Boldogságtérkép

Hol boldogabbak az emberek, és vajon miért?

Nem olyan rég, 2014-ben boldogsagterkep_kkészült egy nagyszabású felmérés az országok boldogságszintjéről. Bár az utóbbi évek nagy politikai eseményei, háborúi és népmozgásai mostanra bizonyára átrendezték ezt a képet, sok tanulsággal szolgálhat, ha megpróbálunk kicsit az eredmények mögé látni, és elmerengeni azon, mi lehet a magyarázat. A kutatást a kaliforniai Berkeley Egyetem szakemberei végezték világszerte 112 000 diák bevonásával. A korábbi évtizedekben általában az USA és a skandináv országok végeztek az élen, de ők az utóbbi években jelentősen visszaestek a listán, és jóval szegényebb országok előzték meg őket. Vagyis annyi már bizonyosan kijelenthető, hogy nem az ország gazdagságától és nem is a demokrácia modernségétől függ a nép boldogságérzete. De akkor vajon mi mindentől?

Következzék tehát a boldog országok listája, meg némi tanakodás.

Csoportban az erő – és a játék

Manapság, amikor mindenki magábaGroup_dynamics_icon fordulva, médiaeszközökkel szórakozik, gyakran csoportban is unatkozunk, pedig a csoport a tartalmas játék és az önismeret egyik legideálisabb közege. Csapatjátékokkal az összetartozást és a bizalmat is lehet erősíteni. Mások tükrén keresztül olyan visszajelzést kaphatunk magunkról, amelyet máshogy nem kaphatnánk meg, és félreértéseket is lehet tisztázni. A közösségi élmények bizonyítottan segítenek csökkenteni a stresszt, sőt létfontosságúak az ember számára testi-lelki egészsége szempontjából. Az alábbi listában a kevésbé intim jellegű játékoktól mélyebbre ható, titkokat feltáró játékokig haladunk. Tetszés szerint gyűjthetjük tovább az ötleteket, illetve kiegészíthetjük őket társasjátékokkal, közös taktikai játékokkal. Még komplettebb csoportélményeket gyűjthetünk be, ha néha például valamilyen csapatjátékra is időt szakítunk, például tollaslabdára, kosárlabdára, röplabdára, kidobósra.

– „Pantomim” – Egy ember kiáll a többiek elé, és elmutogatja egy történet kezdetét. A soron következő csoporttag mindig mutogatással folytatja a történetet. A végén a csoport megbeszélheti, hogy ki szerint miről szólt a mese.

– „Rajzos sztori” – Mindenki rajzol egy-egy dolgot három különböző kártyára, végül összegyűjtjük a paklit, és a rajzzal lefelé (egy pakkban) lefordítjuk. A csoporttagok egyenként húznak a tetejéről, és valaki elkezd mesélni egy rövid történetet a lerajzolt tárgy vagy jelenet belekomponálásával. A következő tag húz egy újabbat, és folytatja a sztorit az újabb rajz belevonásával. Az utolsó kártyát húzó embernek le kell zárnia a történetet.

– „Vakrajz” – Mindenki bekötött szemmel rajzol egymás után ugyanarra a papírlapra, a végén megnézik az eredményt. Egyszerre annyi papír is mehet körbe, ahány ember ül a csapatban, így több “műalkotás” is készül.

– „Tolmácsolás” – A csoport kiválaszt egy tolmácsot és két beszélgetőpartnert. A felek csak mutogathatnak a tolmácsnak, aki szavakkal továbbítja a kérdéseket és válaszokat a másik fél felé. Egyszer az egyik fél kérdez, a másik válaszol, aztán a másik kérdez, és az első válaszol. Nem baj, ha a tolmács rosszul értelmezi a kérdést, vagy a válaszokat.

– „Mindenki így csinálja” – Az egyik csoporttag kimegy, a többiek megegyeznek egy határozószóban (pl. “méltóságteljesen”, “türelmetlenül”, “kihívóan”, “lemondóan”), és miután az illető visszajön, mindnyájan így beszélnek és viselkednek vele. Annak, aki kintről jött be, ki kell találnia, mi az a stílus, amiben a többiek megegyeztek.

– „Szeret, nem szeret” – Mindenki ír egy listát öt olyan dologról, amit szeret, és öt olyanról, amit nem szeret (név nélkül). A papírokat kiosztjuk, és mindenkinek ki kell találnia, kinek a papírja került hozzá.

– „Asszociáció” – Mindenki ír szavakat, kifejezéseket kártyákra (egy kártyára egyet), majd összekeverjük a paklit. Húzunk egyet, és elmondjuk, szerintünk hogyan kapcsolódik a szó/kifejezés a tőlünk balra ülő emberre. Több kör is mehet egymás után, a következő körben a balra ülő szomszédunk balra lévő szomszédjáról mondjuk el a gondolatainkat, és így tovább.

– „Film” – Mindenki elmondja a tőle jobbról ülő emberről, hogy milyen filmet készítene az életéről, milyen műfajút, milyen helyszínen, milyen történettel, és kik lennének benne a szereplők (akár híres színészek is).

– „Díj és díjazás” – Mindenkinek a vele szemben ülőről le kell írnia, hogy milyen érdemrendet kapna a csoporttól („legnagylelkűbb”, „legmotiválóbb”, „legderűsebb mosolyú” stb.), és mit adnának legszívesebben neki ezért ajándékba.

– „Leglegleg” – Kártyákra vagy papírdarabokra jelzőket írunk (“legszebb, legzavaróbb, legviccesebb, legszexisebb, legdöbbenetesebb”), és minden körben mindenki húz egyet, majd el kell mondania, hogy a tőle balra ülő emberben mire illik az a jelző – mi a legvonzóbb, legviccesebb stb. benne.

– „Soha” – Be kell vallani, hogy mi az, amit még soha nem tettünk (holott feltételezésünk szerint a többiek már megtették).

– „Kakukktojás” – Három dolgot kell magunkról mondani, amelyek közül az egyik hamis állítás. A többieknek ki kell találniuk, melyik az.

– „Mítoszrombolás” – Mindenki elmond valamit magáról (lehet több dolog is, megállapodás szerint), amit a világ félreért vele kapcsolatban, vagyis eloszlat egy sztereotípiát magáról, megmagyaráz valamit, amit félreértenek vele kapcsolatban az emberek.

– „Titkom” – Olyat kell bevallani, amit megtettünk, bár senki sem gondolná rólunk.

“Halálra röhögöm magam”

A stresszkezelés és -oldás az örömben is védelmezhet

Ha azt halljuk valahol, hogy Veszelyes_orommegtanítanak minket stresszmentesen élni, legjobb lesz, ha azonnal szedjük a sátorfánkat. Kis túlzással a halálunkat akarják. Stressz nélkül ugyanis nem lehet élni, mert a stressz a változásra adott belső reakciónk, és kétféle formája van: a pozitív, örömteli eustressz és a negatív, káros distressz. Vagyis az örömteli változásokra is stresszel reagálunk, sőt vannak olyan váratlan élmények, amelyekről nem is tudjuk eldönteni, hogy jók vagy rosszak, egyszerűen csak szokatlanok, és emiatt sokáig egyfajta meglepettség állapotában tartanak bennünket. (Ennek nem adott külön nevet Selye János.) Kijelenthetjük tehát, hogy aki nem él át stresszt, az nem tud alkalmazkodni a változásokhoz, vagyis csak vegetál, mivel az élet alapfeltétele egyfajta folyamatos evolúció. Stressz tehát minden élő emberben (sőt, valószínűleg élőlényben) zajlik, a kérdés csak az, hogy megfelelő-e a változásokra adott reakciónk, vagy túlzó, az élettel hosszú vagy rövid távon összeegyeztethetetlen. Azt, hogy számunkra mit jelent a stressz, rengeteg öröklött és tanult tényező befolyásolja. Már a születésünk előtt tapasztalhatunk stresszt az anyaméhben, sőt a legújabb kutatások szerint felmenőink élményeinek lenyomatai is jelen vannak a DNS-ünkben, és formálják stressz-alkatunkat is.

Miért jó ezt újra meg újra tisztázni? Szintén friss kutatási eredmények támasztják alá, hogy akár az örömteli stressz is lehet káros a szervezetre nézve. A szív és az agy között közvetlen kapcsolat van, mert a szív reagál legérzékenyebben, legerősebben az érzelmekre, amelyek az agyi folyamatokból indulnak ki. A Zürichi Szívközpont kutató mutatták ki, hogy érzelmi alapú szívinfarktust például erős pozitív élmények is okozhatnak, mint egy meglepetésbuli, egy gyerek születése vagy egy lottónyeremény. Ezt Christian Templin és munkatársai „boldog szív szindrómának” nevezték el (ellentétben az erős negatív élmények által kiváltott „összetört szív szindrómával”). A kutatók a European Heart Journal folyóiratban megjelent tanulmányukban, amelyben 1750 érintettet vizsgáltak, leírják, hogy a stresszből fakadó szívbetegség minden 20. esetét intenzív öröm idézi elő. Egy tartóssá váló érzelmi stresszállapot ugyanolyan önálló kiváltó oka lehet a szív- és érrendszeri megbetegedésnek, mint a fizikai tényezők, a magas vérnyomás, a túl magas koleszterin, a túlsúly, a diabétesz, a dohányzás és a mozgásszegény életmód.

Mit lehet akkor tanácsolni? Ne éljük át intenzíven az örömeinket? Ez nyilván nem járható út, és sok alkati kérdés is befolyásol minket, amelyeken nem változtathatunk. Az viszont több mint valószínű, hogy ha általánosságban foglalkozunk a stressz kezelésével, stresszforrásaink felismerésével és tudatosításával, múltbeli stresszeink oldásával, az önismerettel és a stresszhatások csökkentésével, csökkenthetjük a folyamatosan magas stressz-szintet a szervezetünkben, amely táptalajt nyújt az ilyen hirtelen drasztikus változásoknak. Ehhez nyújt segítséget a relaxáció, a meditáció és a tudatos önprogramozás is. (Lásd a fenti menüpontokat!)

.

https://www.washingtonpost.com/news/to-your-health/wp/2016/03/03/its-not-just-sadness-happiness-can-break-your-heart-too/

http://hvg.hu/instant_tudomany/20160304_szivroham_erzelmek_gyasz_szivinfarktus_kockazati_tenyezo

Lassan járj, tovább élsz!

A felgyorsult és túlfeszített élettempóPalanta könnyen betegségek forrása lehet, és a környezetünkre is ártalmas, ezért jött létre a LASSÚ ÉLET MOZGALOM (SLOW MOVEMENT), amelyet most már a világ minden részén sokan követnek. Célja, hogy életünk különböző területeit természetes emberi léptékre lassíthassuk, egyszerűbbé tegyük, és ez által tudatosabban legyünk jelen a testünkben, a kapcsolatainkban, a munkánkban, teljesebb életet élhessünk, és jobban rá tudjunk hangolódni szükségleteinkre.

A lassú élet a lassú étel (slow food) mozgalommal kezdődött 1986-ban, amikor Carlo Petrini olasz gasztronómus egy McDonald’s étterem megnyitása ellen tiltakozott, és a lassú étkezést, az otthoni főzést, az egyszerű, minőségi és helybeli alapanyagokat kezdte népszerűsíteni, hangsúlyozva az étkezés közösségformáló erejét. Az újítás azóta az élet és a kultúra más területeire is kiterjedt, és ma már ott tartunk, hogy a Cittaslow szervezet keretében egész városokat próbálnak emberi léptékű tempóra lelassítani, a Lassú Élet Nemzetközi Intézete is létrejött (World Institute of Slowness), és június 21. lett a lassú élet világnapja. Ezek a testületek a globalizáció ellen igyekeznek felvenni a harcot, az egyén, a helyi közösségek és gazdaságok, a sokszínűség és a minőségi életforma támogatásával.

A mozgalom hívei szembeszegülnek azzal a trenddel, hogy minél gyorsabb valami, annál jobb. Lényege a lassabb, egyszerűbb és könnyebben követhető cselekvés, illetve a minőség a mennyiség és a gyorsaság helyett. A filozófia ugyanakkor nem arról szól, hogy mindent csigalassúsággal végezzünk, hanem hogy mindenben megtaláljuk a megfelelő tempót, és úgy ütemezzük élményeinket, ahogy idegrendszerünk optimálisan fel tudja dolgozni. Fontos eleme az, hogy tanuljuk meg élvezni a perceket és órákat, ne csak számoljuk azokat, és ne hagyjuk magunkat bedarálni az egyre gyorsuló változásokkal. Az ember alapvető szükségletei az évszázadok során nem változtak, csak az életkörülményei. Az egyik legfontosabb igényünk pedig a kapcsolódás és a közelség, amelyben szabadságunk és megújulásunk forrását találjuk meg.

Még több olvasnivaló a lassulásról és gyakorlati tippek a KATTINTÁS után!

Szülői áldások

2011 novemberében született meg itt az oldalon a „Gúzsba kötve” című cikk, amely a mélyen bevésődött szülői parancsokról és tiltásokról szólt. Többek között Susan Forward is írt a jelenségről Mérgező szülők című könyvében. Lehet, hogy a szüleink vagy nevelőink szóban is kimondták annak idején ezeket az utasításokat vagy tiltásokat, de gyakran csak a viselkedésükkel sugallták. Ezek a minták még felnőttként sem feltétlenül tudatosulnak bennünk, mert számtalan kerülőúton vagy álarc alatt nyilvánulhatnak meg, akkor is, ha már régóta nem érvényesek — és talán (többnyire) akkor sem voltak jogosak és igazságosak, amikor szembesültünk velük.

A tudatosodáshoz és a gyógyuláshoz szükséges lehet, hogy megfordítsuk a témát – vagyis megismerkedjünk a parancsok és tiltások helyett a lehetséges szülői áldásokkal. Ezek olyan kimondott vagy kimondatlan szülői hozzáállást tükröznek, amely a gyerekkel szemben elfogadó, bátorító, a kibontakozását serkentő. Jó, ha tudunk a szülői áldások létezéséről, egyrészt mert a saját gyerekeinket már ezek szellemében nevelhetjük, másrészt amikor terápiában a saját belső gyermekünkkel foglalkozunk, utólag is felmenthetjük magunkat ezek kötelező érvénye alól. Így rengeteg fölösleges káros stressztől kímélhetjük meg magunkat és utódjainkat is.

Nézzük, mik is ezek a szülői iránymutatások, és mi lehetne a pozitív ellentétük.

Ha elfüstöl a kedv

A kiégés

Régebben úgy hitték, csak azokat fenyegeti Munch_Scream _burnouta kiégés (burnout), akik segítő foglalkozásban dolgoznak, vagy topmenedzsereket, de ma már tudjuk, hogy minden szakmában és tevékenységben ki lehet égni. A segítő foglalkozásúak, terapeuták, tanárok, nevelők, orvosok, ápolók persze fokozottabban ki vannak téve a veszélynek, mert óhatatlanul magukra veszik a páciensek problémáit, és az emberi gondokkal való küzdelem számukra nem ér véget a munkaidővel. A kiégés azonban bárki életét megkeserítheti, szinte bármilyen szakmában, sőt a magánéletben is, ha például tartós betegápolásra kényszerülünk, speciális nevelési igényű gyerekünk van, nehézkessé válik a párkapcsolatunk, vagy bármilyen helyre vagy helyzetbe be vagyunk zárva, és monoton módon mindig ugyanabban a mókuskerékben forgunk.

Aki maximalista és tökéletességre törekvő típus, annak több esélye van a kiégésre, mivel mindent száz százalékon csinál, nem tűri a befejezetlen vagy félresikerült feladatokat. Ezzel a negatív személyiségvonással érdemes terápiában foglalkozni, hogy ne forduljon az ember ellen.

Mivel a kiégést könnyebb megelőzni, mint gyógyítani, fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség hátterével, működésével, tüneteivel, és a lehetséges megoldásokkal, és időben lépjünk.

Kattintson a tünetekért, szakaszokért és megoldásokért!

Színes fényterápia házilag

Amióta zöldes-átlátszó, levélmintás Szines_fenyterapiafüggönyünk van a nappaliban, a szobanövények teljesen megvadultak, és még az is virágot hozott, amelyről évek óta nem tudtuk, hogy képes rá. Felmerül a kérdés, hogy talán az emberre is ilyen erős hatással lehetnek különböző színű fények? Legegyszerűbb, ha kipróbáljuk. Több egészségközpontban is hirdetnek pénzért szín- és fényterápiát, és különféle szerkezeteket is lehet vásárolni jó drágán ilyen kezelésekhez, de első körben érdemes otthon a legolcsóbb eszközökkel kipróbálni, melyik fény mennyire relaxál minket egy feszült nap után. Ehhez szükségünk van egy (vagy több) kis asztali lámpára, és vékony, színes papírra, textilre vagy fóliára, amelyből burkolatot készítünk a búrára.

Jelenleg az Ikeában például 895 forintért kapható az a legegyszerűbb „Lampan” lámpa, amelyből egy-egy helyiség több pontjára is rakhatunk. Mérjük le a búra tetejének és aljának körvonalát, illetve a búra hosszát, és rajzoljuk le a papírra, a fóliára vagy a textilre a kört. Hagyjunk rá egy kicsit, ahol majd összeragasztjuk vagy összevarrjuk, és ügyeljünk rá, hogy a ragasztó ne érjen a búrához. Válasszuk ki azt a színt, amely sejtésünk szerint a leginkább harmonizáló, megnyugtató hatással van ránk, és esténként meditáljunk olyan fényben. A legtöbb embernél ez a kék vagy a zöld valamelyik árnyalata, de egyeseknél a tompább kékes-lila árnyalatok is bejöhetnek. Ha nem sikerült eltalálni a legjobb árnyalatot, öltöztessük át!

A narancs, a rózsaszín és a vörös élénkítő, energetizáló színek, míg a türkiz és a lila különlegessé teszik a hangulatot és inspirálnak.

Ha több pénzt tudunk szánni rá, vehetünk színváltoztató lámpát is.

Az Ikea lámpa oldala:

http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/20046988/

További érdekes ötletek lámpák öltöztetéséhez:

http://www.brit.co/lampshades-roundup/