Mindennapi stresszforrásaink 3. Negativitás

Az ma már senkinek sem újdonság, hogy a negatív gondolatok, komor jóslatok, panaszáradatok és hasonlók olyan biokémiai folyamatokat indítanak el az agyban, amelyek hosszú távon – ha nem ellensúlyozzuk őket – felborítják idegi és lelki egyensúlyunkat. Ilyen tekintetben teljesen mindegy, hogy belőlünk vagy másoktól származik a töméntelen negativitás, riogatás. Szervezetünk mindent bevet, hogy csökkentse ezek hatását, de ez jelentős pluszteher a számára. Mivel ez köztudomású, nem is ragozom tovább.

Inkább arról írnék, hogy jön ide egyik kedvenc íróm, Ray Bradbury regénye, a Dandelion Wine (Pitypangbor).

A történet szereplői elteszik a nyár hangulatait és élményeit befőttes üvegekben télire, a kamrájukba. A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az üvegek üresek, ám ők tudják, hogy drága kincsek rejlenek bennük. Erről az jutott eszembe, hogy valahogyan nekünk is így kéne eltennünk a kellemes élményeinket belső kincstárunkba, hogy ha erősítésre van szükségünk, egy picit felemelhessük a fedelüket, és beléjük szippanthassunk. Bármiből lehet befőttet készíteni: nyaralásból, eseményből, vagy akár kapcsolatból is, azaz egy-egy kapcsolat emlékezetes pillanataiból. Arra azért ügyeljünk, hogy az üvegekbe  a mi saját kincseink kerüljenek, a belőlünk származó gazdagság, vagyis amit mi átéltünk. Ne “Pisti szeretetét” zárjuk be, hanem azt az örömöt, amit Pisti szeretete keltett bennünk, és legfőképp az, amit mi tudtunk adni Pistinek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s