Kísértetekkel táncoló

Avagy a poszttraumás stressz szindróma

Bagdy Emőke pszichológus professzorasszony azt mondta, hogy minden stresszel kapcsolatos ismeretet terjeszteni kell, mert ezzel hozzájárulhatunk a lakosság általános állapotának, egészség-tudatosságának javulásához. (”Lélek-tantörténetek” utolsó előadása.) Hát ez most adott egy kis biztatást, löketet. Ha jobban utánanézek, jó pár téma biztosan kimaradt még ebből a blogból, ezért most egyet mindenképpen pótolok. Akinek ötlete vagy kérése van más témáról, nyugodtan írja meg (akár emailben – andalodo kukac gmail pont com). Azt is szívesen fogadom, ha valaki már leírt valamilyen ismeretet, tapasztalatot, és szeretné, hogy a nevével megjelentessem.

Általánosságban igaz, hogy a stressz nem okoz betegséget, hanem csak aktiválhat, „bekapcsolhat” egy meglévő betegséghajlamot. Igaz, ebben az aktiválásban döntő szerepe lehet. Maga a stressz ugyanis egy fontos életfunkció, amely nélkül nem tudunk túlélni, alkalmazkodni és továbbjutni. Van pozitív és negatív stressz – mindkettő természetes, mindkettő a szervezet reakciója egy változásra, és bizonyos fokig mindkettő hasznos. Egyesek a káros stressz hatására inkább pszichés betegségekre hajlamosak (például szorongásra vagy depresszióra), mások inkább testi elváltozásokra (mondjuk szívrohamra vagy gyomorfekélyre), esetleg mindkettőre. Ez nagyrészt alkati kérdés, illetve a krízisekkel és a stresszel való megbirkózási stratégiák függvénye.

Van azonban egy eset, amikor a káros stressz már-már kiváltó okká válik: egy-egy nagy traumát követően. Ilyenkor kialakulhat az úgynevezett poszttraumás stressz szindróma (PTSD). A „trauma” persze mindenkinek mást jelent, de a tudomány alapvetően a komoly megrázkódtatással járó eseményeket tekinti traumának, például egy háború eseményeit. A betegséget először háborút megjárt katonáknál figyelték meg, több mint háromszáz évvel ezelőtt. Azóta kiderült, hogy sokkal több életesemény okozhat ilyen tünetegyüttest, például egy közeli családtag vagy barát halála, egy súlyos betegség, egy halálos beteg ember hosszú ideig tartó ápolása, erőszakos cselekedetek átélése, természeti katasztrófák átélése, súlyos baleset, halálközeli élmény, munkahely elvesztése, válás vagy anyagi csőd. Ha egy-egy ilyen esemény után egy hónapon belül jelentkeznek a pszichés tünetek, akkor „akut stresszhatásról” beszélünk, ha azonban később alakulnak ki, vagy jóval tovább tartanak, akkor felmerülhet a poszttraumás stressz szindróma is. Amennyiben az élet nagyon korai szakaszában jelentkezik a PTSD, akár a személyiségfejlődést is kóros irányba változtathatja.

A három árulkodó jel

Három nagy tünetcsoport jellemző azokra, akiknél kialakult a PTSD:

1. Állandósult szorongás, olyan mértékű félelem- és aggodalomérzés, többnyire ok nélkül, amely az illető hétköznapi életvitelét is akadályozza. Ennek súlyosbodott formája lehet a pánikbetegség, amely még inkább beszűkíti az egyén cselekvési körét, erősíti a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzését. A szorongás miatt jellemzőek az alvászavarok és a rémálmok is.

2. A trauma rendszeres újraélése lélekben, gyakran váratlanul. Ezeket az epizódokat a tudomány „flashbacknek” nevezi, mert olyan, mintha filmszerűen felidéződnének a történtek. Kialakul egy elkerülő viselkedés, mert minden, ami a traumára emlékeztet, pánikszerű reakciót válthat ki, a „flashback” pedig bármikor jelentkezhet, akár éber állapotban, akár álomban.

3. Bezárkózás, beszűkülés, lelassulás. A betegek sokáig nem kérnek segítséget, panaszaikat magukba fojtják, gyakran szégyellik és letagadják, így azonban sokszor túl későn derül ki a probléma. Sokan megszakítják a kapcsolataikat, és újakat sem kötnek. Gyakori, hogy általánosságban is kerülik a konfliktusokat, a problémákat, és közönyössé válnak.

Ilyen tüneteknek legalább egy hónapig fent kell állniuk, és jelentősen akadályozniuk kell a normál életvitelt, hogy PTSD-ről beszélhessünk. Mindhárom tünetcsoport mellé társulhat a fokozott idegesség, ingerlékenység, a dühkitörések és hangulatzavarok. Ezenkívül a PTSD hajlamossá tesz a különféle függőségekre, visszaélésekre – gyógyszer, alkohol, dohányzás, drog, evési rendellenességek, szenvedélybetegségek.

Fontos, hogy nem minden traumatikus eseményen átesett embernél alakul ki PTSD. Az amerikai Arch Gen Psychiatry folyóirat 1995 és 1998 között publikált kutatásai szerint: míg az emberek nagy része (50-90%) élete során legalább egyszer átesik egy komoly traumán, csak minden negyedik-ötödik embernél (20-30%) alakul ki a PTSD. Hajlamosító tényező a korábbi pszichiátriai megbetegedés, a genetikai hajlam (akár rokonoknál), a trauma alatt elszenvedett testi sérülés, az esemény utáni magára hagyatottság, a támogatás hiánya, az esemény utáni további stresszforrások jelenléte. Kevesebb valószínűséggel alakul ki PTSD, ha jelen van az ember életében egy támogató kapcsolatrendszer, megfelelő megküzdési stratégiákat alakít ki, illetve a traumahelyzettel kapcsolatban pozitívabb szemléletet is ki tud alakítani. Szintén az említett folyóirat kutatási eredményeiből derül ki, hogy az érintettek mintegy fele magától is meggyógyul. Azoknál viszont, akik egyéb pszichés zavaroktól is szenvednek, igen súlyos fokú lehet a betegség, és gyakran kórházi kezelésre is szükség van.

Lerázni a kísérteteket

Lényeges, hogy az érintett valakivel – családtag, barát, terapeuta – elkezdjen beszélni a történtekről, mert mindaddig, amíg nem tudjuk megfogalmazni az átélteket, bennünk rekednek. A kibeszélés során a tudatalattiban ragadt tartalmak feldolgozhatóvá válnak, és nem kísértik a beteget. A feldolgozatlan élmények ördögi kört alakíthatnak ki, vagyis egyre több váratlan és kellemetlen tünetet váltanak ki a szervezetben. Tudományosan bizonyított tény, hogy a traumatikus eseménnyel kapcsolatos érzelmek és gondolatok, valamint az új élethelyzethez való alkalmazkodás nagyobb mértékben járulnak hozzá a PTSD kialakulásához, mint maga az esemény.

Akárcsak a legtöbb pszichés kórképnél, itt is a pszichoterápia, a körültekintően megválasztott alternatív módszerek és (súlyosabb esetben) a gyógyszeres kezelés kombinációja szokott gyógyuláshoz vezetni. Minél korábban érkezik a segítség, annál biztosabb a gyógyulás, ezért nagyon lényeges, hogy az életet alapjaiban megrengető traumák után figyeljünk az érintettekre, és szükség esetén kérjünk orvosi segítséget! Mivel maga az érintett gyakran – „önvédelemből” – elkerülő stratégiákat folytat, a környezetének kell jobban odafigyelnie a vészhelyzetre. A támogató kapcsolati háló ebben az esetben mentőháló lehet. A fent említett amerikai folyóiratból ugyan kiderül, hogy a betegek fele spontán módon gyógyul, akár egy-két krízisben töltött év után is, de ezt előre természetesen nem lehet megmondani, és nem is lehet mindnyájuktól elvárni.

.

Néhány ide kapcsolódó, hasznos oldal az Andalodón:

“Stressz-elsősegély” – tünetek és teendők

“Szakadó cérnák” – az idegkimerültségről

Fújjuk ki a stresszt! – stresszoldó légzőgyakorlatok

“Új keretben” – hiedelmek, megélések átírása

“Méreg és ellenméreg” – a pozitívba vezető ARI programozás

“Az alvászavar” – háttér és tanácsok

.

Források és ajánlott irodalom:

http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/4316/poszttraumas-stressz-szindroma

http://hu.wikipedia.org/wiki/Poszttraumatikus_stressz_szindr%C3%B3ma

http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/poszttraumas-stressz-zavar-ptsd-104973.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Posttraumatic_stress_disorder

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s