Avagy a kognitív viselkedésterápia
Többször találkozom a környezetemben olyan esetekkel, amikor valakinek szüksége van pszichiáter vagy pszichológus segítségére, de akárhova megy, mindig ugyanazt kapja, ezért végül hiányérzete támad, kiábrándul, és nem keres több segítséget. Általában az a legfőbb panasz, hogy csak gyógyszert írnak fel nekik, vagy csak a relaxációt erőltetik, esetleg olyan hétköznapi csevegést folytatnak a beteggel, amit a szomszédjával is lefolytathatna („Keressen magának kielégítőbb munkát!”). Ilyen esetekben az illető nagyon bánja, hogy ennyi helyre elment, ennyi pénzt otthagyott, és nem kapott érdemi segítséget. A végén már értelmét sem látja a kiút keresésének. Ha valaki engem kérdez, én általában azt szoktam mondani, hogy addig ne adja fel, amíg nem talál egy olyan szakembert, aki többek között kognitív viselkedésterápiával is foglalkozik.
Biztos vagyok benne ugyanis, hogy a hiányzó láncszem a kognitív viselkedésterápia. Ez lehetővé teszi a probléma gyökerének a feltárását, személyiségelemzéssel, a belső blokkok feloldásával, illetve a hibás minták, rossz szokások átalakításával. Ezek nélkül jóformán képtelenség igazi gyógyító hatást elérni. Az ilyen elemző módszerekhez azonban nemcsak szaktudás, hanem fejlett intelligencia és türelem is kell, valamint rengeteg tapasztalat a lélekbúvárkodás területén. Nyilván a szakemberek zömének sokkal egyszerűbb gyógyszerfelírással, könnyedebb beszélgetéssel vagy a relaxáció megtanításával pénzt keresnie, mint „kézen fogva” haladni a klienssel. Szerencsére azért egyre többen vállalnak ilyen terápiát, még ha jelenleg kicsi is az arányuk.
De miről is szól ez a módszer? Miért pont “kognitív” és miért pont “viselkedés”? A kattintás után jön a magyarázat!
