Lámpások a sötét erdőben

Avagy az életközépi válság és a kivezető út

Dante sorai talán mindennél többet mondanakLampas_az_erdoben arról, mi történik egy középkorú emberrel:

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

/Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, 1321, Babits Mihány fordítása, 1913/

Mi a sötét erdő? A 30-50 közötti életszakaszba érkezvén korábban soha nem tapasztalt krízisbe kerülhetünk. Bizonytalanabbá, feszültebbé válhatunk, felerősödik szorongásunk, búskomorságunk, és ebből csak kívül-belül újjászületve keveredhetünk ki. Az életközépi válságot, vagy angolul midlife crisist, a kanadai Jaques Eliott fogalmazta meg 1965-ben, és a legtöbb kutatást a holland Bernard Lievegoed végezte a témakörben.

A kattintás után kiderül, mitől ilyen sötét az erdő, és milyen lámpások vezethetnek ki minket!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s