Pillér-vastagítás

Avagy újra téma az önbecsülés és a stressz

A stresszel való megbirkózást jócskán segíti vagy nehezíti az önbecsülésünk minősége. Ez egyfajta alap, amelyekre önmagunkat építjük, és nem mindegy, mennyire stabilak a tartópillérek. A kisebb-nagyobb válságok során derül ki, bírják-e a nagy viharokat. Mindenki máshogy birkózik meg a kihívásokkal, mindenkiben másfajta stressz keletkezik, de mindig hátrányban vannak azok, akiknek ingatag lábakon áll az önbecsülésük – még akkor is, ha ezt túlzott magabiztossággal leplezik. A stressz eleve kellemetlen tüneteket okozhat: szaporább szívverés, izomfeszültség, túlérzékenység, idegesség, szorongás vagy depresszió. Ha kicsi az önbecsülésünk, az olyan, mintha ezek mellett még pofonokat is osztogatnánk magunknak (vagy hagynánk, hogy mások pofozzanak). Az alacsony önbecsülésű emberek jobban figyelnek kifelé, aránytalanul nagy hatalmat tulajdonítanak más embereknek, eseményeknek, körülményeknek, és mivel kívülről várják a megerősítést, sokkal kiszolgáltatottabbak. Jellemző rájuk a hiba- és bűnbakkeresés, a becsmérlés, illetve a felelősség áthárítása.

Az egészséges önbecsüléssel rendelkező ember figyelme inkább befelé irányul, erőforrásai belül vannak. Ki tud teljesedni a saját elégedettségének örömében is. Emiatt kevésbé kritikus másokkal szemben is. A reális, de pozitív hangsúlyú énkép biztosítja azt, hogy az ember jól érezze magát, elfogadja és szeresse magát, vállalja a felelősséget, és elismerje a saját teljesítményét. Így kevésbé függ mások véleményétől, és könnyebben feldolgozza a stresszt okozó élethelyzeteket. Az önbecsülést, akárcsak a pozitív énképet belülről kifelé lehet felépíteni, fordítva nem (lásd a korábbi cikket az énképről). Életünk első három éve, amikor a személyiségünk alapjai kialakultak, rendkívül meghatározó az önbecsülésünk szempontjából (elfogadtak-e minket vagy sem), de az önbizalom később is alakul és alakítható. Minden stresszhelyzet, amiből megerősödve kerültünk ki, amelyben sikeresen alkalmazkodtunk a változásokhoz, pozitívabbá teszi az énképet és erősíti az önbecsülést.

Mivel erősíthetjük a tartópilléreinket? Tippek a kattintás után!

Reklámok

2 responses to “Pillér-vastagítás

  1. …igen, én is így gondolom, hogy mennyire meghatározó az első három év. Az a felnőtt, aki kicsinek nem volt biztonságban, nem érzete, mennyire jó fontosnak lenni, az labilis alapokon áll. Nem ismeri saját határait sem lehetőségeit. Nem egy ismerősöm van, akinek megmondták a szülei, hogy ő bizony nem kívánt gyermek volt. Sajnos nem is nagyon találta, találja helyét a világban. Jobban megviseli őket a stressz. Mindet feketébben látnak és nehezebben lépnek túl a problémákon.

    • Köszi a hozzászólást! Igen, rendkívül fontos az a 3 év, és nem is annyira tudatos, mint inkább érzelmi és idegi szinten. Az ilyen emberek, ha stresszes problémáik vannak, gyakran maguk sem értik, milyen abnormális állapotba kerültek, és miért. Mivel életük legelején sem érezhették sehol biztonságban magukat, ezért ez az élmény, a megelégedettség öröme szinte teljességgel hiányozhat belőlük. Így tényleg nagyon megtépázza őket minden vihar. Tudatossággal persze sok mindent felül lehet írni, de a személyiség alapjaiban már megvannak ezek a hiányosságok. Sokat segítenek későbbi boldog érzelmi kapcsolatok is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s