Állandó átalakulásban

Amikor megfogalmazunk egy kívánságot, számolunk azzal, hogy a teljesülése közben mi magunk is át fogunk alakulni? Belegondolunk, hogy amikor teljesül, már más szemmel fogjuk látni? Vagyis a kívánságunk tulajdonképpen már másvalaki számára fog teljesülni?…

Ahogy haladunk előre az életben, számtalan változással szembesülünk. Sokszor átalakul az életünk, és nekünk alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Gyakran egy aprócska változás is gyökeres átalakulásokat indíthat el, hiszen személyiségünk és életünk egy összefüggő rendszert alkot, amely igyekszik mindig visszabillenni az egyensúlyába, az egységbe. Akármilyen kis változás a rendszerben, további átalakulásokat hoz létre, ahogy a vízbe dobott kő körül gyűrűk terjednek szét. Amikor előre elképzeljük, mit szeretnénk elérni a következő években, mivel szeretnénk gazdagítani az életünket (pl. új munka, vállalkozás, költözés, új autó, utazás, házasságkötés, gyerekvállalás), még a hiányállapotban vagyunk, a sóvárgás és tervezés izgalmas állapotában. Fejlődnünk, alakulnunk kell, hogy a vágyott dolog beépülhessen az életünkbe. Aztán amikor megtörténik az esemény, tovább alakulunk, elvégre alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Amikor utólag visszanézünk az időben, már alig tudjuk felidézni, milyenek voltunk, amikor erre áhítoztunk. Minden változással kicsit más emberré válunk, aki már nem tud azonosulni a változás előtti önmagával. Új szerepbe került, amit addig talán nem is ismert, el sem tudott igazán képzelni. Az új szerepből pedig a régi szerep tűnik távolinak. Ez a folyamat ráadásul nem áll meg, mivel az új állapotunkban is új vágyak születnek, amelyek után lehet sóvárogni. Sem előre, sem hátra nem tudunk élni, csak a jelenben. Mindig a jelen szereppel, életünk aktuális rendszerével kell azonosulnunk.

Még szerencse, hogy lényünknek van egy belső magva, amely a változások közepette is állandó marad. Ez a biztos belső pont garantálja, hogy nem veszünk el a szerepek között, mégis tudunk velük átmenetileg azonosulni. Aki benne ragad egy elavulttá vált szerepben, az nem tud megfelelő módon alkalmazkodni a változásokhoz, vagyis nehezen kezeli a stresszt. Aki nem tud megelégedni a kívánságai teljesülésével, mert benne ragadt a sóvárgás állapotában, az örökké elégedetlen marad, nem tanul meg alkalmazkodni, tehát szintén hajlamos lesz a stresszes problémákra. Biztos támaszt csak a legbelső személyiség-mag adhat, amely élettel tölti meg minden átmeneti szerepünket.

Reklámok

4 responses to “Állandó átalakulásban

  1. Az idei évem olyan gyors változásokat hozott az életembe, hogy csak kapkodom a fejemet! Volt benne öröm és persze bánat, nehézség is. Már ott tartok, hogy nem is tervezek semmit, csak mindig a MAI napon legyek túl. Persze próbálkozom alkalmazkodni, de olyan érzésem van, hogy egy mély vízben kell úsznom, nyakamon egy jókora vasmacskával. Még szerencse, hogy vannak a szeretteim, akik segítenek ezt a terhet vonszolni!

  2. Hát igen, vannak olyan évek, amikor nem győzzük kapkodni a fejünket a csúcsforgalomban, és vannak parkolópálya-időszakok. Az a legnehezebb, ha egyszerre több szerepváltás történik, és mindhez kell alkalmazkodnunk. Főleg ha sok a negatív esemény, a veszteség (ez a cikk csak a kívánságok teljesüléséről szólt, az ellenkezőjéről nem, pedig az is megérne egy misét…).
    De talán ez a MAI nap túlélése, vagy más szavakkal: az “itt és most” megélése, nem is olyan rossz stratégia. (A vasmacskás metafora pedig nagyon találó, az én idei évem első fele is így telt.) Az alkalmazkodást úgysem tudjuk siettetni, megy a magunk ösztönös tempójában. Ilyen zűrzavaros időkben nem is nagyon lehet előre tervezni. Utólag viszont, ha lesz egy szusszanásnyi időnk, hátra kell nézni, és (f)elismerni, hogy sikerült alkalmazkodnunk az új körülményekhez. Akár vállon is veregethetjük magunkat.

  3. “Az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki most vagyok.” (Rapülők) 🙂

    • Igen, valami ilyesmire gondoltam! Bár… nem biztos, hogy vissza akarunk menni abba az időbe. Csak néha jó lenne rövid ideig azzal a szívvel érezni, mert máshogy látnánk a jelent. Vagy lehet, hogy jól van ez így kitalálva, hogy csak a jelent tudjuk teljesen átélni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s