Repülő vízgömb

Relaxációs és meditációs kisokos

Most akkor relaxáljunk vagy meditáljunk, ha túlzottan stresszesek vagyunk? Melyik oldja jobban a feszültséget? Melyik vezet közelebb saját belső világunkhoz? És mi a szösz az a vizualizáció? Mikor használjuk az imaginációt?

Ha RELAXÁLUNK, akkor ellazítjuk testünk minden tagját, lassan egymás után. Magyarán, ha kényelmesen lefekszünk (leülünk), finoman mélyítjük a légzésünket, aztán rávezetjük a testrészeinket a fokozatos ellazulásra, akkor egy fordított folyamat történik, mint ami a stresszes időszakokban szokott. Általában ugyanis az agytól érkezik a parancs a test különböző részeihez (tudat alatt), hogy feszüljenek meg, szinte ránduljanak görcsbe, és álljanak állandó készenlétben a harcra vagy a menekülésre. Relaxációnál fordított az irány: a testrészek felől érkezik az impulzus az agyunkba, hogy lazák az izmok, nincs vészhelyzet, meg lehet nyugodni. Vagyis azok után, hogy a hétköznapokban – önkéntelenül – megtanítottuk magunknak a gyakori, szinte állandó feszültség állapotát, a relaxáció során a test ellazításával megtanítjuk az agyunknak, hogy szükségtelenül ne fújjon riadót. A lazítás után jöhet a nehézség-érzés egyenként minden testrészben, majd a melegség-érzés szétküldése a testben, és végül esetleg az autogén tréning egyéb lépései, a szív tájékának ellazítása, a hűvös homlok érzése, és végül a napfonatra való koncentrálás.

Ha MEDITÁLUNK, akkor még ennyit sem kell tennünk, csak el kell lazítanunk magunkat, amennyire lehet, és minél inkább ki kell ürítenünk a tudatunkat. Ilyenkor semmire sem gondolunk, és az érzéseket is elhessegetjük, amennyire lehet. A meditáció egy semleges belső üresség megtapasztalása, a hétköznapi benyomásoktól való átmeneti megszabadulás, a semmire való laza összpontosítás. Ez a „szándéktalanság”, ez a laza „bambulás” hatalmas belső erőforrásokat fedhet fel. Létezik ugyanakkor olyanfajta meditáció is, amikor egy konkrét tárgyra meditálunk. Elfogulatlanul, érzések és gondolatok nélkül nézzük egy gyertya lángját, a naplementét, egy kártyát, vagy bármi mást. A meditáció tárgya lehet valós és elképzelt is. Ezenkívül van dinamikus meditáció is, amikor eggyé válunk a cselekvéssel, amit éppen végzünk – például a sétával, tánccal, futással, kézműves foglalkozással, fürdőzéssel.

Oké, tudjuk, most már jöjjön a repülő vízgömb! KATTINTOK!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s