Az “Elég jó” szemlélet

…mint a stresszoldás egyik alaptétele

Mai világunkban sokkal több elvárásnak kell megfelelnünk, mint bármikor korábban. Amellett, hogy jól kell teljesítenünk a munkánkban és az otthoni szerepeinkben, el kell tudnunk tartani magunkat és a családunkat, hivatalos ügyeket kell intéznünk, meg kell oldanunk az összes háztartási feladatot, ráadásul fittnek és egészségesnek kell maradnunk. Az már csak hab a tortán, hogy a boldogsághoz a kikapcsolódás és az önmegvalósítás is szükséges (pl. egy hobbira időt szánni).

Míg a korábbi történelmi korszakokban egy-egy település egyszersmind közösség is volt, ahol mindenkinek megvolt a saját, személyre szabott feladata, egyéni képességeinek megfelelően, ma szinte mindent meg kell oldanunk magunknak. (Kivéve mondjuk azokat, akik még mindig egy közösség egyik szereplőjeként élnek, mondjuk kiterjedt családdal együtt.) Nem elég, hogy elvégezzük a munkánkat, vagy valamit létrehozunk, hanem önmagunk menedzserévé is kell válnunk. Ma már elvárják, hogy egy parasztasszony is nyelveket beszéljen, és a városi menedzsernő is kitűnően forgassa a fakanalat – vagy ők várnák ezt el saját maguktól, ami ugyanolyan kellemetlen érzés. Ráadásul sok ilyen képesség nagyon összetett, valóságos “életprogram”, ha jól akarjuk csinálni, és évek sem elegendőek ahhoz, hogy jól elsajátítsuk, pláne ha nincs hozzá elég érzékünk. Ott vannak például a tökéletesen fitt és szobortestű médiaszereplők – a minta lassan beszivárog a köztudatba, hogy “így kéne kinézni”, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nekik ez a foglalkozásuk, ez az életprogramjuk, nekünk viszont másba is legalább ennyi időt és energiát kell fektetnünk!

Pontosan emiatt a sok (külső-belső) elvárás miatt kell kialakítanunk az “Elég jó” szemléletet. Gondoljuk át, mi az, amiben (1) kiemelkedően teljesítünk, (2) mi az, amiben jól, (3), mi az, amiben elég jól, (4) és mi az, amiben gyengén. Ezt egyes életterületeken, szerepeken belül is végigvehetjük. Pl. háziasszonyként vagy anyaként jól főzünk, de nem szeretünk takarítani, vagy fordítva. Ha állást keresünk, komoly önelemzést kell végeznünk, hiszen ha mondjuk nincs érzékünk a pénz kezeléséhez, nyilván nem érdemes olyan munkakört keresnünk, ahol felelősségteljes döntéseket kell hozni pénzügyekről.

Aztán fogadjuk el, hogy alapvetően erre a programra vagyunk hitelesítve. Igen, fejleszthetjük magunkat, ha szükséges, pótolhatunk bizonyos hiányosságokat, de alapvetően meg kell elégednünk azzal, amit “le tudunk/tudtunk tenni az asztalra” – hiszen nem vagyunk egyformák, és nem azért születtünk XY-nak, hogy egyforma, “tökéletes” bábok legyünk. Szeressük azt, amink van. Nem lehet életcélunk az, hogy a gyengébb területeinken is nagyon jól vagy elég jól teljesítsünk, hiszen akkor soha nem lennénk elégedettek. A tökéletesség azt jelenti, hogy “én így vagyok tökéletes a jó és kevésbé jó teljesítményeimmel, hiszen belőlem csak egy van, nem lehet másokhoz hasonlítgatni.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s