Egy kis ködvágás

Avagy mikor és miért ne démonizáljuk az antidepresszánst?

Most, amikor annyira odafigyelünk az Depresszios_fejegészséges életmódra, és annyi cikk, könyv és műsor születik a testi-lelki harmóniáról, egyre több a pszichésen labilis vagy túlterhelt ember. A gondok felfedezése és kezelése azért is nehéz, mert a súlyosabb lelki zavarok még mindig tabutémának számítanak, sőt egyre inkább. Régről maradt rossz örökségünk, hogy a pszichológushoz járó embereket hajlamosak vagyunk bolondnak tartani, az új rossz szokásunk pedig az, hogy elérhetetlen eszményképeket gyártunk, és azoknak próbálunk megfelelni. Egyfajta rózsaszín köd borítja be a mai emberideált (tökéletes test és lélek, karrier és magánélet), miközben emberi voltunk természetes velejárói, a különféle sérülések, betegségek és kudarcok szégyellnivaló dolognak számítanak. Sokan titkolják a problémáikat, ahelyett, hogy felvállalnák, kezelnék vagy kezeltetnék és kigyógyulnának a tünetekből. Pedig már megtanulhattuk volna, hogy minél inkább tabu valami, annál nagyobbra duzzad a felszín alatt. A felvállalás jelen esetben nem azt jelenti, hogy kikürtöljük a világba, hanem hogy magunk előtt nem tagadjuk le, hanem elfogadjuk énünk részeként, és megpróbálunk vele kezdeni valamit – súlyos esetben akár komolyabb gyógykezelés árán is.

Nézzük példának a depresszió sokat vitatott kérdését – ködvágót fel, és KATT!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s