egészség kategória bejegyzései

Pár perc jelenlét

Mini relaxációk túlhajszoltaknak

A külvilágból töméntelen sok inger ér minket, lotus-meditationés olykor túlterhelik idegrendszerünket. A múlt nosztalgikus vagy melankolikus emlékek formájában velünk él. A jövő is betolakodik az életünkbe, mint álom, cél, vágy, vagy éppen szorongás. A munka, a közeg (pl. pláza), a társaság és a média is mind a külvilág felé tereli figyelmünket. Viszonylag ritkán vagyunk egyszerűen jelen a testünkben és lelkünkben, teljes, jelen idejű tudatossággal. Pedig az igazi kikapcsolódás és stresszoldás csak ebben az állapotban érhető el. Sokan úgy gondolják, nincs idejük relaxációs vagy meditációs gyakorlatokra, és ha mondjuk terápiákra vagy autogén tréningre gondolunk, azok tényleg időigényesek (bár kétségtelenül megtérül a befektetett munka). Hogy többet ne gyárthassunk kifogásokat, ismerkedjünk meg pár rövidke relaxációs és meditációs gyakorlattal, amelyeket akár közlekedés (nem autóvezetés!) közben is alkalmazhatunk feszültségoldásra, illetve bármilyen idegességet vagy félelmet keltő helyzetben, vagy egy fárasztó nap végén. Az általános stressztűrő képességünket is fokozzák, így ha nincs jobb dolgunk, kiegyensúlyozott állapotunkban is gyakorolhatunk, feltöltve ezzel saját energiaraktárainkat.

Következzék hát az egy-, két- három-, öt- és tízperces relaxáció, valamint a „villámmeditáció”! (Katt!)

Reklámok

“Halálra röhögöm magam”

A stresszkezelés és -oldás az örömben is védelmezhet

Ha azt halljuk valahol, hogy Veszelyes_orommegtanítanak minket stresszmentesen élni, legjobb lesz, ha azonnal szedjük a sátorfánkat. Kis túlzással a halálunkat akarják. Stressz nélkül ugyanis nem lehet élni, mert a stressz a változásra adott belső reakciónk, és kétféle formája van: a pozitív, örömteli eustressz és a negatív, káros distressz. Vagyis az örömteli változásokra is stresszel reagálunk, sőt vannak olyan váratlan élmények, amelyekről nem is tudjuk eldönteni, hogy jók vagy rosszak, egyszerűen csak szokatlanok, és emiatt sokáig egyfajta meglepettség állapotában tartanak bennünket. (Ennek nem adott külön nevet Selye János.) Kijelenthetjük tehát, hogy aki nem él át stresszt, az nem tud alkalmazkodni a változásokhoz, vagyis csak vegetál, mivel az élet alapfeltétele egyfajta folyamatos evolúció. Stressz tehát minden élő emberben (sőt, valószínűleg élőlényben) zajlik, a kérdés csak az, hogy megfelelő-e a változásokra adott reakciónk, vagy túlzó, az élettel hosszú vagy rövid távon összeegyeztethetetlen. Azt, hogy számunkra mit jelent a stressz, rengeteg öröklött és tanult tényező befolyásolja. Már a születésünk előtt tapasztalhatunk stresszt az anyaméhben, sőt a legújabb kutatások szerint felmenőink élményeinek lenyomatai is jelen vannak a DNS-ünkben, és formálják stressz-alkatunkat is.

Miért jó ezt újra meg újra tisztázni? Szintén friss kutatási eredmények támasztják alá, hogy akár az örömteli stressz is lehet káros a szervezetre nézve. A szív és az agy között közvetlen kapcsolat van, mert a szív reagál legérzékenyebben, legerősebben az érzelmekre, amelyek az agyi folyamatokból indulnak ki. A Zürichi Szívközpont kutató mutatták ki, hogy érzelmi alapú szívinfarktust például erős pozitív élmények is okozhatnak, mint egy meglepetésbuli, egy gyerek születése vagy egy lottónyeremény. Ezt Christian Templin és munkatársai „boldog szív szindrómának” nevezték el (ellentétben az erős negatív élmények által kiváltott „összetört szív szindrómával”). A kutatók a European Heart Journal folyóiratban megjelent tanulmányukban, amelyben 1750 érintettet vizsgáltak, leírják, hogy a stresszből fakadó szívbetegség minden 20. esetét intenzív öröm idézi elő. Egy tartóssá váló érzelmi stresszállapot ugyanolyan önálló kiváltó oka lehet a szív- és érrendszeri megbetegedésnek, mint a fizikai tényezők, a magas vérnyomás, a túl magas koleszterin, a túlsúly, a diabétesz, a dohányzás és a mozgásszegény életmód.

Mit lehet akkor tanácsolni? Ne éljük át intenzíven az örömeinket? Ez nyilván nem járható út, és sok alkati kérdés is befolyásol minket, amelyeken nem változtathatunk. Az viszont több mint valószínű, hogy ha általánosságban foglalkozunk a stressz kezelésével, stresszforrásaink felismerésével és tudatosításával, múltbeli stresszeink oldásával, az önismerettel és a stresszhatások csökkentésével, csökkenthetjük a folyamatosan magas stressz-szintet a szervezetünkben, amely táptalajt nyújt az ilyen hirtelen drasztikus változásoknak. Ehhez nyújt segítséget a relaxáció, a meditáció és a tudatos önprogramozás is. (Lásd a fenti menüpontokat!)

.

https://www.washingtonpost.com/news/to-your-health/wp/2016/03/03/its-not-just-sadness-happiness-can-break-your-heart-too/

http://hvg.hu/instant_tudomany/20160304_szivroham_erzelmek_gyasz_szivinfarktus_kockazati_tenyezo

Székbe préselve

Gerincünk kisgyerekkorunktól jókora Ulomunkaterhelésnek van kitéve, és ennek kicsúcsosodása az ülő munka és az ülő életmód. Sokan már óvodásként szenvednek gerincferdüléstől, amely sok esetben nincs korrigálva. Aztán hat éves kor után jön a nehéz iskolatáska, és még később a munkával töltött évek, amelyek tulajdonképpen ülő életformát jelentenek, zömmel a számítógép előtt. Ez több szempontból is aggasztó. Egyrészt az emberi testet nem arra találták ki, hogy napi nyolc vagy még több órában egy asztalnál üljön, hiszen ennél sokkal nagyobb energia, mozgási potenciál rejlik benne, és normális működéséhez szüksége is van mozgásra. Másrészt a legtöbb ember nem optimálisan kialakított széken, íróasztalnál végzi a munkáját, ami hosszú távon komoly bajok forrása lehet.

A gerinc természetellenes és statikus túlterhelése – a túl sok ülés következtében – egy idő után hozzájárulhat a csigolyák fokozott meszesedéséhez, a porckorongok kiboltosulásához, sérvekhez, és akár az egész szervezet működésének zavaraihoz is. A hátizmok idővel megnyúlnak vagy megrövidülnek, ami nemcsak fájdalmas, hanem veszélyes is, mert beszűkítheti a gerinc mozgásterét. Ha elfajul a helyzet, visszafordíthatatlan torzulás is kialakulhat a tartásban, a gerinc ízületeiben és a porckorongok szerkezetében, amelynek következménye akár komoly perifériás idegrendszeri probléma, zsibbadás, érzészavar, legrosszabb esetben bénulás is lehet.

Mivel a rossz tartás a koponyát is érinti, az agy és az idegrendszer működése is zavart szenvedhet. Először csak a hát- és derékfájást észlelhetjük, aztán megjelenhet a szédülés, fejfájás, és idővel akár a hangulat- és alvászavarok is. Ahogy az izmokban, úgy a lélekben is felgyülemlik a feszültség, és a legkülönfélébb tünetek formájában törhet ki. Ehhez járulnak még hozzá a keringés zavarai is, amelyek hosszú távon akár trombózishoz és más súlyos betegségekhez is vezethetnek.

Mi történik a szervezetünkkel pontosan az ülő életmód miatt, és mivel ellensúlyozhatjuk?

Ha nyár, akkor Hawaii!

Avagy néhány sor a ho’oponopono erejéről

Ki gondolná, hogy sok stresszforrás akárhawaii-clipart-hawaii-hibiscus négy rövid mondatocska ismétlésével is kiiktatható? A Hawaii őslakosaitól származó gyógyító hagyomány, a ho’oponopono segítségével komoly gondolati és érzelmi blokkokat és feszültségeket semlegesíthetünk, engedhetünk el, illetve szüntethetünk meg magunkban. Ez a belső oldás lelki közérzetünkre, testi állapotunkra, sőt életkörülményeinkre is pozitívan hat. Így könnyebben rátalálunk saját magunkra, a saját utunkra. A módszer neve azt jelenti, „hibát kijavítani”, és arra utal, hogy valahányszor egy negatív érzéssel és gondolattal mérgezzük magunkat, azt ellensúlyozni lehet egy gyógyító hatású belső üzenettel. Ahogy ebben fejlődünk, úgy leszünk képesek egyre több pozitív tapasztalatot szerezni, egyre több pozitív benyomást észrevenni a külvilágból. Ezért, valahányszor nehezen kezelhető stresszhelyzetbe kerülünk, érdemes magunkban némán vagy hangosan elmondani a ho’oponopono mondatait. A módszer akkor a leghatékonyabb, ha szinte rendszeres mantraként beépítjük az életünkbe.

A négy varázsszó, avagy varázsmondat a következő:

Sajnálom. — Kérlek, bocsáss meg. — Köszönöm. — Szeretlek.

Mit eredményez ez a négy lépés?

  1. A „Sajnálom” szóval kifejezzük, hogy felelősséget vállalunk mindazért, amit tettünk, illetve ami velünk történt – hiszen ezek a mi életünk részei. Ily módon spirituális szinten átvesszük az irányítást a történések fölött.
  2. A „Kérlek, bocsáss meg” mondattal megpróbáljuk feloldani a bennünk és másokban maradt haragot és egyéb negatív érzéseket. A határ itt elmosódik elkövető és áldozat között, hiszen még ha valaki más bántott minket, akkor is a bennünk lévő tüske okozza számunkra a szenvedést. Így a kérés tulajdonképpen a saját sértett részünknek szól.
  3. A „Köszönöm” szóval a hálánkat fejezzük ki és a hála érzését gyakoroljuk. A hála segít felismernünk meglévő értékeinket, és boldogabbnak érezni magunkat miattuk. Ezzel a szóval kifejezzük bizodalmunkat abban, hogy minden a legjobban fog alakulni.
  4. A „Szeretlek” szóval meggyógyítunk egy káros és romboló programot, amely tele van negatív érzésekkel, így energiáink megrekedését okozza. A feltétlen szeretetet kifejező szó már önmagában is nagyhatalmú, mivel ellentétben áll a legtöbb hétköznap felénk irányuló energiával, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy bennünk az áramlás tisztább legyen.

A ho’oponopono szerint önmagunk tisztításával a környezetünket is megtisztítjuk. A módszert közismertté tevő Dr. Ihaleakala Hew Len hawaii pszichiáternek úgy sikerült gyógyítania kórházban ápolt betegeit, hogy alig találkozott velük, hanem többnyire önmagát gyógyította, tisztította.

A módszer hivatalos magyar nyelvű oldala: http://www.hooponoponoway.hu/

Őseink traumái = a mi fóbiáink

Most már a tudomány is igazolja, DNA_fractal_meditation hogy az előző generációk emlékei elraktározódhatnak a génekben, így ránk is tovább öröklődhetnek. Ebből származhatnak olyan stresszes panaszaink, mint a szorongás, a fóbiák, a depresszió jellegű tünetek, vagy a pánikbetegség. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a történetek, amelyeket rokonainkról hallunk, befolyásolják lelki érésünket, de a kutatók csak most derítették ki, hogy az élmények a DNS-ben lezajló biokémiai változások formájában is fennmaradnak. Az atlantai Emory University School of Medicine szakemberei, akik a Nature Neuroscience szaklapban publikálták tanulmányukat, egérkísérletekben találtak bizonyítékot a különféle válsághelyzetek DNS-ben való továbböröklődésére. Az eredmények alapján könnyen elképzelhető, hogy például egy pókokkal, hidakkal vagy mélyvízzel kapcsolatos, nemzedékekkel korábbi traumatikus élmény bennünk is irracionális rémületet gerjeszt ezek közelségétől.

Dr. Brian Dias kutatásvezető pszichiáter szerint ez az első komolyabb felfedezés arról, hogyan befolyásolhatja őseink sorsa felnőtt életünket és viselkedésünket, már a fogantatásunk előtti időszakból. A régi élmények szerkezeti és funkcionális szinten is hatnak a leszármazott generációk idegrendszerére. A frissen megjelent kutatásban vizsgált egerek áramütést kaptak, miközben a cseresznyevirág tömény illatát érezték. A rákövetkező generációban eleve félelem alakult ki a cseresznyevirág illatától, holott semmilyen traumatikus élményük nem kötődött hozzá. Az utána következő nemzedék is ugyanezt a fóbiát mutatta, még úgy is, hogy mesterséges megtermékenyítéssel szaporították őket. A kutatók észrevették, hogy az áramütéssel sújtott egerek agyában ugyanolyan szerkezeti változások történtek az illat észleléséért felelős agyterületen, mint az utódjaiknál. Az állatok DNS-e is kémiai változásokon ment keresztül az érintett génekben. Ez arra utal, hogy a tapasztalatok valamiképpen átkerülnek az agyból a génállományba, és örökíthetővé válnak. Ennek feltérképezése, illetve az emberekkel kapcsolatos összehasonlítás még folyamatban van. Valószínű, hogy több betegség hátterében is multigenerációs külső hatások állnak.

Az eredményeket továbbgondolva feltételezhetjük, hogy a különféle lelki blokkok felderítése és terápiában való feloldása csökkentheti vagy semlegesítheti ezeket a hatásokat, akár a saját életünkről, akár elődeink életéről van szó.

.

A teljes cikk angolul:

http://www.telegraph.co.uk/news/science/science-news/10486479/Phobias-may-be-memories-passed-down-in-genes-from-ancestors.html

Léptek, cseppek, csillámok

Könnyű relaxációs és meditációs tippek otthonra

Sokan azt hiszik, hogy a relaxáció egyszerűenRain_on_window pihenést jelent, a meditáció pedig tétlen révedezést. Pedig ez nem teljesen így van. A relaxáció olyan tevékenység, amelynek során ‒ tudatosan és minden mást kikapcsolva ‒ hatékonyan csökkentjük a szervezetünk stressz-szintjét, illetve megállítjuk az ebből eredő negatív folyamatokat. Akkor relaxálunk, amikor kikapcsoljuk az olyan berögzült, káros testi folyamatokat, mint a fokozott éberség, a zaklatott légzés, a magasabb vérnyomás, vagy az izmok feszessége. Ez pozitívan hat vissza az agyunk tevékenységére, és a fizikai tünetek csökkentésével csökken az agy túlterheltsége, a szorongás és a stresszes állapot. A meditáció lényege a laza, már-már kiüresedett összpontosítás, egyfajta merengés, amely az agy túlterheltségének és a figyelem szétszórtságának ellensúlyozására szolgál. Relaxációból és meditációból is létezik aktív és passzív, önálló és társasági, külső eszközzel történő vagy eszközt nem igénylő. Az alábbiakban mindegyik fajtára található néhány, otthon is könnyen alkalmazható tipp.

Vízcseppnézés – Kevés előnye van annak, ha sokat esik az eső, de ezek egyike az ablakon lecsurgó kis vízpatakok szemlélése, mint meditációs technika. A gyertyameditációhoz hasonlóan nincs más dolgunk, mint kiüríteni az elménket, és passzívan figyelni a leszaladó vízcseppeket az üvegen. Ha mégis cikáznának a fejünkben a gondolatok, képzeljük azt, hogy a vízcseppek egyenként leviszik őket magukkal az ablakpárkányra, és eltűnnek. Egy idő után változtathatjuk a fókuszunkat is: pár percig a vízcseppekre fókuszálunk, aztán pár percig az üveg mögötti kilátásra.

Buborékfújás – Ez egyfajta páros relaxációs gyakorlat, kicsit aktívabb. Végezhetik párok, családtagok, barátok, szülők a gyerekeikkel, vagy akár gyerekek egymás között. Lehet szárazon és vízben (kádban, medencében) is. Elég, ha egyikünknél van buborékfújó, de lehet mindkét embernél. Fújjunk egy buborékot, és próbáljuk finoman átfújni a másik félhez, aki szintén fújja vissza nekünk, és folytassuk ezt lassan, óvatosan addig, amíg a buborék szét nem pattan. Aztán jöhet a következő buborék.

Fénytöltekezés – Bosszantó lehet kora reggel az ablakon betűző fény, hiszen talán még aludnánk egy kicsit, de próbáljuk ezt is a hasznunkra fordítani. Végezzünk egyfajta napfény-relaxációt: behunyt szemmel szívjuk be a levegőt a napfényben, és képzeljük el, hogy a levegővel együtt a fény is átjárja a testünket, minden porcikánkat. Akárcsak az autogén tréningnél és más relaxációs technikáknál, itt is átvehetjük részletesen minden testrészünket, akár a fejünktől indulva a láb felé, akár fordítva.

Csillámörvény – Vegyünk egy áttetsző, műanyag flakont, például félliteres pillepalackot, vagy gömbölyű habfürdős flakont, töltsük fel víz és glicerin keverékével, aztán szórjunk bele bőven többféle színű csillámport. Zárjuk le erősen. Ez az eszköz kiváló stresszűző eszköz lehet bármikor bármelyik családtag számára, mert valahányszor a kezünkbe véve lassan mozgatjuk, lenyűgözi érzékeinket az örvénylő látvány, és figyelmünk lazán összpontosul.

További ötletek, lépések, légzések a kattintás után!

Meditatív teaszertartás

Sokszor egészen apró részleteken múlik,Teaszertartas hogy stresszes életmódunkat át tudjuk-e alakítani. Ha egy rendszer kis darabkáját megváltoztatjuk, lassan és fokozatosan az egész rendszer megváltozik, jó vagy rossz irányban. Nézzük, hogyan lazítunk a munka szüneteiben itt, Közép-Kelet Európában? Jellemzően kávé- vagy cigiszünettel, és közben beszélgetünk – jó esetben kedélyesen, de sok esetben és jellemzően a felzaklató híreket taglalva, panaszkodva vagy pletykálva. Ha egyedül vagyunk, számítógépezünk vagy telefonálunk. Idegrendszerünk így a robotolás közben a szünet idejére sem tud kikapcsolódni. A Távol-Keleten a rengeteg munkát valódi testi-lelki pihenőkkel ellensúlyozzák, például teaszertartással. Itt nem az elfogyasztott tea hatása a lényeg, sőt nem is a mennyisége, hiszen egészen kicsi csészékből kortyolják, hanem maga a szertartás meditatív mozdulatsora, a laza és üres összpontosítás, az elme tehermentesítése. Az elkészítés és az elfogyasztás is pontos előírások szerint történik, összesen körülbelül 15-20 percen keresztül, javarészt csendben. Ma már a psziché tudományai is elismerik és kísérletek bizonyítják, hogy akár napi negyed óra relaxáció vagy meditáció is erősíti testi és lelki egészségünket, javítja ellenálló-képességünket, és ezeken keresztül aztán a teljesítményünket is fokozza. Aki szereti a teát és kedvet érez egy ilyen szertartás bevezetésére (akár csoportosan is egy munkahelyen, vagy nyáron a szabad ég alatt), érdemes kipróbálnia. Válasszunk minél tisztább forrásból való, egészséges teákat, mesterséges ízfokozó anyagok és színezékek nélkül. A zöld tea például serkentő és méregtelenítő, a citromfű tea pedig nyugtató és gyulladáscsökkentő hatású. A Távol-Keleten tealeveleket használnak, többször átszűrve, de kezdetnek a filteres tea is megteszi, hiszen a meditatív légkör kialakítása a lényeg, ahol egy dologra figyelünk lazán, és nem csaponganak a gondolataink és érzéseink. A legrosszabb, ami történhet velünk, az, hogy beépítjük az életünkbe és megtapasztaljuk áldásos hatásait.

Olvasnivaló a kínai, japán és koreai teaszertartásokról: http://holdujev.blog.hu/2013/02/08/teaszertartas

Japán teaszertartás: http://www.youtube.com/watch?v=5LOZe_FSl2o