Hová taposunk?

Connie Lillas amerikai pszichológusnő határozta meg azt a három alaptípust, amelybe az emberek tartozhatnak – az alapján, hogy miként reagálnak egy extrém stresszhelyzetben. Nyilvánvaló, hogy nincsenek tiszta típusok, hiszen hol így, hol úgy reagálunk, ám az esetek többségében egyik mód jellemzőbb ránk a többinél. Azt hiszem, nem árt ennek mélyére ásni, és levonni belőle a saját tanulságainkat.

 

A három típus:

  • Aki a gázra lép: vagyis élénkebbé válik, szinte kirobban belőle a düh vagy a tetterő, akár agresszív is lehet, de mindenképpen az energiái azonnali kisütésére, levezetésére törekszik. Drámaian adja elő önmagát, rögtön kifejezi az érzelmeit, és gyakran fizikailag is mozgásra van szüksége. Aki ebbe a típusba tartozik, annak a lecsillapító gyakorlatok válhatnak be legjobban a stresszkezelésben. Ha nem tanul meg ilyeneket, fokozottabban ki lesz téve a szívroham és az agyvérzés kockázatának. Figyelem! Nemcsak a faltörő kosok és dühödt bikák tartoznak ebbe a csoportba, hanem az érzelmi zsarnokok is, akik gyenge áldozatnak állítják be magukat, ám érzelmi kitörésükkel (pl. sírás, önsajnáltatás) azonnal támadnak és manipulálnak!
  • Aki a fékre lép: vagyis visszahúzódással reagál a stresszhelyzetre, bezárul, távolságot teremt más emberektől, és az érzéseit jó darabig nem tudja feldolgozni, még magában sem. Kívülről úgy látszik, hogy nagyon kevés energiát ad ki önmagából, mintha minden csepp erejére szüksége lenne ahhoz, hogy egyáltalán életben maradjon. Mivel a stresszhelyzetet támadásnak éli meg, védőbástyákat emel, és lehetséges, hogy később sem fogja tisztázni a konfliktusait, oldani a blokkjait. Ez a típus a leghajlamosabb a daganatos megbetegedésekre és az allergiákra, az elfojtások és a sérelmek dédelgetése miatt. Olyan stresszűző gyakorlatokra van szüksége, amelyek stimulálnak, élénkítenek, serkentik az idegrendszer működését.
  • Aki egyszerre lép a gázra és a fékre: vagyis feszülten megdermed az extrém stresszhelyzetekben. A feje forr, de a teste szinte „lefagy”, és tehetetlenné válik. A bénult felszín alatt roppant energiák fortyognak. Szeretné azonnali cselekvéssel, akár harccal levezetni a feszültségét, de sokszor képtelen rá. Gyakran a legrosszabb helyzetekben tör ki belőle a visszafojtott düh, a sok feldolgozatlan érzelem és reakció. Ő úgy kezelheti leghatékonyabban a stresszt, ha fejleszti a magabiztos, higgadt cselekvőképességét, és valamilyen harmonikus tevékenységgel időről-időre „újraindítja” a rendszerét. Máskülönben hajlamos lehet például a gyomorfekélyre.

 

Mindhárom típusnál elengedhetetlen az önismeret fejlesztése, illetve a konfliktuskezelési technikák (pl. az erőszakmentes kommunikáció) elsajátítása. Ennek része az önmegerősítő (asszertív) önkifejezés, legalább ilyen kijelentések szintjén: „Most dühös vagyok rád.” „Ez most rosszul esett.” „Én ezt támadásnak éreztem.” Minél hamarabb meg kell beszélni és fel kell dolgozni a túlzott mértékű stresszt okozó helyzeteket. Szintén létfontosságú a különféle relaxációs technikák megtanulása, a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás – a típusnak megfelelő hangsúllyal.

 

Forrás:

http://helpguide.org/mental/quick_stress_relief.htm

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s