elég, akkor várhatjuk, kereshetjük a boldogságot, a gyógyulást, a harmóniát, nem fogjuk megtalálni.
