Kényszerű közösség?

A barátság és közösség szerepe a stresszel való megbirkózásban – és elmélkedés az ezzel való visszaélésekről

 

A barátság és a baráti közösséggel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb stresszellenes eszköz, amelynek nemcsak a gyakorlása, hanem a puszta létezése, tudata is gyógyírként hathat. Fontos a nyitott fül, szem és szív, hogy kibeszélhessük magunkat valakinek, és így egy időre “kihelyezzük” a problémáinkat. Ez így van szorongás, depresszió és pánikzavar esetén is. Egy valódi barát, egy lelki társ (testvér) alapból elfogad és érdeklődik irántunk, sőt valamelyest a mi szemszögünkből is képes látni a helyzetünket, ezért neki kibeszélhetjük eltemetett érzéseinket, és aztán segíthet a kikapcsolódásban, feltöltődésben, a figyelmünk elterelésében is. (Természetesen a kölcsönösség jegyében.) Egyes megközelítések szerint nem is működhet normálisan a szervezetünk és az agyunk, ha nem folytatjuk le a szükséges mennyiségű energiacserét a rokonlelkekkel.

Ezzel nincs is semmi gond. Amivel nekem gondom van, az a következő: a mai világban sokan abból élnek, hogy az emberek nagy részének nincsenek barátai. Sok helyütt ezt a szomorú tényt kihasználva hirdetik stresszoldó, gyógyító programjaikat. Gondoljunk bele: akárhova megyünk, mondjuk meghallgatni egy (egyetlen egy!) előadást, szinte biztosak lehetünk abban, hogy be akarnak csábítani egy közösségbe, tanfolyamra, akárhova. És ez nemcsak a pénzről szól… A “lelkünket” akarják; azt, hogy az összes szabadidőnket ott töltsük, és vegyük át a szemléletüket is. A nagy barátkozáshoz rendszerint az is hozzátartozik, hogy egyformán tátott szájjal, rajongástól csillogó szemmel igyuk a közösség vezetőjének szavait.

Amennyiben ez találkozik a mi igényünkkel, akár társaság, akár szellemi tartalom szempontjából, akkor hajrá! Ha viszont nem, akkor könnyen zaklatásként élhetjük meg (főleg ha rögtön az érzelmi zsarolás eszközeit is bevetik). Akinek van saját közössége, olyan családtagjai és barátai, akikkel tartalmasan és élvezetesen el tudja tölteni a szabadidejét, az érthetetlennek találhatja ezt az egészet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen (többnyire erőltetett) közösségek a „magányos lelkekre” vadásznak, és sokszor nem is nyújtanak egyebet számukra, mint társaságot, nyitott füleket, látszólagos érdeklődést, megértést és támogatást. Csupa olyan dolgot, amit egy barátságban vagy spontán közösségben ingyen is megkapnának. (Persze hozzá kell tenni: ha valaki egyáltalán képes a barátságra.)

 

Folytatás rémtörténetekkel és egy (kényszerű) tanulsággal a kattintás után!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s