élmény kategória bejegyzései

Boldogságtérkép

Hol boldogabbak az emberek, és vajon miért?

Nem olyan rég, 2014-ben boldogsagterkep_kkészült egy nagyszabású felmérés az országok boldogságszintjéről. Bár az utóbbi évek nagy politikai eseményei, háborúi és népmozgásai mostanra bizonyára átrendezték ezt a képet, sok tanulsággal szolgálhat, ha megpróbálunk kicsit az eredmények mögé látni, és elmerengeni azon, mi lehet a magyarázat. A kutatást a kaliforniai Berkeley Egyetem szakemberei végezték világszerte 112 000 diák bevonásával. A korábbi évtizedekben általában az USA és a skandináv országok végeztek az élen, de ők az utóbbi években jelentősen visszaestek a listán, és jóval szegényebb országok előzték meg őket. Vagyis annyi már bizonyosan kijelenthető, hogy nem az ország gazdagságától és nem is a demokrácia modernségétől függ a nép boldogságérzete. De akkor vajon mi mindentől?

Következzék tehát a boldog országok listája, meg némi tanakodás.

Reklámok

Csoportban az erő – és a játék

Manapság, amikor mindenki magábaGroup_dynamics_icon fordulva, médiaeszközökkel szórakozik, gyakran csoportban is unatkozunk, pedig a csoport a tartalmas játék és az önismeret egyik legideálisabb közege. Csapatjátékokkal az összetartozást és a bizalmat is lehet erősíteni. Mások tükrén keresztül olyan visszajelzést kaphatunk magunkról, amelyet máshogy nem kaphatnánk meg, és félreértéseket is lehet tisztázni. A közösségi élmények bizonyítottan segítenek csökkenteni a stresszt, sőt létfontosságúak az ember számára testi-lelki egészsége szempontjából. Az alábbi listában a kevésbé intim jellegű játékoktól mélyebbre ható, titkokat feltáró játékokig haladunk. Tetszés szerint gyűjthetjük tovább az ötleteket, illetve kiegészíthetjük őket társasjátékokkal, közös taktikai játékokkal. Még komplettebb csoportélményeket gyűjthetünk be, ha néha például valamilyen csapatjátékra is időt szakítunk, például tollaslabdára, kosárlabdára, röplabdára, kidobósra.

– „Pantomim” – Egy ember kiáll a többiek elé, és elmutogatja egy történet kezdetét. A soron következő csoporttag mindig mutogatással folytatja a történetet. A végén a csoport megbeszélheti, hogy ki szerint miről szólt a mese.

– „Rajzos sztori” – Mindenki rajzol egy-egy dolgot három különböző kártyára, végül összegyűjtjük a paklit, és a rajzzal lefelé (egy pakkban) lefordítjuk. A csoporttagok egyenként húznak a tetejéről, és valaki elkezd mesélni egy rövid történetet a lerajzolt tárgy vagy jelenet belekomponálásával. A következő tag húz egy újabbat, és folytatja a sztorit az újabb rajz belevonásával. Az utolsó kártyát húzó embernek le kell zárnia a történetet.

– „Vakrajz” – Mindenki bekötött szemmel rajzol egymás után ugyanarra a papírlapra, a végén megnézik az eredményt. Egyszerre annyi papír is mehet körbe, ahány ember ül a csapatban, így több “műalkotás” is készül.

– „Tolmácsolás” – A csoport kiválaszt egy tolmácsot és két beszélgetőpartnert. A felek csak mutogathatnak a tolmácsnak, aki szavakkal továbbítja a kérdéseket és válaszokat a másik fél felé. Egyszer az egyik fél kérdez, a másik válaszol, aztán a másik kérdez, és az első válaszol. Nem baj, ha a tolmács rosszul értelmezi a kérdést, vagy a válaszokat.

– „Mindenki így csinálja” – Az egyik csoporttag kimegy, a többiek megegyeznek egy határozószóban (pl. “méltóságteljesen”, “türelmetlenül”, “kihívóan”, “lemondóan”), és miután az illető visszajön, mindnyájan így beszélnek és viselkednek vele. Annak, aki kintről jött be, ki kell találnia, mi az a stílus, amiben a többiek megegyeztek.

– „Szeret, nem szeret” – Mindenki ír egy listát öt olyan dologról, amit szeret, és öt olyanról, amit nem szeret (név nélkül). A papírokat kiosztjuk, és mindenkinek ki kell találnia, kinek a papírja került hozzá.

– „Asszociáció” – Mindenki ír szavakat, kifejezéseket kártyákra (egy kártyára egyet), majd összekeverjük a paklit. Húzunk egyet, és elmondjuk, szerintünk hogyan kapcsolódik a szó/kifejezés a tőlünk balra ülő emberre. Több kör is mehet egymás után, a következő körben a balra ülő szomszédunk balra lévő szomszédjáról mondjuk el a gondolatainkat, és így tovább.

– „Film” – Mindenki elmondja a tőle jobbról ülő emberről, hogy milyen filmet készítene az életéről, milyen műfajút, milyen helyszínen, milyen történettel, és kik lennének benne a szereplők (akár híres színészek is).

– „Díj és díjazás” – Mindenkinek a vele szemben ülőről le kell írnia, hogy milyen érdemrendet kapna a csoporttól („legnagylelkűbb”, „legmotiválóbb”, „legderűsebb mosolyú” stb.), és mit adnának legszívesebben neki ezért ajándékba.

– „Leglegleg” – Kártyákra vagy papírdarabokra jelzőket írunk (“legszebb, legzavaróbb, legviccesebb, legszexisebb, legdöbbenetesebb”), és minden körben mindenki húz egyet, majd el kell mondania, hogy a tőle balra ülő emberben mire illik az a jelző – mi a legvonzóbb, legviccesebb stb. benne.

– „Soha” – Be kell vallani, hogy mi az, amit még soha nem tettünk (holott feltételezésünk szerint a többiek már megtették).

– „Kakukktojás” – Három dolgot kell magunkról mondani, amelyek közül az egyik hamis állítás. A többieknek ki kell találniuk, melyik az.

– „Mítoszrombolás” – Mindenki elmond valamit magáról (lehet több dolog is, megállapodás szerint), amit a világ félreért vele kapcsolatban, vagyis eloszlat egy sztereotípiát magáról, megmagyaráz valamit, amit félreértenek vele kapcsolatban az emberek.

– „Titkom” – Olyat kell bevallani, amit megtettünk, bár senki sem gondolná rólunk.