Ahogy Kodály Zoltán találóan megfogalmazta: „Két ember közt a legrövidebb út a mosoly”. Egy igazi mosolyban nemcsak a száj, hanem az egész arc, sőt az egész lényünk részt vesz. Ha egy mosoly őszinte örömöt és elfogadást közvetít, az nagyon erőteljes és azonnali pozitív hatást hoz létre a másik emberben. Az állatok és a növények is másképp reagálnak egy barátságos ember közeledésére, gondoskodására, mint egy közömbös vagy ellenséges emberére. Miért ne viselkednének hasonlóan a saját testrészeink és szerveink is, ha szeretetteljes gesztusokkal fordulunk feléjük? Ráadásul több mint valószínű, hogy a saját mosoly-energiáinkkal hatékonyabban tudunk segíteni a saját szervezetünknek, mint külső energiaforrások segítségével.

Nézzük, hogy is megy ez – a KATTINTÁS után!

A tanult tehetetlenség azt jelenti, hogy a múltbeli kudarcokból és sérelmekből egy gondolkodási, érzelmi és viselkedésbeli mintát gyártunk magunknak, amit – gyakran önbeteljesítő – jóslatként a jövőre is kivetítünk, és így egyre rosszabb állapotba sodorjuk magunkat. A negatív sémák állandó belső feszültséget, veszélyérzetet, szorongást váltanak ki, a veszteségekre való összpontosítás folyamatos lehangoltságot eredményezhet, a régi sérelmek őrizgetése és a negatív elvárások haragra gerjesztenek. A pesszimizmus és a tehetetlenség érzése egy-egy életterületről (állás elvesztése, anyagi csőd, gyász) szétterjedhet az egész életünkre. Pál Ferenc atya szokott mesélni egy történetet, amely remekül illusztrálja a jelenséget. Egy hajléktalanszállón dolgozott, ahol segítettek ruhaadományokat válogatni a hajléktalanoknak. Az egyikük talált egy remek állapotban lévő nadrágot, amelyet mintha pontosan őrá szabtak volna, csak éppen gomb nem volt rajta. Ennek láttán nagyot sóhajtott, és közölte: „Sajnos ez a nadrág nem lesz jó. Nincs rajta gomb!” Fel sem merült a gondolatai között, hogy rá is lehetne varrni egy gombot. Mindez talán mulatságosnak tűnik elsőre, de sokan sokféle helyzetben reagálunk hasonlóan.

A KATTINTÁS után a folytatásban: a tanult optimizmus védő hatásai, a kétféle optimista, illetve fejlesztő gyakorlatok!

A kínai taoizmus csaknem 2500 éves világnézet és vallás, amely a mai ember számára is hasznos és tanulságos titkokat őriz – akár a helyes stresszkezelésről is.

Lássuk, mit üzennek az ősi taoista bölcsek a modern embernek!

Térj vissza a természetbe! – Minél többször érdemes a természettel és a természetközeli életmóddal kapcsolatba kerülni, a lakásba, irodába és járművekbe való bezártság helyett. A természet olyan energiákat mozgósít az emberben, amelyeket tőle elzártan nem tudunk sokáig működtetni. Feltölt erővel, és új megoldásokra inspirál. Ha nem sikerül kimennünk a természetbe, csempésszünk be több természetet az otthonunkba, például növényekkel! Gyalogoljunk, kertészkedjünk, készítsünk tárgyakat természetes anyagokból!

Játssz! – Minden napba bele kéne komponálnunk egy kis játékot, amely színtisztán csak a kikapcsolódásról, szórakozásról, a pillanat önfeledt megéléséről szól. A saját kreativitásunkkal hosszú távon csak így tarthatunk fenn egészséges kapcsolatot. A játék és az öröm főként a túlhajszoltság és lelki traumák idején létfontosságú.

Légy mozgásban! – Ha valamin túl sokat rágódunk, túlanalizáljuk, a saját tetterőnket ássuk alá, a saját fejlődésünket akadályozzuk. Akárcsak a taoista gyökerű tai chi mozgáskultúrában, ennél a tanácsnál is az a lényeg, hogy folyamatos mozgásban legyünk, energiáink ne rekedjenek meg. Ne a gondolatokban, hanem a tevékenységben legyünk benne, amely minél spontánabb, annál jobb. Lassan, könnyedén, de erősen és állhatatosan haladjunk, akár a patak vize. Tevékeny életmóddal könnyebb a jelen pillanatban élni, az élet valóságát megtapasztalni.

Folytatás a KATTINTÁS után!

Jövő hónapban jelenik meg a KaSztella című könyv, amelynek készítésében nagyon aktívan részt vettem. Ez egy képes album és egyben egy elemző módszer, amely átalakítja és érthetőbbé teszi az asztrológia jelképeit. Figurákként mutatja be az emberi pszichében élő archetípusokat, illetve az asztrológiából ismert bolygószimbólumokat. Megismerhetjük belőle saját belső karaktereinket, akiknek egyéni jelleme, pozíciója és kapcsolatrendszere bámulatosan tükrözi személyiségünket és sorsunkat.

Jómagam vagyok az ötletgazdája, nagy részben az írója is, alkotótársaim pedig a következők voltak: Birtalan Eszter, asztrológus; Sánta Kira, grafikus és Balla Péter, grafikus. A lenyűgöző grafikákkal készült könyv hosszú utat járt be megfoganásától a megszületéséig (majdnem 10 év alatt), ez alatt számtalan formát öltött, végül egy dekoratív kötetben lát napvilágot 2012 májusában - pontosan úgy, ahogy annak idején elképzeltük.

De nézzük, miről is szól pontosan a könyv!

Senkit sem lehet belerakni egy skatulyába – erről a lelke mélyén minden ember meg van győződve. Néha úgy érezzük, mintha több különböző karakter is élne a lelkünkben, és egyik helyzetben az egyik, a másik helyzetben a másik nyilvánul meg. Ezek a szerepszemélyiségeink. A pszichológus hosszú kutatómunkával tárja fel ezeket a ránk jellemző belső erőket, az asztrológia segítségével azonban már a kutatómunka elején kezünkben tarthatjuk személyiségünk „térképét” – a születési képletünket. Könyvünkben figurákként mutatjuk be a bennünk működő karaktereket, őstípusokat, képpel és rajzzal. Közülük mindenki kiválaszthatja a sajátjait, a személyes képlete alapján. A szereplőgárda mindenkinél teljese egyedi, főleg ha figyelembe vesszük azt a környezetet, amelyben az illető figurák laknak (a lelkivilágunkat), valamint a figurák elhelyezkedését és egymással fenntartott kapcsolatait. A KaSztella módszerével jellemrajzunk eleven színdarabbá válik.

Ha elnyerte tetszésüket, keressék fel a honlapot: http://kasztella.hu/

Facebookon is megtalálhatóak vagyunk, szívesen fogadjuk a like-okat: http://www.facebook.com/#!/pages/KaSztella/118466544953634

A gyerekek felnőttek szeretnének lenni, a felnőttek inkább a gyerekkort látják gondtalannak. A felnőttségünket ráadásul nagyban meghatározza, hogy milyen mintáink alakultak ki gyerekként a stressz kezelésére. Talán sokszor nem vesszük észre, de már a gyerekek is sok stresszt tapasztalhatnak, hiszen függenek a családtól, mégis sok változást kell megélniük, sok helyzetben kell megfelelniük. Rengeteg feszültséget okozhat, ha például elválnak a szüleik, elveszítenek egy családtagot, vagy balesetet szenvednek. Emellett a világ is egyre inkább a versenyszellem, az ingerelárasztás és a túlhajszoltság irányába tart. Nemcsak a felnőttek, hanem már a gyerekek is túl magasnak ítélhetik meg az elvárásokat az élet különböző területein. Ez természetesen nem tudatosul bennük, hanem inkább tudat alatt, magatartásprobléma avagy betegség formájában jelentkezik.

Szülőként nem védhetjük és ne is védjük meg a gyerekeinket a stressztől, hiszen azzal a fejlődésüket akadályoznánk. Inkább abban kell segítenünk őket, hogy alkati adottságaikhoz mérten az egészséges (továbbvivő) hozzáállást és a megfelelő megküzdési stratégiákat alakítsák ki. A káros stressztől szenvedő gyerekek nem szoktak segítséget kérni, és nem is mindig fogadják el a kinyújtott kezet. Inkább általánosságban kell őket kiegyensúlyozottabbá és ellenállóbbá nevelnünk. De konkrétan hogyan?

A tippek a KATTINTÁS után következnek!

Nem maga a stressz betegít meg, hanem a stresszre adott reakciónk, amit az alkat és a viselkedés is meghatároz. A különféle stresszhelyzetek hatása attól is függ, hogyan tudunk megbirkózni egyes kihívásokkal  − vagyis a megbirkózási stratégiáinktól. A káros stresszhatásokat nem kerülhetjük el, de ezeket a stratégiákat fejleszthetjük. Az alapvető módszereket már gyerekkorunkban láttunk vagy elsajátítottunk, és később továbbiakat tanulunk, fejlesztünk ki hozzájuk. A kihívások és a rájuk adott válaszok szükségesek a fejlődésünkhöz, hogy felnőttkorunkra képesek legyünk egy érett, felelős életvezetésre, a változásokhoz való alkalmazkodásra, illetve egy belső kiegyensúlyozottságra. Minden egyes sikerrel vett akadály után javul az önértékelésünk, nő az önbizalmunk, így még magasabb célokat tudunk kitűzni magunk elé. A megbirkózási stratégiáink pedig finomodnak.

A megbirkózás három fő formája:
1. Tudatos – Ide tartozik a problémás helyzet kezelése, megváltoztatása, a körülmények javítása vagy változtatása, a részletes helyzetelemzés, az önismeret-fejlesztés, a helyzetek átértékelése és új gondolkodásminták kialakítása. Tudatos módszer az életmódváltás is, vagyis a több pihenés beiktatása, a relaxálás, az egészségesebb étrend, a több mozgás, a testhezálló tevékenységek megtalálása, illetve az önprogramozás.
2. Érzelmi − Ha tudatosan nem megoldható vagy nem megváltoztatható a helyzet, ha az értelmünkkel felfoghatatlannak tűnik, illetve ha úgy érezzük, nincs hatalmunk fölötte, akkor érzelmileg kell feldolgoznunk a velünk történő dolgokat. Ennek módja az érzelmek felszínre engedése, kezelése.
3. Társas − Segítség igénybevétele, kibeszélés, közösség keresése, baráti megértés keresése, terápia, sorstársak találása, egészségügyi kezelések.

Nyilvánvaló, hogy ha valaki kimerültségi stressztünetektől szenved, annak tudatosan kell beiktatnia a több pihenést és az életmódváltást. Aki rossz munkahelyen dolgozik vagy rossz kapcsolatban sínylődik, annak tudatosan ki kell lépnie az adott keretekből. Ha viszont egy tudatosan megváltoztathatatlan helyzetet (pl. tragédia vagy eladósodottság) lelkileg rosszul élünk meg, akkor az érzelmi stratégiáinkkal kell foglalkoznunk, nehogy az érzéseink egy idő után ellenünk forduljanak. A társas támogatáskérés mindkét stratégiánál (tudatos és érzelmi) sokat segíthet, sőt bizonyos helyzetekben ez lehet a fő stratégia, de megvan a maga korlátja: bármennyire is bízunk másokban, nem fogják helyettünk megoldani az életünket. A legtöbb stresszhelyzetben mindhárom stratégiára szükség van, és életünk során felváltva kell fejlesztenünk őket.

.

Inspiráció és ajánlott oldalak:

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek

http://www.vital.hu/themes/psyc/mokuskerek1.htm

http://www.depresszio.hu/reszletes.php?id=35

Izmaink állapota sokat elárul lelki-idegi működé

10 tesztkérdés a KATTINTÁS után!

Az ábrát Hans Eysenck alkotta meg 1947-ben, amikor szorongással küszködő katonákat vizsgált meg. A felmérés bizonyította, hogy egyes tulajdonságok együtt járnak, és csoportokba rendezhetők. A vízszintes és a függőleges vonal a két alapvető dimenziót jelöli (az emberek többsége természetesen valahol a két pólus között helyezkedik el):

- Introvertált (befelé forduló) vagy extravertált (kifelé forduló). Az introvertált ember higgadt, csendes, távolságtartó, bizalmatlan, ezért általában kevés barátja van. Amennyire lehet, elutasítja a kockázatot és az izgalmakat, ingerkerülő. Az extravertált embert ellenben a kaland szelleme hajtja, ingerkereső, társaságkedvelő, barátkozó, kockázatvállaló, viszont meggondolatlanul cselekedhet és sokan felszínesnek tarthatják a kapcsolataiban.

- Érzelmileg labilis vagy stabil. A stabil emberben erős belső egyensúly működik, ezért hosszabb távon nehéz kihozni a sodrából, nem aggodalmaskodik, nem jellemző rá a szorongás. Érzelmi reakciói viszont kritikus helyzetekben is túl gyengék lehetnek, ami miatt nehezebben változtat. A labilis ember sokkal érzékenyebb, reakciói szélsőségesebbek, emiatt gyakran küzd testi és lelki panaszokkal is. Nehezen tér vissza a kiegyensúlyozott, semleges érzelmi szintre.

A két dimenzió összevetéséből a következő négy csoport alakul ki:

• introvertált-labilis (melankolikus, komoly, magának való)
• introvertált-stabil (flegmatikus, nyugodt, egykedvű)
• extravertált-labilis (kolerikus, bátor, lobbanékony)
• extravertált-stabil (szangvinikus, derűs, túláradó)

.

Tesztek:

Egy letölthető, 70 kérdésből álló Eysenck-féle személyiségteszt: siczmj.szyrt.hu/OE-NIK/Menedzsment/eysenck.doc

Egy másik magyar nyelvű teszt: http://www.trans4mind.hu/teszt/

Egy 100 kérdésből álló online angol Eysenck-teszt: http://xestia.net/tests/epq.php

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Von%C3%A1selm%C3%A9letek
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/eysenck_vonselmlete.html

Gondjainkból és betegségeinkből rendszerint önerőből ÉS külső segítséggel tudunk kimászni. A külső segítségről könnyebb tájékozódni, de vajon felismerjük, hogy mit tehetünk mi önerőből?

Ha öngyógyításról van szó, egyesek az agykontrollra esküsznek, mások valamilyen diétára vagy sportra, és akadnak olyanok, akik valamely pszichológiai vagy ezoterikus módszerben látják a megoldást. Vannak, akik valamilyen eszmében, vallásban, művészeti tevékenységben keresik a gyógyírt, vagy kizárólag az orvosok szavának engedelmeskednek. Mindegyik módszer javarészt hit kérdése, és a gyógyulás az ember belső elhatározásától és hozzáállásától is nagyban függ. Az viszont minden körülmények között igaz, hogy saját aktív közreműködésünk nélkül kiszolgáltatottak maradhatunk a külső segítségnek (ami egy idő után akár túl költségessé vagy hatástalanná is válhat).

Minél jobban megismerjük magunkat, minél tudatosabban élünk, minél inkább ráhangolódunk saját belső igényeinkre, annál erősebb lesz a saját belső gyógyítónk, segítőnk. Könnyen meglehet, hogy az egyik életszakaszban egyfajta öngyógyítási technika válik be, egy másik szakaszban egy másik. Van olyan helyzet, amelyben a belső források a hangsúlyosabbak, és van, ahol a külső segítség (pl. orvosi kezelés). Egy belső forrásra azonban mindig szükségünk van, hiszen nem kaphatunk meg mindent kívülről, és senkinek sem lehet fontosabb a mi egészségünk és boldogságunk, mint saját magunk számára.

Az öngyógyítás és önsegítés 8 módja a KATTINTÁS után!

Nézzük egyenként a stressz-védőpajzsokat – a KATTINTÁS után!