Pillanatnyi meditáció

Ma már az időhiány sem akadálya annak, hogy meditáljunk. A mindfulness keretein belül létrejött például a pillanatnyi meditáció nevű technika, amely az azonnali tudatos jelenlét előidézésére, stresszoldásra, és mindenféle negatív érzelmek és gondolatok enyhítésére jó. A módszer Martin Boroson nevéhez fűződik, aki a könyvön kívül — “One Moment Meditation” — videót, weboldalt, tanfolyamot és applikációt is kidolgozott. Először egy egyperces meditációt kell lépésről lépésre megtanulni, alaposan begyakorolni, és amikor már automatizmussá válik, át lehet váltani az egy pillanatnyi meditációra is. (Tulajdonképpen a relaxáció és az autogén tréning is lecsökkenthető egypercesre vagy annál rövidebbre, kitartó, rutinszerű és hatékony gyakorlás esetén.)

Ha valaki magyar nyelvű aláírást szeretne a videóhoz, nyomja meg a CC gombot, majd Subtitles -> Auto-translate -> Hungarian. A módszerhez tartozó weboldal: http://www.onemomentmeditation.com/

Nem csalás, nem ámítás: kapcsolati én

angry_catNéha az emberek annyira másmilyennek látnak minket, hogy a fejünk fölött vesznek össze azon, milyenek vagyunk mi. Egészen más kép élhet rólunk a gyerekünk, munkatársunk, partnerünk, rokonaink, barátaink, szomszédaink, ismerőseink fejében. Minden kapcsolat ugyanis más és más arcunkat hozza ki belőlünk a konkrét személy (esetleg közösség) és helyzetek kapcsán. Egyes arcainkat csak bizonyos embereknek, bizonyos szituációkban mutatjuk meg. Másképp viselkedünk azzal, akire nagy válságokban is számíthatunk, akihez érdekeink fűződnek, akivel csak szórakozni, „lötyögni” akarunk, akit tehernek érzünk, vagy akiben egyáltalán nem bízunk.

Gyakorlatilag ahány kapcsolatunk van, annyi kapcsolati énünk létezik.

Ez nem tudathasadás és nem is feltétlenül játszma, hanem az egók között előforduló természetes surlódás vagy összehangoltság. Lehet, hogy az elmúlt években azért szakadt meg a kapcsolatunk egy csomó emberrel, mert elviselhetetlen kapcsolati ént hoztunk elő egymásból. Másokkal pedig megmaradt, mert spontán jól érezzük magunkat velük, ellazulhatunk, játszmamentessé válik minden, elfogadást tapasztalunk, és tényleg őszintén önmagunk lehetünk. A pozitív, erős és intim viszonyainkban szeretjük a saját kapcsolati énünket, a másik kapcsolati énjét, sőt magát a kapcsolatot, mint önálló entitást is. Feltöltődünk, és nem lemerülünk.

Nem muszáj erőltetnünk semmit, ha dönthetünk másképp. Ha megvan az alapvető tisztelet, nem kell mindenkivel kifejezetten jóban lennünk. Értékes kapcsolatok esetén érdemes feltárni a mögöttes okokat és eltemetett sérelmeket, dolgozni a kapcsolaton, megérteni egymást, jobban igyekezni, talán idővel változik a spontán reakciónk is egymásra. De ha nem megy, nem kell elhinnünk magunkról mások negatív ítéleteit – hiszen tudjuk, hogy más helyzetekben és kapcsolatokban mások vagyunk, és állandóan változunk is. Akkor sincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk valakit leépíteni, mivel civilizált társadalomban nem mondunk olyat egymás szemébe, hogy „ennyire azért nem szeretlek, távolodj el tőlem”, vagy „megtapasztaltam, hogy nem számíthatok rád, ezért inkább ne is tolakodj”. Talán érdemes megpróbálkozni az őszinteséggel, talán nem. Vannak, akik a nyílt háborút, vagy a végleges elszigetelődést választják, például egy válásnál. Legtöbbször viszont a fokozatos eltávolodás, kifárasztás és kiábrándítás taktikája marad.

Bátran higgyünk abban, hogy azok vagyunk valójában, amit az igazi szeretetkapcsolataink kihoznak belőlünk. Sokkal nagyobb gond az, ha alig vannak kapcsolataink, vagy az összes kapcsolati énünk erőltetett és mesterkélt. Ott a szociális funkciók alapjai hiányosak.

A csodás szomszéd titkos senyvedése

Innen-onnan, apró hírmorzsákból lassan csodas_szomszedpontos képet nyerhetünk arról, hogy mi van a modern világ csilivili felszíne alatt, hogyan hatalmasodnak el a mai emberen a hétköznapi nyűgei. Temérdek új dolog derül ki az emberi agyról, legfőképpen arról, hogyan befolyásolja a digitális kor és a fogyasztói társadalom az ember elméjének működését. Ha átlátunk a szitán, megértjük a mélyben zajló folyamatokat, magunkra és a szomszédunkra is más szemmel, talán megértőbben nézhetünk. Tanulságos például olyan oldalakat böngészni, mint a http://www.thinking-minds.net, az http://www.iheartintelligence.com, a http://www.themindunleashed.com és az http://www.elephantjournal.com – nem könnyed szórakozás, de megéri. Következzék egy kis lapszemle kedvcsinálóként.

A cikk ITT FOLYTATÓDIK.

Elöljáróban: miről is lesz szó?

  1. A látszat legtöbbször csal. Ideális felszín, alatta egyre betegebb társadalom.
  2. A modern világ rabszolgái vagyunk, és ez okozza betegségeink egy részét.
  3. Szociopatát vagy túlérzékeny empatát csinál belőlünk a média? (És HOGYAN védheti meg magát egy túlérzékeny ember?)
  4. Mik lehetnek a rejtett szorongás és depresszió árulkodó jegyei?
  5. A jelenben élés művészete – a depressziós a negatív múltban él, a szorongó a negatív jövőben, de hogyan térhetünk rá a jelen vágányára? Mindfulness, flow.

A legnépszerűbb cikkek

Pont hét éve indult útjára az Andalodó blog, andalodo_ajanlo_kezért jó ötletnek tűnik megnézni, melyek voltak a legtöbbet olvasott bejegyzések ez idő alatt. Zárójelben a megtekintések száma látható.

1. “A csodálatos aranygyökér” (16 262)
2. “Depresszió-teszt” (12 971)
3. “Élénkítő és fárasztó színek” (12 070)
4. “A stressz” (10 286)
5. “15 tipp a jó alváshoz” (9852)
6. “A tanult tehetetlenség” (9091)
7. “Fújjuk ki a stresszt!” (légzőgyakorlatok) (7971)
8. “Az „A” és „B” személyiség” (7516)
9. “Pánik-teszt” (6892)
10. “Relaxáció” (6554)

És ha már legnépszerűbbek, akkor a blog gazdájánál legnépszerűbbek, azaz a kedvenceim is következzenek, amelyek esetleg elkerülték az Olvasók figyelmét:

…és még ezeken kívül 166 érdekes és hasznos bejegyzés között lehet böngészni.

Kötés-oldás

Akármennyit foglalkozunk kotodes-csaladstresszoldással, nem egyedül élünk ezen a bolygón, így valamilyen szinten környezetünknek, kapcsolatainknak is ki vagyunk szolgáltatva. Nemcsak mások hozzánk való viszonyulása lehet stresszfaktor az életünkben, hanem a mi viszonyulásunk is másokhoz. Ha egy kapcsolat (vagy éppen a magány) tartósan magas stressz-szintet okoz bennünk, hiába vagyunk önmagunkban harmonikusak, mindig a közegnek és az aktuális helyzetnek megfelelően kell igazítanunk stresszkezelési szokásainkat.

Egész életünk viszonyulásokban telik, akár egy pókhálóban. Létezésünk eleve egy kapcsolatból indul: szüleink viszonyulásába születünk bele, és az első időben anyukánkkal vagyunk egységben. Az első időszakban minden attól függ, hogy gondviselőink mennyire tudják és akarják kielégíteni testi és lelki szükségleteinket, illetve mennyire hanyagolnak minket. A korai kötődési minták egész életünket meghatározzák, és későbbi kapcsolataink minőségére is hatással vannak. Elvetik annak magvait, hogy később mennyire tudjuk és merjük majd kifejezni szükségleteinket és érzéseinket, mennyire képesek leszünk-e egyenrangú félként részt venni egy viszonyban, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani a gyerekünkkel, avagy belecsúszunk valami hatalmi játszmába, esetleg teljesen elszigetelődünk.

A Sorskönyv szerzője, Eric Berne négyféle kötődési mintát különböztet meg, attól függően, hogy csecsemőként mennyi odafigyelést, odaadást és meghittséget tapasztaltunk. A négy típus: 1. biztonságosan kötődő; 2. bizonytalanul kötődő; 3. elkerülő-elutasító; 4. elkerülő-szorongó.

De melyik típus vagyok én, és mit jelent ez? Kiderül ide kattintva.

Boldogságtérkép

Hol boldogabbak az emberek, és vajon miért?

Nem olyan rég, 2014-ben boldogsagterkep_kkészült egy nagyszabású felmérés az országok boldogságszintjéről. Bár az utóbbi évek nagy politikai eseményei, háborúi és népmozgásai mostanra bizonyára átrendezték ezt a képet, sok tanulsággal szolgálhat, ha megpróbálunk kicsit az eredmények mögé látni, és elmerengeni azon, mi lehet a magyarázat. A kutatást a kaliforniai Berkeley Egyetem szakemberei végezték világszerte 112 000 diák bevonásával. A korábbi évtizedekben általában az USA és a skandináv országok végeztek az élen, de ők az utóbbi években jelentősen visszaestek a listán, és jóval szegényebb országok előzték meg őket. Vagyis annyi már bizonyosan kijelenthető, hogy nem az ország gazdagságától és nem is a demokrácia modernségétől függ a nép boldogságérzete. De akkor vajon mi mindentől?

Következzék tehát a boldog országok listája, meg némi tanakodás.

Csoportban az erő – és a játék

Manapság, amikor mindenki magábaGroup_dynamics_icon fordulva, médiaeszközökkel szórakozik, gyakran csoportban is unatkozunk, pedig a csoport a tartalmas játék és az önismeret egyik legideálisabb közege. Csapatjátékokkal az összetartozást és a bizalmat is lehet erősíteni. Mások tükrén keresztül olyan visszajelzést kaphatunk magunkról, amelyet máshogy nem kaphatnánk meg, és félreértéseket is lehet tisztázni. A közösségi élmények bizonyítottan segítenek csökkenteni a stresszt, sőt létfontosságúak az ember számára testi-lelki egészsége szempontjából. Az alábbi listában a kevésbé intim jellegű játékoktól mélyebbre ható, titkokat feltáró játékokig haladunk. Tetszés szerint gyűjthetjük tovább az ötleteket, illetve kiegészíthetjük őket társasjátékokkal, közös taktikai játékokkal. Még komplettebb csoportélményeket gyűjthetünk be, ha néha például valamilyen csapatjátékra is időt szakítunk, például tollaslabdára, kosárlabdára, röplabdára, kidobósra.

– „Pantomim” – Egy ember kiáll a többiek elé, és elmutogatja egy történet kezdetét. A soron következő csoporttag mindig mutogatással folytatja a történetet. A végén a csoport megbeszélheti, hogy ki szerint miről szólt a mese.

– „Rajzos sztori” – Mindenki rajzol egy-egy dolgot három különböző kártyára, végül összegyűjtjük a paklit, és a rajzzal lefelé (egy pakkban) lefordítjuk. A csoporttagok egyenként húznak a tetejéről, és valaki elkezd mesélni egy rövid történetet a lerajzolt tárgy vagy jelenet belekomponálásával. A következő tag húz egy újabbat, és folytatja a sztorit az újabb rajz belevonásával. Az utolsó kártyát húzó embernek le kell zárnia a történetet.

– „Vakrajz” – Mindenki bekötött szemmel rajzol egymás után ugyanarra a papírlapra, a végén megnézik az eredményt. Egyszerre annyi papír is mehet körbe, ahány ember ül a csapatban, így több “műalkotás” is készül.

– „Tolmácsolás” – A csoport kiválaszt egy tolmácsot és két beszélgetőpartnert. A felek csak mutogathatnak a tolmácsnak, aki szavakkal továbbítja a kérdéseket és válaszokat a másik fél felé. Egyszer az egyik fél kérdez, a másik válaszol, aztán a másik kérdez, és az első válaszol. Nem baj, ha a tolmács rosszul értelmezi a kérdést, vagy a válaszokat.

– „Mindenki így csinálja” – Az egyik csoporttag kimegy, a többiek megegyeznek egy határozószóban (pl. “méltóságteljesen”, “türelmetlenül”, “kihívóan”, “lemondóan”), és miután az illető visszajön, mindnyájan így beszélnek és viselkednek vele. Annak, aki kintről jött be, ki kell találnia, mi az a stílus, amiben a többiek megegyeztek.

– „Szeret, nem szeret” – Mindenki ír egy listát öt olyan dologról, amit szeret, és öt olyanról, amit nem szeret (név nélkül). A papírokat kiosztjuk, és mindenkinek ki kell találnia, kinek a papírja került hozzá.

– „Asszociáció” – Mindenki ír szavakat, kifejezéseket kártyákra (egy kártyára egyet), majd összekeverjük a paklit. Húzunk egyet, és elmondjuk, szerintünk hogyan kapcsolódik a szó/kifejezés a tőlünk balra ülő emberre. Több kör is mehet egymás után, a következő körben a balra ülő szomszédunk balra lévő szomszédjáról mondjuk el a gondolatainkat, és így tovább.

– „Film” – Mindenki elmondja a tőle jobbról ülő emberről, hogy milyen filmet készítene az életéről, milyen műfajút, milyen helyszínen, milyen történettel, és kik lennének benne a szereplők (akár híres színészek is).

– „Díj és díjazás” – Mindenkinek a vele szemben ülőről le kell írnia, hogy milyen érdemrendet kapna a csoporttól („legnagylelkűbb”, „legmotiválóbb”, „legderűsebb mosolyú” stb.), és mit adnának legszívesebben neki ezért ajándékba.

– „Leglegleg” – Kártyákra vagy papírdarabokra jelzőket írunk (“legszebb, legzavaróbb, legviccesebb, legszexisebb, legdöbbenetesebb”), és minden körben mindenki húz egyet, majd el kell mondania, hogy a tőle balra ülő emberben mire illik az a jelző – mi a legvonzóbb, legviccesebb stb. benne.

– „Soha” – Be kell vallani, hogy mi az, amit még soha nem tettünk (holott feltételezésünk szerint a többiek már megtették).

– „Kakukktojás” – Három dolgot kell magunkról mondani, amelyek közül az egyik hamis állítás. A többieknek ki kell találniuk, melyik az.

– „Mítoszrombolás” – Mindenki elmond valamit magáról (lehet több dolog is, megállapodás szerint), amit a világ félreért vele kapcsolatban, vagyis eloszlat egy sztereotípiát magáról, megmagyaráz valamit, amit félreértenek vele kapcsolatban az emberek.

– „Titkom” – Olyat kell bevallani, amit megtettünk, bár senki sem gondolná rólunk.