harmónia kategória bejegyzései

A zöld érzés

Milyen érdekes, hogy a színpompás érzések című cikkemben pont a zöld színnel társítottam a szeretetet! Pedig mások az irigység színének tartják. Nekem ez a kedvenc színem, és egyfelől a csakrák rendszerében is a szívcsakrának feleltethető meg (a rózsaszín szerintem már tipikus európai ezoterikus kiegészítés), másfelől az, hogy „zöld” életmódot igyekszünk folytatni, azt mutatja, hogy szeretet van bennünk a saját világunk, környezetünk, más élőlények iránt.

Ez csak némi kitérő volt, hogy megmagyarázzam a címet, és ne kelljen azt írnom a helyére: „A szeretet titkai”. Mert valójában erről szól ez a bejegyzés.

Jesszus, hogy jönnek ide a szeretet titkai?! Nos, aki valami életminőséget rontó pszichés zavarban szenved, annál általában szeretethiányt is fel lehet fedezni. Nem szereti eléggé (vagy jól) saját magát, a környezetét, a világot, amelyben él, és természetesen másokat sem. Talán nem is ismeri a valódi szeretetet. A negatív alapérzések (düh, félelem, szomorúság), illetve a bonyolultabb parazita érzelmek egyszerűen elvonják az energiáját a szeretettől, túl erőssé váltak benne. Pedig ez az elcsépeltnek tűnő fogalom, a szeretet, az élet, az egészség és a kiegyensúlyozottság egyik fő alapja. A feltétel nélküli elfogadás, törődés, lelki vonzalom tudatos megélése.

Adam Jacksontól vennék idézeteket (egy másik honlap segítségével), az „Igaz szeretet titka” című könyvéből – és szokás szerint a saját megfigyeléseimmel egészíteném ki. Az író szerint a szeretet nem tündérmese, nem a szerencsén és nem a véletlenen múlik, hanem mi magunk hozzuk létre, magunkban hordozzuk. Ha szeretet van bennünk, automatikusan élünk vele. Ha nincs, vagy nem elég, akkor várhatjuk, kereshetjük a boldogságot, a gyógyulást, a harmóniát, nem fogjuk megtalálni.

 

Ezért érdemes megismerni az igazi szeretet tíz titkát. (Most úgy látszik, a 10-es listák korát éljük…) A KATTINTÁS után már olvasható is!

Mandala-terápia

Avagy: rajzoljuk le a problémánkat!

 

A mandalák készítése a buddhizmusból ered, ahol ez a tevékenység egyfajta imádságnak felel meg.  Az ábra a szent centrummal rendelkező, szent tengely körül forgó kozmoszt jelképezi, de olykor egy-egy istenség előtt tisztelegnek vele. Vannak kétdimenziós mandalák, amelyek színes porból és magokból készülnek, és vannak háromdimenziósak, amelyek fából és kövekből. A hinduk a személyiség fejlődését, egyközpontúvá-válását is kifejezik ilyen körábrákkal.  C. G. Jung az emberi psziché és az univerzum egybefoglalása miatt “pszichokozmogramnak” nevezte a mandalákat, és rendkívüli jelentőséget tulajdonított nekik a terápiában. Jung óta Európában is alkalmazzák a terapeuták a mandalafestést különféle idegi-lelki zavarok kezelésére, mert a saját készítésű mandalák rengeteg dolgot elárulnak a készítőjükről, tudatos és tudatalatti szinten is. Míg a távol-keleti mandalák rajzolásának szigorú hagyományai és szabályai vannak, az európai művészetterápiás alkalmazásban a kör alak az egyetlen kritérium. Az viszont mindkét helyen érvényes, hogy az alkotás folyamata közben (megfelelő kitartás és elmélyültség mellett) egyfajta katarzis, megvilágosodás jön létre az alkotó lelkében. Alkalmas lehet a korai (preverbális) – magzat-, vagy csecsemőkori – időszakban kialakult blokkok, elfojtások felidézésére, amelyekre a verbális terápiák nem mindig képesek. Így a felszínre került és feldolgozott szorongások, traumák már nem belülről rombolják az idegrendszert és az immunrendszert. Különösen hatékony ez a rajzolás közösségben. A mandalák és egyéb rajzok elemzéséhez (színek, formák, elrendezés) persze szakember szükséges, de ha nem szorulunk komoly terápiára, otthon is nyugodtan kísérletezhetünk vele, ösztönösen, magyarázat nélkül.

Némi kedvcsináló:

                   

Források:

http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/BuddhistaTantra/mandala.html

http://www.mandalaportal.hu/mandala/muveszetterapia.htm

http://www.mandal-art.hu/index.php?p=news&area=1&newsid=30

http://irenmandalak.internettudakozo.hu/index.php

http://lineas.freeblog.hu/tags/mandala/

http://neadjafel.hu/mandala.html 

Az elfojtás vagy kiélés dilemmája

Ősidőktől foglalkoztatja az emberiséget a kérdés, hogy melyik jobb: ha kiéljük, vagy ha elnyomjuk érzéseinket, ösztöneinket, titkos gondolatainkat. A dilemma persze a társadalom szintjén a leghangsúlyosabb, ahol például olyan erkölcsi kérdéseket feszegetünk, hogy a házasságban élők kiélhetik-e szexuális ösztöneiket másvalakivel, vagy az agressziónkat irányíthatjuk-e mások felé. Ugyanakkor egyéni szinten sem mindegy, hogy mit kezdjünk belső örvényeinkkel. Lehet, hogy a lelkileg-idegileg “megbillent” emberek az érzéseik kitombolásától jobban fogják érezni magukat, mert valami eltemetett dolog kiszabadul a tudatalattijukból, viszont a tombolás rossz szokássá is válhat, ami még több tombolást kíván, elmélyíti ezeket a negatív tartalmakat, így ördögi kört alakíthat ki. Emiatt sokan inkább az önuralomra, önfegyelemre szavaznak.

Az autogén tréning nevű relaxációs módszerhez hozzátartozik az autogén feloldás technikája, amely az érzések és érzelmek kifejezésére szolgál. Nyilvánvaló, hogy hasznos, és megvan a maga helye, azonban csínján kell vele bánni, és józanul, mértékletesen illeszteni bele az életünkbe. Hasznos, ha kiválasztunk naponta vagy hetente egyszer egy bizonyos ideig tartó „tombolási időszakot”, és utána tudatosan elhatárolódunk az egésztől. Az alkalmakat pedig fokozatosan ritkítsuk.

 

Üdvözítő harmadik út? KATT IDE!

Örvények

Ha eluralkodik rajtunk egy-egy érzés, úgy élhetjük meg, mintha örvénybe kerültünk volna. A lelkileg vagy idegileg „megbillent”, kimerült emberek egészen ijesztőnek és megsemmisítőnek élhetik meg az ilyen örvényeket. Onnan tudhatjuk, hogy idegességünk, félelmünk, agresszivitásunk vagy búskomorságunk már nem egy hétköznapi, múló jelenség, hanem komolyabb egészségügyi probléma, hogy nehezebben szabadulunk az örvényekből, sőt attól félünk, hogy teljesen magukkal fognak ragadni minket. Nem bízunk saját kontrolláló képességünkben. A negatív érzésörvények olyanok, mint a pszichoszomatikus betegségek: egy ideig összefüggenek bizonyos káros hatásokkal, traumákkal (pl. csak vizsgán, fogászaton jönnek elő a tünetek), viszont később teljesen függetlenné válhatnak, és bármikor rátörhetnek az emberre. Rosszulléttel, rohamszerű érzéssel járhatnak, és azzal fenyegetnek, hogy elveszítjük a kontrollt magunk fölött. Nyilvánvaló, hogy az idegrendszer túlzottan hozzászokik egy gyakori mintázathoz – például dühöngéshez, bánkódáshoz, aggódáshoz –, és ezt a kémiai folyamatot egy idő után már sokkal kisebb ingerekre vagy kiváltó ingerek nélkül is produkálja. Minden érintett embernél számos egyéb hatás és vonás játszhat közre.

Egyértelmű, hogy az ilyen örvényeket időben fel kell ismerni, és az „önállósodásukat” meg kell előzni, vagy már kialakultak, nem szabad végérvényesnek tekinteni őket, hanem mihamarabb vissza kell fordítani a folyamatot. Erre szolgál a szakértő diagnózis és terápia, a pszichoterápia, az egyéni stresszkezelés, a relaxáció, a meditáció és az önprogramozás is. Ha megkérdeznék, melyiket tartom a legfontosabbnak az Andalodó 4 szintje közül, én az elsőt választanám, vagyis a stresszkezelést. Ugyanis nincs annál rosszabb, mint amikor nem értjük, miféle ijesztő dolog történik velünk, milyen démonok játszadoznak velünk, és megadjuk magunkat egy örvénynek, akár egy halálos ítéletnek. Aztán ha végül sikerül feljönnünk a felszínre, meg kell tanulnunk a feszültségoldást és az andalodást is ahhoz, hogy végül pozitív önprogramozással új szokásokat alakíthassunk ki.

 

A 6 féle örvény leírása a KATTINTÁS után!

“Egyszerűen csak félek”

Az érzések kifejezéséről már többször esett szó ebben a blogban. Mindenekelőtt ajánlom a “Színpompás érzések” című cikket, amelyben tisztázom, mit jelentenek az alapérzések és mik a parazita érzelmek.

A káros stressz legtöbbször azért uralkodik el rajtunk, mert elnyomjuk vagy hagyjuk elfajulni valamelyik negatív alapérzésünket. Három negatív alapérzés van: a harag, a félelem és a szomorúság. Gyakran a pozitív alapérzéseknek sem engedünk elég teret, az örömnek és szeretetnek – valamint a hitnek/bizalomnak. Abból is eredhet a probléma, hogy az alapérzés helyett összetett, helyettesítő (ún. parazita) érzelmeket éltünk meg, és tévesen azokkal azonosulunk.

A stresszes helyzetek megoldásához kitartó nyomozással le kell hatolnunk az alapérzésig, ami az egész folyamatot elindította. Ezután jön a második fontos feladat: ki kell fejezni. Miért kell kifejezni az alapérzéseket? Hogy ne kerüljenek a szőnyeg alá a tudatalattinkban, konfliktusokat okozva, adott esetben betegségeket is. Mint a mesében: nevén nevezzük a gonosz manót, így már nincs hatalma fölöttünk. Ha már kijött belőlünk, és szinte megfogható, akkor tudunk vele kezdeni valamit. Sírhatunk, bokszolhatunk, vigasztalódhatunk, majd lecsillapodhatunk… Hogyan kell kifejezni az alapérzéseket? Mindenekelőtt őszintén. Tudjuk mit jelent ez? Nem azt, hogy a másik képébe vágjuk a véleményünket, és büszkék vagyunk magunkra! Hanem azt, hogy magunk és mások előtt felvállaljuk azt, amit valóban érzünk. Mi ennek a módja? Egyszerűen mondjuk ki, hogy mit érzünk: “Most dühös vagyok.”/”Most félek.”/”Most szomorú vagyok.” (Persze ugyanígy a pozitív érzéseket is!) Ezzel már elérhetjük, hogy ne ragadjon meg az érzés a tudatalattinkban. Ebben a fázisban még ne vonjunk be mást - vagyis nem “Haragszom rád”, hanem “Haragszom”! Ez a mi alapérzésünk, első körben nekünk kell feldolgoznunk. Csak a tisztázás után lehet megoldást keresni, és továbblépni. Mi van, ha már nagyon régi a probléma? Erre az esetre valók az autogén feloldás gyakorlatok, amelyeket az alapérzések kifejezésére fejlesztettek ki (ld. Kermani autogén tréninges könyve). Van közöttük párnapüfölés, sikító gyakorlat, ujjongás, fényképpel veszekedés, mindenféle…

Ha elfedjük az eredeti érzést egy parazita érzelemmel, máris kialakulnak a játszmák, amelyekből később szövevényes, akár drámai sorskönyvek lesznek. Miért kínosabb bevallani, hogy haragszunk/félünk/szomorkodunk, mint egy bonyolult féltékenységi játszmát indítani?… Mindenkinek joga van az alapérzéseihez – tartsuk tiszteletben másokét és a sajátunkat is, ne szégyelljük, ne féljünk tőle, de ne is hagyjuk eluralkodni az életünkön tudat alatt!

Második lépésben aztán tisztázhatjuk a konfliktusokat a másik féllel is, de törekedjünk az erőszakmentes, asszertív kommunikációra és az “énközlésekre” (vagyis ne a másikról beszéljünk, főleg ne minősítsük őt). Az ilyen típusú mondatok ugyanis a másik felet nem azonnali védekezésre és visszatámadásra, hanem együttérzésre, megértésre ösztönzik.

(Az új kép itt oldalt kissé ősziesnek tűnhet, pedig kora tavaszi – tegnap készült a Mátrában! :-) )

Harmónia az érzékszerveken keresztül 5. ORR

Az illat, ami lelkivilágunkkal együtt rezeg

 

Hát… megint szubjektív leszek, és egy kedvenc témámmal hozakodom elő. Nemrég írtam arról, hogy bizonyos illóolajoknak stresszoldó hatásuk van. Már csak azért is fontos ez, mert a szaglás az egyik legközvetlenebb, legősibb emberi tájékozódási módszer. Egy-egy illat jelentős hatást gyakorolhat ránk, és jó vagy rossz emlékeket idézhet fel bennünk, méghozzá mélyen, az ösztöneinkre is hatva. Mindenki számára egyéni, hogy milyen szagok és illatok hatnak rá felzaklatóan vagy megnyugtatóan. Hiába írom én le, hogy milyen mámorító a növényzet illata eső után, ha valaki utálja az esőt…

Az ember olyan természetű lény, hogy egész életén keresztül keresi azokat a dolgokat, amelyekben valamiképp a saját tükörképét látja viszont. Amikkel azonosulni tud. Amikkel együtt tud rezegni a lelke. Keresi a hozzá illő társat, munkát, otthont, nyaralóhelyet, zenét, filmet, hajviseletet, akármit. Mert ami a saját belső világunkra rímel, az segít fejlesztenünk magunkban az önazonosság tudatát, az önbecsülést, önbizalmat, sőt a belső biztonságot is. Ez által járul hozzá a feszültség oldásához.

Ilyen lehet a személyes illat keresése is. Ami engem illet, töredelmesen bevallom, hogy a parfümrajongók táborát erősítem. Mi több, egy évtizedes keresgélés után úgy érzem, meg is találtam a saját illatomat. Ez nagy szó, mert a legtöbb illatot az ember hamar képes megunni, akár meg is csömörlik tőle. Régebben, anyáink, nagyanyáink korában még általános divat volt hűnek lenni egy-egy parfümhöz vagy kölnihez, részben a csekély választék miatt is. Ma ezen a téren is túlkínálat van, így még nehezebb a döntés. Legtöbbünk nem is tudja, mi illik hozzá, merre keresgélje „élete illatát”. Pedig aki szeret illatot viselni, annak ez fontos kérdés, hiszen az angol „signature scent” kifejezés is arra utal, hogy a személyes illat éppoly szervesen hozzánk tartozik, mint az aláírásunk. Egy minket kifejező illat fellelkesít, életkedvet ad, beburkol, elűzi a stresszt, megvigasztal, elandalít. Az önprogramozáshoz is pozitívan járulhat hozzá, amennyiben sikerül tőle magabiztosabbnak, (kívül-belül) gazdagabbnak, elégedettebbnek, és így nyugodtabbnak éreznünk magunkat.

 

Milyen illat fejezi ki leginkább a lelkivilágunkat? PARFÜM KVÍZ, megfejtés, illat-kulisszatitkok és házilag készíthető parfümök a kattintás után!

Harmónia az érzékszerveken keresztül 4. FÜL

Andalító hangszobrászat

 

Rendhagyó módon rögvest egy másik weboldalra irányítanám az Olvasót, mert nagyon jónak – és követendő példának – tartom az ötletet, amelyre épült.

A SoundSculptures oldalon szobrászkodhatunk a természeti hangokkal, annak megfelelően, hogy mi hogyan hat ránk relaxálóan. (A google felajánlja a magyar nyelvre történő fordítást is, bár ez nyilván korlátozott.) A táblázat felsorolja, milyen környezetekből választhatunk: SZÖKŐKÚT, TENGERPART, HULLÁMVERÉS, FOLYÓPART, REGGELI MADÁRDAL, NYÁRI MEZŐ, TÜCSÖKCIRIPELÉS, ZUHATAG, ESŐ, ESŐ A FOLYÓNÁL, FOLYAMI UTAZÁS, VIHAR, SZÉLCSENGŐK.

Ha ezekre a kisalkalmazásokra rákattintunk, mindegyiknél egy újabb táblázatot kapunk, ahol ízlés szerint állíthatunk benne mindent – mennyi rovar, hullám, szél, esőhang stb. legyen benne, melyik hallatszódjon, melyik ne, milyen gyakran ismétlődjenek… Az elért effektust akár a saját weblapunkon is alkalmazhatjuk háttérmorajként.

A weblap használatához Java programkeret szükséges!

Harmónia az érzékszerveken keresztül 3. BŐR

Gyógyfürdők – a víz kisimogatja a stresszt a bőrön keresztül

 

Bár írhatnék itt az ölelés, simogatás és masszázs hatásairól is, inkább egy bonyolultabb, ám a szívemnek annál kedvesebb témát választottam: a fürdőzést. A gyógyfürdők nemcsak azoknak ajánlhatók, akik úszkálni vagy gyógyulni szeretnének, hanem a testi-lelki-idegi stressz oldására is kiválóan megfelelnek. Ezt fokozzák a wellness-központokban elérhető masszázsok, szaunák, pezsgőfürdők és egyéb szolgáltatások is. A gyógyvizek, termálvizek a bőrön keresztül fejtik ki feszültségoldó, méregtelenítő, ellazító hatásukat. De mit is takarnak ezek a fogalmak? Termálvíznek a meghatározott hőfoknál melegebb, a föld mélyéből feltörő vagy mesterségesen felhozott vizeket nevezik. Ez az érték Európában 20 °C, de Magyarországon – a kedvező geológiai adottságokra tekintettel – azok a vizek minősülnek termálvíznek, amelyeknek hőmérséklete eléri vagy meghaladja a 30 °C-ot. Ásványvíznek azokat a felszín alatti vízrétegekből származó vizeket hívjuk, amelyek nem károsak az egészségre, és ásványi anyag tartalmuk literenként eléri vagy meghaladja az 1000 mg-ot. Gyógyvíznek azokat a föld mélyéről feltörő vagy mesterségesen felszínre hozott ásványvizeket nevezik, amelyeknek meghatározott betegségekre vonatkozó gyógyhatását szigorú előírásokhoz kötött orvosi vizsgálatokkal kimutatták. A gyógyvizek Magyarországon általában termálvizek, bár akad kivétel is. Külföldön gyakoriak a 20 °C alatti gyógyvizek, amelyeket melegíteni kell a fürdőzéshez.

Érdemes tehát Magyarország páratlan termálvízkincsét kihasználni – hiszen a térségben egyedülálló módon majdnem 1300 forrással büszkélkedhetünk!

 

De hányféle varázslatos vízből választhatunk? Kiderül a kattintás után!

Harmónia az érzékszerveken keresztül 2. ÍZLELÉS

A tea egy csésze jó kedély – de melyik a hozzánk való?

 

Az emberek nagy részének a teáról a nyugalom és az egyensúly jut eszébe. A teázás - állandóságával és békességével – a világ szinte minden táján andalító, lelki biztonságérzetet és kikapcsolódást nyújtó szertartás. A kínai mitológia szerint Kr. e. 2737-ben a császár, Shen Nung (aki mellesleg tudós és növényszakértő is volt) a kertjében egy fa alatt meditált, és amikor a szolgája forró vizet vitt neki, egy tealevél belehullott. Azóta körülbelül 1500 teafajtát gyűjtöttek össze, 25 országból.

Mi az a tea egyáltalán? Teának eredetileg a Kínában és Indiában őshonos Camellia sinensis és a Camellia assamica nevű örökzöld, trópusi cserjék forró vízbe áztatott, szárított leveleiből vagy rügyeiből készült főzetet nevezzük. A teák más része nem ezekből a cserjékből készül, hanem egyéb szárított növényi részekből, pl. gyógynövényekből, virágokból, fűszerekből vagy gyümölcsökből – igaz, ezeket hivatalosan plantateának nevezik. A teák feldolgozása kézzel vagy géppel történik, színük (fermentáltságuk, oxidáltságuk) alapján pedig három csoportba oszthatók: 1. minimálisan fermentált (zöld, fehér, sárga és téli tea); 2. közepesen fermentált (oolong tea); 3. erősen fermentált (fekete és vörös tea). Ezeken kívül más, különleges teák is léteznek, például a kínai puer tea, amely 50 évig is érlelődhet, és ezalatt penészréteg alakul ki rajta.

A népi gyógyászatban már bizonyított, feszültségoldó, nyugtató hatású gyógynövény-teák a következők: citromfű, komló, levendula, macskagyökér, orbáncfű, galagonya. Ezeket külön-külön és keverve is jó eredménnyel fogyaszthatjuk, de a pontos adagolásról kérdezzünk gyógyszerészt vagy képzett fitoterapeutát!

A gyógyteák azonban nem kellemes ízükről közismertek, és mi most az ÍZLELÉS harmonizáló hatását taglaljuk. Nézzük meg tehát azt, hogy milyen teák valók leginkább az ínyünkre – hiszen ezek javítják igazán a hangulatunkat!

 

A kattintás után jön a TEA TESZT, amelyből kiderül, hogy személy szerint mit érdemes kipróbálnunk!

Harmónia az érzékszerveken keresztül 1. SZEM

- A művészet, mint terápia (nekünk vagy a művésznek?)

 

Beszélgetés Sánta Kira grafikussal

 

A szemfülesebbek már észrevehették az e-könyv csodálatos új borítóját. Ebben a sorozatban azt szeretném bemutatni – szubjektíven persze -, hogyan fogadhatjuk be a harmóniát és nyugalmat az érzékszerveken keresztül. Már csak a borítófestmény miatt is elsőként a LÁTÁST választottam.

 

A látvány hatását a lelkiállapotra már nagyon korán megtapasztaljuk, hiszen a kisbabák mosolyát is ki lehet váltani mosolygással (vagy nem, beste kölke!). Később is gyakran fordulunk a szép képekhez, tájakhoz, tárgyakhoz andalodás céljából. A vizuális ingerek hatása nagyon egyéni, ezért nem sokat lehet elmondani róla általánosságban – kinek ez, kinek az a szép, megnyugtató. Inkább az érdekel engem, hogy a művész, aki megörökít egy-egy andalító pillanatot, hogyan éli meg azt a kényszert, hogy nem elég látnia, hanem le is kell rajzolnia, vissza is kell adnia. Áldás vagy átok ez? Mennyivel érzékenyebb egy művész lelke a hatásokra, és hogyan lehet ezt a hétköznapok taposómalmában ellensúlyozni?

Az erről szóló beszélgetés Kirával a KATTINTÁS után olvasható.