Uncategorized kategória bejegyzései

Lelkivilágunk lakói

Avagy önmagunk megismerése mesés szimbólumokkal

Jövő hónapban jelenik meg a KaSztella című könyv, Képamelynek készítésében nagyon aktívan részt vettem. Ez egy képes album és egyben egy elemző módszer, amely átalakítja és érthetőbbé teszi az asztrológia jelképeit. Figurákként mutatja be az emberi pszichében élő archetípusokat, illetve az asztrológiából ismert bolygószimbólumokat. Megismerhetjük belőle saját belső karaktereinket, akiknek egyéni jelleme, pozíciója és kapcsolatrendszere bámulatosan tükrözi személyiségünket és sorsunkat.

Jómagam vagyok az ötletgazdája, nagy részben az írója is, alkotótársaim pedig a következők voltak: Birtalan Eszter, asztrológus; Sánta Kira, grafikus és Balla Péter, grafikus. A lenyűgöző grafikákkal készült könyv hosszú utat járt be megfoganásától a megszületéséig (majdnem 10 év alatt), ez alatt számtalan formát öltött, végül egy dekoratív kötetben lát napvilágot 2012 májusában - pontosan úgy, ahogy annak idején elképzeltük.

De nézzük, miről is szól pontosan a könyv!

Senkit sem lehet belerakni egy skatulyába – erről a lelke mélyén minden ember meg van győződve. Néha úgy érezzük, mintha több különböző karakter is élne a lelkünkben, és egyik helyzetben az egyik, a másik helyzetben a másik nyilvánul meg. Ezek a szerepszemélyiségeink. A pszichológus hosszú kutatómunkával tárja fel ezeket a ránk jellemző belső erőket, az asztrológia segítségével azonban már a kutatómunka elején kezünkben tarthatjuk személyiségünk „térképét” – a születési képletünket. Könyvünkben figurákként mutatjuk be a bennünk működő karaktereket, őstípusokat, képpel és rajzzal. Közülük mindenki kiválaszthatja a sajátjait, a személyes képlete alapján. A szereplőgárda mindenkinél teljese egyedi, főleg ha figyelembe vesszük azt a környezetet, amelyben az illető figurák laknak (a lelkivilágunkat), valamint a figurák elhelyezkedését és egymással fenntartott kapcsolatait. A KaSztella módszerével jellemrajzunk eleven színdarabbá válik.

Ha elnyerte tetszésüket, keressék fel a honlapot: http://kasztella.hu/

Facebookon is megtalálhatóak vagyunk, szívesen fogadjuk a like-okat: http://www.facebook.com/#!/pages/KaSztella/118466544953634

Tortaszeletek

A kis képre kattintva egy érdekes „tortát” kapunk, amely személyiségvonásokból áll. A ránk jellemzőket kikeresve megtudhatjuk, honnan jut nekünk a legtöbb szelet, mely típusokhoz tartozunk leginkább – azaz mennyire vagyunk befelé vagy kifelé fordulók, labilisak vagy stabilak. Ha ezzel tisztában vagyunk, a stressz kezelése is könnyebbé válhat. (A ránk jellemző vonások eldöntéséhez segítséget nyújtanak a cikk alján belinkelt tesztek.)

Az ábrát Hans Eysenck alkotta meg 1947-ben, amikor szorongással küszködő katonákat vizsgált meg. A felmérés bizonyította, hogy egyes tulajdonságok együtt járnak, és csoportokba rendezhetők. A vízszintes és a függőleges vonal a két alapvető dimenziót jelöli (az emberek többsége természetesen valahol a két pólus között helyezkedik el):

- Introvertált (befelé forduló) vagy extravertált (kifelé forduló). Az introvertált ember higgadt, csendes, távolságtartó, bizalmatlan, ezért általában kevés barátja van. Amennyire lehet, elutasítja a kockázatot és az izgalmakat, ingerkerülő. Az extravertált embert ellenben a kaland szelleme hajtja, ingerkereső, társaságkedvelő, barátkozó, kockázatvállaló, viszont meggondolatlanul cselekedhet és sokan felszínesnek tarthatják a kapcsolataiban.

- Érzelmileg labilis vagy stabil. A stabil emberben erős belső egyensúly működik, ezért hosszabb távon nehéz kihozni a sodrából, nem aggodalmaskodik, nem jellemző rá a szorongás. Érzelmi reakciói viszont kritikus helyzetekben is túl gyengék lehetnek, ami miatt nehezebben változtat. A labilis ember sokkal érzékenyebb, reakciói szélsőségesebbek, emiatt gyakran küzd testi és lelki panaszokkal is. Nehezen tér vissza a kiegyensúlyozott, semleges érzelmi szintre.

A két dimenzió összevetéséből a következő négy csoport alakul ki:

  • introvertált-labilis (melankolikus, komoly, magának való)
  • introvertált-stabil (flegmatikus, nyugodt, egykedvű)
  • extravertált-labilis (kolerikus, bátor, lobbanékony)
  • extravertált-stabil (szangvinikus, derűs, túláradó)

.

Tesztek:

Egy letölthető, 70 kérdésből álló Eysenck-féle személyiségteszt: siczmj.szyrt.hu/OE-NIK/Menedzsment/eysenck.doc

Egy másik magyar nyelvű teszt: http://www.trans4mind.hu/teszt/

Egy 100 kérdésből álló online angol Eysenck-teszt: http://xestia.net/tests/epq.php

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Von%C3%A1selm%C3%A9letek
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/eysenck_vonselmlete.html

Milyen típusú öngyógyító vagyok?

Gondjainkból és betegségeinkből rendszerint önerőből ÉS külső segítséggel tudunk kimászni. A külső segítségről könnyebb tájékozódni, de vajon felismerjük, hogy mit tehetünk mi önerőből? Rá tudunk érezni, hogy mivel segíthetünk igazán hatékonyan magunkon, milyen öngyógyító technikában vagyunk jók?

Ha öngyógyításról van szó, egyesek az agykontrollra esküsznek, mások valamilyen diétára vagy sportra, és akadnak olyanok, akik valamely pszichológiai vagy ezoterikus módszerben látják a megoldást. Vannak, akik valamilyen eszmében, vallásban, művészeti tevékenységben keresik a gyógyírt, vagy kizárólag az orvosok szavának engedelmeskednek. Mindegyik módszer javarészt hit kérdése, és a gyógyulás az ember belső elhatározásától és hozzáállásától is nagyban függ. Az viszont minden körülmények között igaz, hogy saját aktív közreműködésünk nélkül kiszolgáltatottak maradhatunk a külső segítségnek (ami egy idő után akár túl költségessé vagy hatástalanná is válhat).

Minél jobban megismerjük magunkat, minél tudatosabban élünk, minél inkább ráhangolódunk saját belső igényeinkre, annál erősebb lesz a saját belső gyógyítónk, segítőnk. Könnyen meglehet, hogy az egyik életszakaszban egyfajta öngyógyítási technika válik be, egy másik szakaszban egy másik. Van olyan helyzet, amelyben a belső források a hangsúlyosabbak, és van, ahol a külső segítség (pl. orvosi kezelés). Egy belső forrásra azonban mindig szükségünk van, hiszen nem kaphatunk meg mindent kívülről, és senkinek sem lehet fontosabb a mi egészségünk és boldogságunk, mint saját magunk számára.

Az öngyógyítás és önsegítés 8 módja a KATTINTÁS után!

Vitaminpajzs

A stresszt csak úgy tudjuk jól kezelni, ha testünk és idegrendszerünk fel van vértezve vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Manapság már annyi táplálék-kiegészítő van forgalomban, hogy nehéz összehozni mindenből a megfelelő szintet. Az élelmiszerek ugyanakkor már nem tartalmaznak annyi értékes tápanyagot, mint a régebbi időkben, vagyis sok mindenből pótlásra van szükség. Emellett viszont túladagolni sem szabad az egyes anyagokat. Annyi bizonyos, hogy ha feltűnően nehezen birkózunk meg a stresszel, különösen így tél végén, valószínűleg valamelyik idegerősítő vitaminból vagy ásványi anyagból nem megfelelő mennyiséget fogyasztunk. Alakítsuk ki étrendünket úgy, hogy minél több stressz ellen védő tápanyag legyen benne; például ha rágcsálnánk valamit, együnk magvakat vagy gyümölcsöt, ha pedig tésztát ennénk, válasszuk a teljes kiőrlésű lisztből készültet! A nehéz időszakokban egészítsük ki az étrendünket multivitamin- és ásványi anyag kapszulával, vagy speciálisan stressz ellen, idegerősítésre kialakított tablettával.

Nézzük egyenként a stressz-védőpajzsokat – a KATTINTÁS után!

A csodálatos aranygyökér

Ez akár egy népmese címe is lehetne… de nem mese jön, hanem egy stresszcsökkentő gyógynövény bemutatása. Manapság a bioboltokban és patikákban többnyire citromfüvet, macskagyökeret vagy orbáncfüvet ajánlanak túlzott vagy káros stressz ellen, aranygyökeret ritkán, pedig az ősi népi tapasztalatokon kívül modern tudományos vizsgálatok is igazolják rendkívüli hatékonyságát. Nyilván nem csodaszer és nem panaceum (általános gyógyír), de ha állandóan kimerültek vagyunk, fokozott stressztől szenvedünk, leromlott a teljesítményünk, vagy a depresszió kerülget minket, érdemes kipróbálni.

Az aranygyökér (latinul Rhodiola rosea, de sok más neve is van: sarki gyökér, rózsagyökér, varjúháj, illatos rózsásvarjúháj) bámulatosan sokrétűen és hatékonyan ellensúlyozza a káros stresszhatásokat. Az északi félgömbön az alhavasi területeken – főleg Szibériában, Kínában és Skandináviában – őshonos. A Távol-Keleten és Szibériában már évszázadokkal ezelőtt számos feljegyzést készítettek jótékony hatásairól, de Európában a vikingek és az ókori görögök is megfigyelték különleges áldásait. Az ősi szibériaiak úgy tartották, hogy aki rendszeresen varjúháj teát iszik, száz évig fog élni. Az egykori Szovjetúnió tagországaiban és a skandináv országokban rengeteg tudományos kutatást végeztek vele, meggyőző eredményekkel.

De mitől ilyen csodálatos ez a növény? KATT a válaszokért!

Modern kori stresszforrások

A fülre ragadt mobiltól az üres ünnepekig

Vannak bizonyos stresszforrások, amelyek csak és kizárólag a legújabb korra, vagyis az elmúlt kb. száz évre jellemzők. Ha némi távlatból tekintünk a történelemre, ezek olyan hirtelen jöttek létre, hogy az ember tízezer év alatt kialakult agya, teste és kollektív tudata még nem volt képes alkalmazkodni hozzájuk, sőt olyan gyorsan alakulnak tovább, hogy talán nem is lesz képes. Bár a mai csecsemők már eleve úgy születnek, hogy jobban eligazodnak az információs társadalomban, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, nem véletlenül ugrott meg ilyen mértékben a stresszes zavarok és betegségek aránya. A modern kor egy csapásra megváltoztatja a korábbi évezredekig jellemző emberi életformát és viselkedést, a folyamatos változások és a kiszámíthatatlanság pedig még a legjobban alkalmazkodó pszichét is kihívások elé állítja. Az emberek elmagányosodnak, és közben (vagy pont ettől) társfüggők is lesznek. Töméntelen inger éri egyszerre és egymás után a testet és a lelket, biztos fogódzó viszont egyre kevesebb van közöttük. Rengeteg dologgal foglalkozunk, de semminek sem szenteljük magunkat igazán. Egyre távolodunk a realitástól, de az ideáljaink is egyre távolodnak tőlünk… és még sorolhatnánk.

Soroljuk is! Melyek tehát azok a mai jelenségek, amelyek fenekestül felforgatják az emberi létet?

20 modern kori stresszforrás a KATTINTÁS után!

Kérdezzük magunkat!

A stresszforrások feltérképezése

Ha tisztán látunk a saját életünkkel kapcsolatban, sokkal inkább a kezünkben tarthatjuk az irányítást, mint ha csak a körülményekre bízzuk magunkat. Igaz ez a stresszes problémákra is. Ha időben felmérjük, mennyi stressz nehezedik ránk, milyen fajták, és mit tehetünk ellenük, kevésbé leszünk kiszolgáltatva a túlhajszoltságnak, a stresszbetegségeknek. Ez a módszer is a stressz helyes kezelését segíti. (A következő módszer Gerard Hargreaves Stresszkezelés című könyve alapján állt össze − Scolar Kiadó, 2006.)

Vegyünk egy papírlapot, írjuk fel a következő címsorokat, és hagyjunk mellettük helyet a válaszok kidolgozásához! Ne feledjük azt a fajta stresszt sem, amit a túl kevés inger, az unalom vagy monotonitás okoz! Hasznos beszélgetéseket folytathatunk a velünk egy háztartásban élőkkel, ha megmutatjuk egymásnak is a papírunkat. Hátha nekik is van ötletük, vagy nekünk az ő számunkra…

  • Stresszforrások az életemben” – Ebbe a rovatba írjuk bele, hogy mi okozhat nekünk feszültséget vagy túlterheltséget az otthonunkban (emberi és nem emberi tényezők egyaránt), a munkahelyünkön, a közlekedésben, és – nem utolsósorban – saját magunkban. Az utóbbira szánjunk több időt! Gondoljuk át, hogy milyen szokásunk okoz plusz idegességet, esetleg felesleges pluszmunkát, stb.
  • Kezelhetőség” – Tekintsük át, hogy a fentiek közül melyik kezelhető, melyik részben, és melyik nem! Melyik függ tőlünk, és mennyire? Mit tehetünk azokkal a stresszforrásokkal, amiket nem szüntethetünk meg? Hogyan viszonyulhatunk hozzájuk másképp? Amelyik kezelhető, azokkal mit kezdhetünk? Egyedül is menni fog, vagy valamilyen segítség kell hozzá?
  • Jelek és tünetek” – Gondoljuk végig, milyen testi, érzelmi, mentális és viselkedésbeli tüneteket okoz nálunk a túlzott mértékű, illetve hibásan kezelt káros stressz!
  • Jelenlegi védelmi stratégiáim” – Milyen tulajdonságok, tevékenységek állnak rendelkezésünkre a káros stressz elleni védekezéshez?
  • Lehetséges jövőbeli stratégiák” – Mit alakíthatunk még? Mit tanulhatunk meg? Milyen stresszoldó vagy rekreációs programok, technikák érdekelnek?

6 szimpla stresszoldó tipp

Sokféle bonyolult feszültségoldó módszer van, de szerencsére akadnak egyszerűbbek is. Ki-ki összeállíthatja magának a saját maga által leghatékonyabbnak ítélt technikákat, tevékenységeket, de azért inspirációnak közzéteszek néhányat.

1. „Lesz*rom tabletta” – Szerezzünk be placebót, szőlőcukrot vagy valamilyen cukormentes kis cukrot, töltsük át egy „Lesz*rom tabletta” feliratú dobozba vagy üvegcsébe, és vegyünk be egy szemet, ha szükségét érezzük! Még hatékonyabb, ha a bogyók homeopátiás nyugtatók, csak ilyenkor ügyeljünk az előírásokra (ne tegyük elektromos berendezés, mobiltelefon mellé, illetve kerüljük a mentolos fogkrémet, rágót az alkalmazásakor, ne együnk/kávézzunk fél órán belül).

2. „Tingli-tangli” – Kellékei: (1) egy zenelejátszós mobiltelefon, egy mp3 lejátszó, discman vagy walkman, (2) fej- vagy fülhallgató, (3) kedvünkre való zene. Vonuljunk el egy szobába egyedül, húzzuk be a függönyöket, és képzeljük magunkat bárhová. Kezdődhet a tánc, saját koreográfiánk szerint! Meglepően hatékonyan és gyorsan felszabadítja a boldogsághormonokat.

3. „100-tól 1-ig” – Stresszoldás és alváskönnyítés céljára. Üljünk vagy feküdjünk le, csukjuk be a szemünket, lélegezzünk nyugodtan, és kezdjünk visszafelé számolni 100-tól 1-ig! Ha kevesebb időnk van relaxálni, akkor 50-től 1-ig is megfelel. A lényeg az, hogy csak a számokra koncentráljunk, ne engedjük elkalandozni a gondolatainkat.

4. „Színváltós tárgyak” – Ez a módszer főleg az elalvást segíti, de bármely stresszes helyzetben hatékony lehet, illetve segít kiüríteni az elménket, amikor túlterheltnek érezzük. Hunyjuk be a szemünket, lélegezzünk nyugodtan, és képzeljünk el egy bármilyen tárgyat, valósághűen az összes részletét! Használjuk minden érzékszervünket a fantáziánkkal, vagyis ha a tárgynak van szaga/illata, azt is próbáljuk meg érezni, meg is tapogathatjuk, vagy meg is ízlelhetjük. Ez már idáig is egy önálló stresszoldó és elalvás-könnyítő gyakorlat, de továbbfejleszthetjük azzal, hogy elképzeljük, ahogy a tárgy színei lassan átalakulnak más árnyalattá. Szépen lassan minden részlete átalakul, mondjuk fehérből feketébe, vagy narancsból kékbe. Utána nyissuk ki a szemünket, és érezzük, hogy elménk tehermentesült, felfrissült!

5. „Sziszegés” – Ez egy gyors légzőgyakorlat a stressz és a harag oldására. Vegyünk egy nagy levegőt, és lassan engedjük ki úgy, hogy közben hosszasan “sssssszzz” hangot hallatunk. Háromszor ismételjük, és koncentráljunk arra, hogy kiengedjük a „gőzt”! Még erősebb hatású lehet, ha a karunkat is felemeljük a belégzéskor, és leengedjük a kilégzéskor (akár vállmagasságig, akár fej fölé).

6. “Humorbomba” – Memorizáljunk pár mondatot egy humoros előadásból (próza vagy ének), ami a saját humorérzékünkhöz a legjobban passzol, és stresszes helyzetben adjuk elő a lehető legéletszerűbben, gesztikulálva, hangosan, mozdulatokkal! Robbantsuk vele szét a feszültséget. Pl. “Lábvíz! Kérek egy lavór lábvizet! / De a hőmérsékletére nagyon ügyeljetek! / Ne legyen túl meleg, azaz hogy mégis csak. Meggondoltam magam. / Legyen egy kicsivel melegebb, annál, mint amire azt gondolnátok, hogy én ilyenre gondolok!” (Laár András költeménye).

(Megjegyzés: Depressziósok ne nagyon szedjenek “Lesz*rom tablettát”, mert nekik amúgy is a motivációhiány az egyik fő gondjuk.)

Mi a valóság?

Hú, micsoda cím! Nyugalom, nem a világ természetéről akarok filozofálni, pláne nem ilyen emelkedett szinten, csak kiegészíteni egy korábbi témát, ami részben a realitásról szólt.

Az új kép a galériában meg hogy jön ide? Mondjuk úgy, hogy szó lesz arról is, mennyire el tudjuk sötétíteni a valóságot a saját magunk számára. Mintha egy napszemüveget vennénk fel borús időben. (Persze ez most csak rizsa. Igazából egy ideje kizárólag babás képeket készítek.)

.

Amikor a stressz eluralkodik rajtunk, illetve különféle stresszbetegségeink alakulnak ki, kisebb-nagyobb mértékben eltorzulhat a valóságérzetünk. Téves képzeteink támadnak, túlzásokba eshetünk, elhatalmasodhatnak rajtunk a félelmeink, akár üldözési mániánk is lehet. Például attól félünk, hogy meg fogunk őrülni. Ha helyreáll bennünk a testi-lelki-idegi egyensúly, pl. a hormonjaink egyensúlyba kerülnek, magunk is rájövünk, hogy mekkora ostobaságokat gondoltunk és éreztünk. Normál esetben tudjuk, hogy nem fogunk megőrülni. Kibillent állapotban ezt elfelejtjük, vagy eltorzultan látjuk. Túl sok energiát adunk egy téves, negatív képzetnek. Ezért rendkívül fontos, hogy mindig tudatosítsuk magunkban, mi reális, és mi irreális – mert így akkor sem esünk kétségbe, ha éppen kibillentünk az egyensúlyunkból, és totál negatívnak látjuk az életünket és a világot. A reális szemlélet megóv attól, hogy szubjektivitásunk (elfogultságunk) foglyai legyünk, és hozzásegít, hogy előbb-utóbb megint objektív (elfogulatlan, tárgyilagos) szempontból láthassuk a helyzetünket.

.

Korábban írtam az ARI módszerről, ami szerintem a leghatékonyabb önprogramozó technika. Én raktam össze és neveztem el így, de attól még nem kizárt, hogy mások is felfedezték. Ennek a módszernek nagyon fontos eleme (a középső lépés, amit az „R” betű jelöl) a reális szemlélet. Magyarán: meg kell tudnunk határozni, mi a valóság, a lehető legobjektívabban.
.

…Hogy is volt ez az ARI? És hogyan kell reálisan látni? A nagy megmondás jön a KATTINTÁS után!

.

A téli szünetről

Utólag is mindenkitől elnézést kérek, aki az utóbbi hetekben keresett, írt nekem, vagy rendelt volna a Boltból: december végén megszületett a kislányom, és próbálok vele lépést tartani. :-) Majd elválik, hogy tényleg alkalmas-e stresszoldásra a Kamilla, ahogy írtam egy korábbi cikkben (merthogy így hívják a picit). Köszönöm a türelmet, és mindenkinek boldog új évet kívánok! HM