Nem csalás, nem ámítás: kapcsolati én

angry_catNéha az emberek annyira másmilyennek látnak minket, hogy a fejünk fölött vesznek össze azon, milyenek vagyunk mi. Egészen más kép élhet rólunk a gyerekünk, munkatársunk, partnerünk, rokonaink, barátaink, szomszédaink, ismerőseink fejében. Minden kapcsolat ugyanis más és más arcunkat hozza ki belőlünk a konkrét személy (esetleg közösség) és helyzetek kapcsán. Egyes arcainkat csak bizonyos embereknek, bizonyos szituációkban mutatjuk meg. Másképp viselkedünk azzal, akire nagy válságokban is számíthatunk, akihez érdekeink fűződnek, akivel csak szórakozni, „lötyögni” akarunk, akit tehernek érzünk, vagy akiben egyáltalán nem bízunk.

Gyakorlatilag ahány kapcsolatunk van, annyi kapcsolati énünk létezik.

Ez nem tudathasadás és nem is feltétlenül játszma, hanem az egók között előforduló természetes surlódás vagy összehangoltság. Lehet, hogy az elmúlt években azért szakadt meg a kapcsolatunk egy csomó emberrel, mert elviselhetetlen kapcsolati ént hoztunk elő egymásból. Másokkal pedig megmaradt, mert spontán jól érezzük magunkat velük, ellazulhatunk, játszmamentessé válik minden, elfogadást tapasztalunk, és tényleg őszintén önmagunk lehetünk. A pozitív, erős és intim viszonyainkban szeretjük a saját kapcsolati énünket, a másik kapcsolati énjét, sőt magát a kapcsolatot, mint önálló entitást is. Feltöltődünk, és nem lemerülünk.

Nem muszáj erőltetnünk semmit, ha dönthetünk másképp. Ha megvan az alapvető tisztelet, nem kell mindenkivel kifejezetten jóban lennünk. Értékes kapcsolatok esetén érdemes feltárni a mögöttes okokat és eltemetett sérelmeket, dolgozni a kapcsolaton, megérteni egymást, jobban igyekezni, talán idővel változik a spontán reakciónk is egymásra. De ha nem megy, nem kell elhinnünk magunkról mások negatív ítéleteit – hiszen tudjuk, hogy más helyzetekben és kapcsolatokban mások vagyunk, és állandóan változunk is. Akkor sincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk valakit leépíteni, mivel civilizált társadalomban nem mondunk olyat egymás szemébe, hogy „ennyire azért nem szeretlek, távolodj el tőlem”, vagy „megtapasztaltam, hogy nem számíthatok rád, ezért inkább ne is tolakodj”. Talán érdemes megpróbálkozni az őszinteséggel, talán nem. Vannak, akik a nyílt háborút, vagy a végleges elszigetelődést választják, például egy válásnál. Legtöbbször viszont a fokozatos eltávolodás, kifárasztás és kiábrándítás taktikája marad.

Bátran higgyünk abban, hogy azok vagyunk valójában, amit az igazi szeretetkapcsolataink kihoznak belőlünk. Sokkal nagyobb gond az, ha alig vannak kapcsolataink, vagy az összes kapcsolati énünk erőltetett és mesterkélt. Ott a szociális funkciók alapjai hiányosak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s