Három káros szemléletmód, és azok átalakítása
Az előző poszt arról szólt, hogy nagyon fontos begyakorolnunk az „elég jó” szemléletmódot. De nemcsak ez segíti lelki és idegi harmóniánk megőrzését vagy visszanyerését. Sok negatív gondolkodási minta létezik, amelyeket nem is tudatosítunk magunkban, de akár egész életünkön keresztül elkísérhetnek. Ha ezeket felfedezzük magunkon, kicserélhetjük őket a pozitív testvérükre, ami vezet is valami optimális irányba. Ha hűek maradunk a pozitív változathoz, és szorgalmasan gyakoroljuk, egészen biztosan javulni fog a közérzetünk.
„Szőnyeg alá söprés” vs. „A kisebbik rossz” – Sokszor döntünk úgy, tudatosan vagy tudat alatt, hogy nem vállalunk fel egy konfliktust, mert félünk a következményektől, a rossz hangulattól, a másik reakciójától. Olyan döntést is gyakran hozunk, hogy bár jó lenne megtenni valamit, kényelemből inkább mégsem vállalkozunk rá, mert túl körülményes lenne, túl sok időt, energiát, pénzt stb. emésztene fel. Pedig sokszor fordul elő, hogy ha vállalnánk a közeljövőben a kisebbik rosszat, elkerülhetnénk a távolabbi jövőben a nagyobbik rosszat. A szó szerinti jelentés mellett (vagyis ha a szőnyeg alá söprünk, előbb-utóbb elborít a kosz és a kupleráj, ezért jobb most egy kis takarítás, mint egy hónap múlva egy maratoni) nézzünk más példákat is!
(1) Nem merünk nemet mondani egy feladatra a munkahelyünkön vagy egy megbízótól, mert félünk tőle, hogy valahogy megtorolnák, vagy legalábbis marakodás lenne a vége. Nos, könnyen meglehet. Viszont ha mindenre igent mondunk, az is könnyen meglehet, hogy pár év múlva annyi teher lesz rajtunk, amit már nem bírunk cipelni. Ha nem jelöljük ki a határokat, a környezetünk nem fogja tiszteletben tartani őket, hiszen nem is érzékeli azokat. Önmagunk helyett senki sem lesz a védőügyvédünk vagy a menedzserünk – és ez még a családdal szemben is igaz, hiszen ott is előfordulhat, hogy a jogosnál több terhet akarnak a nyakunkba sózni, mert nincs megfelelően lefektetve a munkamegosztás.
(2) Valaki az érettségi után nem akar továbbtanulni, még egy tanfolyamot sem akar elvégezni, mert már teher neki az iskola és a tanulás. Pedig meglehet, hogy 10-20 év múlva visszasírja azt a „kisebbik rosszat”, hogy bent kellett volna ülnie még 2-5 évig a padban, de lenne egy papírja, amivel kezdhet valamit. Persze lehet mondani, hogy a papír nem ér semmit, de a hiányát általában csak később kezdjük érezni, egy-egy adott szituációban, márpedig munka, illetve család mellett sokkal nehezebb végzettséget, szakmát szerezni.
(3) Elmérgesedett a kapcsolatunk bizonyos családtagjainkkal, de nem ülünk le megbeszélni a konfliktust, mert csak elrontaná a hangulatot, nyílt összetűzéshez vezetne. Benne van a pakliban. Ez a „kisebbik rossz”, tehát rossz. Viszont ha nem tesszük meg, végérvényesen elfajulhatnak a kapcsolatok! Mivel soha tisztázódnak a félreértések, előítéletek, fel sem merül senkiben, hogy tévedhet is. Az ilyen sérelmek és ítéletek pedig kibogozhatatlan káoszt hozhatnak létre.
Ahhoz persze, hogy a „Szőnyeg alá söprés” átalakuljon a „Kisebbik rossz” szemléletté, egy kicsit a jövőbe kell látnunk. Előre tudnunk kell, hogy milyen következménye lehet annak a – tudatos vagy tudat alatti – döntésnek, hogy a békesség, a kényelem vagy a félelem miatt nem vállaljuk fel a kisebbik rosszat.
További negatív-pozitív szemléletpárok a kattintás után!
Talán elsőre furcsán hangzik, de a jobb stresszkezelésben a mesék ősi, kollektív bölcsessége is sokat segíthet. Sok stressz fakad ugyanis abból, hogy mai világunkban jócskán eltávolodtunk bizonyos ősi igazságoktól, amiket a mesék még mindig őriznek. Illúzióink, lehetetlen elképzeléseink vannak a világról, más emberektől, a nehézségekről és a boldogságról. Nyilván másmilyen, talán sok szempontból magasabb szintű is most a tudatosságunk, mint a legtöbb mese születésének idején, de ez még nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk belőlük. Sok mindent megérthetünk általuk az élet és az emberi dolgok alapvető természetéről, így szemléletünk bölcsebb lehet, kapcsolatainkat pedig nem az egyén, hanem a rendszer szintjén változtathatjuk meg. A mese lehetőséget ad arra, hogy ne csak a főhős, hanem a különféle más szereplők nézőpontját is megérthessük, és ez által az egész kapcsolati hálót, valamint általában a nagy próbák értelmét és természetét.
