Mikor fordult elő utoljára velünk, hogy 
“elöntött a hála érzése”? Ugye, hogy valódi örömbomba volt, jobb minden kedélyjavítónál? Amikor boldogság kapni, szinte kegyelmi állapot… Ezt a figyelemre méltó stresszoldó hatást ma már tudományos kísérletek is igazolják.
A stresszbetegségek kialakulásában nagy szerepet játszanak az elburjánzott negatív érzelmek. Legfőképpen a három negatív alapérzés: a harag, a félelem és a szomorúság. (Lásd a korábbi cikket az alapérzésekről és a parazita érzelmekről.) Fontos, hogy időben felfedezzük, mivel lehet ezeknek a hatását ellensúlyozni. Annyi bizonyos, hogy két pozitív alapérzés van, a szeretet és az öröm, tehát ezeknek a mélyebb megélése bizonyosan javít a helyzeten. Ezt a tanácsot azonban sokan túl általánosnak tartják, a szeretet és az öröm megélését és kifejezését pedig nehéznek. Erre lehet egy megoldás, ha megtanuljuk megélni és kifejezni a hálánkat. A hála a félelem, a szomorúság és a harag ellentétének is tekinthető, egy eszköz, amely aktivizálja a szeretetet és az örömöt. Segít felismerni és értékelni a jót az életünkben, nyugtató és gyógyító hatású, boldogságot okoz, javítja kapcsolatainkat és személyes hatékonyságunkat.
Biztosan mindenki érzi a különbséget a „hálás köszönet” és a „köszönet” között. Az előbbiben – elvileg – mély, őszinte öröm van. Benne van az egész lényünk, az ajándék értékének elismerése, és kifejezésével érzelmeket is átadunk a másiknak. A hála és a lekötelezettség nem ugyanaz! A hálában nincs meg az a kényszerítő felhang, hogy viszonoznunk kell, adósok vagyunk, hanem egyszerűen csak megengedjük magunknak az örömöt, megajándékozva a másik embert a szeretetteljes visszajelzésünkkel. (Ettől függetlenül persze viszonozhatjuk, amit kaptunk.) Fontos, hogy a hálánkat ne csak szavakkal, levelekkel, elméletben fogalmazzuk meg, hanem át is éljük minél intenzívebben, hiszen ez hozza igazán mozgásba a lelkünket is; nem a tudat, hanem az élmény emel fel. Az egész viselkedésünknek tükröznie kell a hálánkat. Ez nemcsak ránk van jó hatással, hanem arra is, akinek a hálánkat kifejezzük. Mi elégedettebbek lehetünk az életünkkel, az illető pedig hasznosabb és jobb embernek érezheti magát.
tüntette fel a világot, és mivel most egy kéthetes szünet következik itt, a honlapon, szeretném így karácsony előtt örömtelibbé és meghittebbé tenni a hangulatot. Ugyanis bár teljesen igaz az, amit az előző cikkhez érkezett hozzászólásra is válaszoltam, vagyis hogy stressz nélküli élet nincs, és hogy folyamatosan úszni kell, nehogy elsüllyedjünk, azért ne felejtsük el, hogy a stressz a szervezet, az idegrendszer természetes reakciója. Nélküle nem lenne élet, mert ő biztosítja, hogy alkalmazkodni tudjunk a változásokhoz. Nélküle nem jutnánk egyről a kettőre. A stressz nem egyenlő a szorongással, hiszen hozzásegít a nagy teljesítményekhez, és egyik fajtája, az eustressz például örömérzést, boldogságot okoz. A hibás stressz-reakciók és a félelmekkel, haraggal, bánattal való túlzott azonosulás az, ami zavart idézhet elő ebben a folyamatban. A változás kulcsa pedig bennünk van.
A jelek szerint igen, mert sok ember esküszik a féldrágakövek áldásos hatására. Ékszerként viselik vagy a zsebükben hordják őket. Gyakran az ásványok ottlétének tudata is elég a harmonikus kedélyállapothoz, de ha mondjuk marokkőként, faragott figuraként vagy rózsafüzérszerű gyöngysorként birizgálhatjuk, babrálhatjuk is őket a stresszes helyzetekben, akkor még többet segíthetnek. De természetesen csak abban az esetben, ha hiszünk rezgésük gyógyító erejében.
