Pár perc jelenlét

Mini relaxációk túlhajszoltaknak

A külvilágból töméntelen sok inger ér minket, lotus-meditationés olykor túlterhelik idegrendszerünket. A múlt nosztalgikus vagy melankolikus emlékek formájában velünk él. A jövő is betolakodik az életünkbe, mint álom, cél, vágy, vagy éppen szorongás. A munka, a közeg (pl. pláza), a társaság és a média is mind a külvilág felé tereli figyelmünket. Viszonylag ritkán vagyunk egyszerűen jelen a testünkben és lelkünkben, teljes, jelen idejű tudatossággal. Pedig az igazi kikapcsolódás és stresszoldás csak ebben az állapotban érhető el. Sokan úgy gondolják, nincs idejük relaxációs vagy meditációs gyakorlatokra, és ha mondjuk terápiákra vagy autogén tréningre gondolunk, azok tényleg időigényesek (bár kétségtelenül megtérül a befektetett munka). Hogy többet ne gyárthassunk kifogásokat, ismerkedjünk meg pár rövidke relaxációs és meditációs gyakorlattal, amelyeket akár közlekedés (nem autóvezetés!) közben is alkalmazhatunk feszültségoldásra, illetve bármilyen idegességet vagy félelmet keltő helyzetben, vagy egy fárasztó nap végén. Az általános stressztűrő képességünket is fokozzák, így ha nincs jobb dolgunk, kiegyensúlyozott állapotunkban is gyakorolhatunk, feltöltve ezzel saját energiaraktárainkat.

Következzék hát az egy-, két- három-, öt- és tízperces relaxáció, valamint a „villámmeditáció”! (Katt!)

Reklámok

Láss benne mást!

Vizualizációs technikák segítségével felismerjükTukor és leküzdhetjük negatív érzéseinket, semlegesíthetjük a félelem, düh és szomorúság hatásait. Sokan érezhetnek késztetést, hogy azonnal egy szebb jövőt vagy álomképeket programozzanak maguknak, de érdemes tudni, hogy amíg egy-egy jelenbeli aggály – fennálló konfliktus, múltbeli emlék, jövőre vonatkozó kétség – nem hagy bennünket nyugodni, addig nem tudunk a talapzatra pozitívabb jövőt építeni.

A TÜKÖR több terápiás módszer alapgyakorlata ilyen vagy olyan formában, de egyes harcművészeti ágak is régóta használják. A negatív lelki tartalmak felismerésére és átalakítására szolgál. (Van, ahol papírlap helyettesíti a tükröt.)

Csukjuk be a szemünket, és lélegezzünk mélyen, nyugodtan. Ezután kezdjünk el visszafelé számolni háromtól nulláig, és minden számolásnál szívjuk be és fújjuk ki a levegőt. Képzeljük magunk elé a számokat, és amikor a nullához érünk, nagyítsuk ki a számot, és alakítsuk tükörré. Lassan engedjük rá a problémánkat az üvegfelületre, és hagyjuk megjelenni. Feltűnhet hirtelen és kontrasztosan, de akár fokozatosan is, mintha egy kertbe sétálnánk be, ahol csak lassan oszlik szét a köd. Engedjünk utat az ösztönös asszociációknak. Ha például az a gondunk, valaki miatt nehéz anyagi helyzetbe kerülünk, elképzelhetjük az illetőt egy szökőkút tetején, amelyből ömlik a folyékony arany, és eltűnik a lefolyóban.

Ismét vegyünk egy nagy levegőt, és miközben kilélegzünk, a bal kezünkkel töröljük le a képet jobbról balra. Ez az irány azt jelzi, hogy a jelenből a múltba toljuk a dolgot, vagyis lezárjuk.

Végül fordítsuk meg a tükröt, és képzeljük rá az előző kép pozitív változatát! Például az aranyat ontó szökőkút helyett ládákba rendezett érméket, és az illető személyt a szökőkút mögött, ahogy mondjuk rózsákat nyeseget, vagy valami más módon teszi hasznossá magát. Ezt a képet aztán a jobb kezünkkel töröljük balról jobbra, mert ez a jövőbe küldés iránya.

Vegyünk egy nagy levegőt, fújjuk ki lassan és erősen, majd nyissuk ki a szemünket!

Egyszerre mindig csak egy problémát jelenítsünk meg, és ha lehet, egy nap csak egy ilyen gyakorlatot végezzünk, mert a (tudat alatti) tisztuláshoz idő kell. A gyakorlat hatékonysága érzékletességgel fokozható, vagyis ha nemcsak a látványra koncentrálunk, hanem minden érzékszervünkkel valósnak fogjuk fel a jelenetet: hangokat, szagokat, hőmérsékletet, esetleg érintési érzeteket is megjelenítünk. Azzal is mélyíthető a hatás, ha különféle egyéb, spontán módon megjelenni kívánó tartalmat is beleengedünk a képbe, amelyeket nem tudunk értelmezni – de nem is kell racionálisan elemeznünk, hiszen a negatív elemek törlése és a pozitívak jövőbe küldése ettől függetlenül is működni fog. Arra azért ügyeljünk, hogy a jövőbe küldött képben ne szerepeljenek ártalmas elemek, sem magunkra, sem másokra nézve. Olyan megoldást keressünk, amelyek maradéktalanul jó érzéssel töltenek el, nem tartalmaznak bosszút vagy hasonlót, és a kellemes lelkiállapotot is próbáljuk minél mélyebben átélni.

Pillanatnyi meditáció

Ma már az időhiány sem akadálya annak, hogy meditáljunk. A mindfulness keretein belül létrejött például a pillanatnyi meditáció nevű technika, amely az azonnali tudatos jelenlét előidézésére, stresszoldásra, és mindenféle negatív érzelmek és gondolatok enyhítésére jó. A módszer Martin Boroson nevéhez fűződik, aki a könyvön kívül — “One Moment Meditation” — videót, weboldalt, tanfolyamot és applikációt is kidolgozott. Először egy egyperces meditációt kell lépésről lépésre megtanulni, alaposan begyakorolni, és amikor már automatizmussá válik, át lehet váltani az egy pillanatnyi meditációra is. (Tulajdonképpen a relaxáció és az autogén tréning is lecsökkenthető egypercesre vagy annál rövidebbre, kitartó, rutinszerű és hatékony gyakorlás esetén.)

Ha valaki magyar nyelvű aláírást szeretne a videóhoz, nyomja meg a CC gombot, majd Subtitles -> Auto-translate -> Hungarian. A módszerhez tartozó weboldal: http://www.onemomentmeditation.com/

Nem csalás, nem ámítás: kapcsolati én

angry_catNéha az emberek annyira másmilyennek látnak minket, hogy a fejünk fölött vesznek össze azon, milyenek vagyunk mi. Egészen más kép élhet rólunk a gyerekünk, munkatársunk, partnerünk, rokonaink, barátaink, szomszédaink, ismerőseink fejében. Minden kapcsolat ugyanis más és más arcunkat hozza ki belőlünk a konkrét személy (esetleg közösség) és helyzetek kapcsán. Egyes arcainkat csak bizonyos embereknek, bizonyos szituációkban mutatjuk meg. Másképp viselkedünk azzal, akire nagy válságokban is számíthatunk, akihez érdekeink fűződnek, akivel csak szórakozni, „lötyögni” akarunk, akit tehernek érzünk, vagy akiben egyáltalán nem bízunk.

Gyakorlatilag ahány kapcsolatunk van, annyi kapcsolati énünk létezik.

Ez nem tudathasadás és nem is feltétlenül játszma, hanem az egók között előforduló természetes surlódás vagy összehangoltság. Lehet, hogy az elmúlt években azért szakadt meg a kapcsolatunk egy csomó emberrel, mert elviselhetetlen kapcsolati ént hoztunk elő egymásból. Másokkal pedig megmaradt, mert spontán jól érezzük magunkat velük, ellazulhatunk, játszmamentessé válik minden, elfogadást tapasztalunk, és tényleg őszintén önmagunk lehetünk. A pozitív, erős és intim viszonyainkban szeretjük a saját kapcsolati énünket, a másik kapcsolati énjét, sőt magát a kapcsolatot, mint önálló entitást is. Feltöltődünk, és nem lemerülünk.

Nem muszáj erőltetnünk semmit, ha dönthetünk másképp. Ha megvan az alapvető tisztelet, nem kell mindenkivel kifejezetten jóban lennünk. Értékes kapcsolatok esetén érdemes feltárni a mögöttes okokat és eltemetett sérelmeket, dolgozni a kapcsolaton, megérteni egymást, jobban igyekezni, talán idővel változik a spontán reakciónk is egymásra. De ha nem megy, nem kell elhinnünk magunkról mások negatív ítéleteit – hiszen tudjuk, hogy más helyzetekben és kapcsolatokban mások vagyunk, és állandóan változunk is. Akkor sincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk valakit leépíteni, mivel civilizált társadalomban nem mondunk olyat egymás szemébe, hogy „ennyire azért nem szeretlek, távolodj el tőlem”, vagy „megtapasztaltam, hogy nem számíthatok rád, ezért inkább ne is tolakodj”. Talán érdemes megpróbálkozni az őszinteséggel, talán nem. Vannak, akik a nyílt háborút, vagy a végleges elszigetelődést választják, például egy válásnál. Legtöbbször viszont a fokozatos eltávolodás, kifárasztás és kiábrándítás taktikája marad.

Bátran higgyünk abban, hogy azok vagyunk valójában, amit az igazi szeretetkapcsolataink kihoznak belőlünk. Sokkal nagyobb gond az, ha alig vannak kapcsolataink, vagy az összes kapcsolati énünk erőltetett és mesterkélt. Ott a szociális funkciók alapjai hiányosak.

A csodás szomszéd titkos senyvedése

Innen-onnan, apró hírmorzsákból lassan csodas_szomszedpontos képet nyerhetünk arról, hogy mi van a modern világ csilivili felszíne alatt, hogyan hatalmasodnak el a mai emberen a hétköznapi nyűgei. Temérdek új dolog derül ki az emberi agyról, legfőképpen arról, hogyan befolyásolja a digitális kor és a fogyasztói társadalom az ember elméjének működését. Ha átlátunk a szitán, megértjük a mélyben zajló folyamatokat, magunkra és a szomszédunkra is más szemmel, talán megértőbben nézhetünk. Tanulságos például olyan oldalakat böngészni, mint a http://www.thinking-minds.net, az http://www.iheartintelligence.com, a http://www.themindunleashed.com és az http://www.elephantjournal.com – nem könnyed szórakozás, de megéri. Következzék egy kis lapszemle kedvcsinálóként.

A cikk ITT FOLYTATÓDIK.

Elöljáróban: miről is lesz szó?

  1. A látszat legtöbbször csal. Ideális felszín, alatta egyre betegebb társadalom.
  2. A modern világ rabszolgái vagyunk, és ez okozza betegségeink egy részét.
  3. Szociopatát vagy túlérzékeny empatát csinál belőlünk a média? (És HOGYAN védheti meg magát egy túlérzékeny ember?)
  4. Mik lehetnek a rejtett szorongás és depresszió árulkodó jegyei?
  5. A jelenben élés művészete – a depressziós a negatív múltban él, a szorongó a negatív jövőben, de hogyan térhetünk rá a jelen vágányára? Mindfulness, flow.

A legnépszerűbb cikkek

Pont hét éve indult útjára az Andalodó blog, andalodo_ajanlo_kezért jó ötletnek tűnik megnézni, melyek voltak a legtöbbet olvasott bejegyzések ez idő alatt. Zárójelben a megtekintések száma látható.

1. “A csodálatos aranygyökér” (16 262)
2. “Depresszió-teszt” (12 971)
3. “Élénkítő és fárasztó színek” (12 070)
4. “A stressz” (10 286)
5. “15 tipp a jó alváshoz” (9852)
6. “A tanult tehetetlenség” (9091)
7. “Fújjuk ki a stresszt!” (légzőgyakorlatok) (7971)
8. “Az „A” és „B” személyiség” (7516)
9. “Pánik-teszt” (6892)
10. “Relaxáció” (6554)

És ha már legnépszerűbbek, akkor a blog gazdájánál legnépszerűbbek, azaz a kedvenceim is következzenek, amelyek esetleg elkerülték az Olvasók figyelmét:

…és még ezeken kívül 166 érdekes és hasznos bejegyzés között lehet böngészni.

Kötés-oldás

Akármennyit foglalkozunk kotodes-csaladstresszoldással, nem egyedül élünk ezen a bolygón, így valamilyen szinten környezetünknek, kapcsolatainknak is ki vagyunk szolgáltatva. Nemcsak mások hozzánk való viszonyulása lehet stresszfaktor az életünkben, hanem a mi viszonyulásunk is másokhoz. Ha egy kapcsolat (vagy éppen a magány) tartósan magas stressz-szintet okoz bennünk, hiába vagyunk önmagunkban harmonikusak, mindig a közegnek és az aktuális helyzetnek megfelelően kell igazítanunk stresszkezelési szokásainkat.

Egész életünk viszonyulásokban telik, akár egy pókhálóban. Létezésünk eleve egy kapcsolatból indul: szüleink viszonyulásába születünk bele, és az első időben anyukánkkal vagyunk egységben. Az első időszakban minden attól függ, hogy gondviselőink mennyire tudják és akarják kielégíteni testi és lelki szükségleteinket, illetve mennyire hanyagolnak minket. A korai kötődési minták egész életünket meghatározzák, és későbbi kapcsolataink minőségére is hatással vannak. Elvetik annak magvait, hogy később mennyire tudjuk és merjük majd kifejezni szükségleteinket és érzéseinket, mennyire képesek leszünk-e egyenrangú félként részt venni egy viszonyban, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani a gyerekünkkel, avagy belecsúszunk valami hatalmi játszmába, esetleg teljesen elszigetelődünk.

A Sorskönyv szerzője, Eric Berne négyféle kötődési mintát különböztet meg, attól függően, hogy csecsemőként mennyi odafigyelést, odaadást és meghittséget tapasztaltunk. A négy típus: 1. biztonságosan kötődő; 2. bizonytalanul kötődő; 3. elkerülő-elutasító; 4. elkerülő-szorongó.

De melyik típus vagyok én, és mit jelent ez? Kiderül ide kattintva.