stresszforrások kategória bejegyzései

Kötés-oldás

Akármennyit foglalkozunk kotodes-csaladstresszoldással, nem egyedül élünk ezen a bolygón, így valamilyen szinten környezetünknek, kapcsolatainknak is ki vagyunk szolgáltatva. Nemcsak mások hozzánk való viszonyulása lehet stresszfaktor az életünkben, hanem a mi viszonyulásunk is másokhoz. Ha egy kapcsolat (vagy éppen a magány) tartósan magas stressz-szintet okoz bennünk, hiába vagyunk önmagunkban harmonikusak, mindig a közegnek és az aktuális helyzetnek megfelelően kell igazítanunk stresszkezelési szokásainkat.

Egész életünk viszonyulásokban telik, akár egy pókhálóban. Létezésünk eleve egy kapcsolatból indul: szüleink viszonyulásába születünk bele, és az első időben anyukánkkal vagyunk egységben. Az első időszakban minden attól függ, hogy gondviselőink mennyire tudják és akarják kielégíteni testi és lelki szükségleteinket, illetve mennyire hanyagolnak minket. A korai kötődési minták egész életünket meghatározzák, és későbbi kapcsolataink minőségére is hatással vannak. Elvetik annak magvait, hogy később mennyire tudjuk és merjük majd kifejezni szükségleteinket és érzéseinket, mennyire képesek leszünk-e egyenrangú félként részt venni egy viszonyban, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani a gyerekünkkel, avagy belecsúszunk valami hatalmi játszmába, esetleg teljesen elszigetelődünk.

A Sorskönyv szerzője, Eric Berne négyféle kötődési mintát különböztet meg, attól függően, hogy csecsemőként mennyi odafigyelést, odaadást és meghittséget tapasztaltunk. A négy típus: 1. biztonságosan kötődő; 2. bizonytalanul kötődő; 3. elkerülő-elutasító; 4. elkerülő-szorongó.

De melyik típus vagyok én, és mit jelent ez? Kiderül ide kattintva.

Reklámok

Boldogságtérkép

Hol boldogabbak az emberek, és vajon miért?

Nem olyan rég, 2014-ben boldogsagterkep_kkészült egy nagyszabású felmérés az országok boldogságszintjéről. Bár az utóbbi évek nagy politikai eseményei, háborúi és népmozgásai mostanra bizonyára átrendezték ezt a képet, sok tanulsággal szolgálhat, ha megpróbálunk kicsit az eredmények mögé látni, és elmerengeni azon, mi lehet a magyarázat. A kutatást a kaliforniai Berkeley Egyetem szakemberei végezték világszerte 112 000 diák bevonásával. A korábbi évtizedekben általában az USA és a skandináv országok végeztek az élen, de ők az utóbbi években jelentősen visszaestek a listán, és jóval szegényebb országok előzték meg őket. Vagyis annyi már bizonyosan kijelenthető, hogy nem az ország gazdagságától és nem is a demokrácia modernségétől függ a nép boldogságérzete. De akkor vajon mi mindentől?

Következzék tehát a boldog országok listája, meg némi tanakodás.

“Halálra röhögöm magam”

A stresszkezelés és -oldás az örömben is védelmezhet

Ha azt halljuk valahol, hogy Veszelyes_orommegtanítanak minket stresszmentesen élni, legjobb lesz, ha azonnal szedjük a sátorfánkat. Kis túlzással a halálunkat akarják. Stressz nélkül ugyanis nem lehet élni, mert a stressz a változásra adott belső reakciónk, és kétféle formája van: a pozitív, örömteli eustressz és a negatív, káros distressz. Vagyis az örömteli változásokra is stresszel reagálunk, sőt vannak olyan váratlan élmények, amelyekről nem is tudjuk eldönteni, hogy jók vagy rosszak, egyszerűen csak szokatlanok, és emiatt sokáig egyfajta meglepettség állapotában tartanak bennünket. (Ennek nem adott külön nevet Selye János.) Kijelenthetjük tehát, hogy aki nem él át stresszt, az nem tud alkalmazkodni a változásokhoz, vagyis csak vegetál, mivel az élet alapfeltétele egyfajta folyamatos evolúció. Stressz tehát minden élő emberben (sőt, valószínűleg élőlényben) zajlik, a kérdés csak az, hogy megfelelő-e a változásokra adott reakciónk, vagy túlzó, az élettel hosszú vagy rövid távon összeegyeztethetetlen. Azt, hogy számunkra mit jelent a stressz, rengeteg öröklött és tanult tényező befolyásolja. Már a születésünk előtt tapasztalhatunk stresszt az anyaméhben, sőt a legújabb kutatások szerint felmenőink élményeinek lenyomatai is jelen vannak a DNS-ünkben, és formálják stressz-alkatunkat is.

Miért jó ezt újra meg újra tisztázni? Szintén friss kutatási eredmények támasztják alá, hogy akár az örömteli stressz is lehet káros a szervezetre nézve. A szív és az agy között közvetlen kapcsolat van, mert a szív reagál legérzékenyebben, legerősebben az érzelmekre, amelyek az agyi folyamatokból indulnak ki. A Zürichi Szívközpont kutató mutatták ki, hogy érzelmi alapú szívinfarktust például erős pozitív élmények is okozhatnak, mint egy meglepetésbuli, egy gyerek születése vagy egy lottónyeremény. Ezt Christian Templin és munkatársai „boldog szív szindrómának” nevezték el (ellentétben az erős negatív élmények által kiváltott „összetört szív szindrómával”). A kutatók a European Heart Journal folyóiratban megjelent tanulmányukban, amelyben 1750 érintettet vizsgáltak, leírják, hogy a stresszből fakadó szívbetegség minden 20. esetét intenzív öröm idézi elő. Egy tartóssá váló érzelmi stresszállapot ugyanolyan önálló kiváltó oka lehet a szív- és érrendszeri megbetegedésnek, mint a fizikai tényezők, a magas vérnyomás, a túl magas koleszterin, a túlsúly, a diabétesz, a dohányzás és a mozgásszegény életmód.

Mit lehet akkor tanácsolni? Ne éljük át intenzíven az örömeinket? Ez nyilván nem járható út, és sok alkati kérdés is befolyásol minket, amelyeken nem változtathatunk. Az viszont több mint valószínű, hogy ha általánosságban foglalkozunk a stressz kezelésével, stresszforrásaink felismerésével és tudatosításával, múltbeli stresszeink oldásával, az önismerettel és a stresszhatások csökkentésével, csökkenthetjük a folyamatosan magas stressz-szintet a szervezetünkben, amely táptalajt nyújt az ilyen hirtelen drasztikus változásoknak. Ehhez nyújt segítséget a relaxáció, a meditáció és a tudatos önprogramozás is. (Lásd a fenti menüpontokat!)

.

https://www.washingtonpost.com/news/to-your-health/wp/2016/03/03/its-not-just-sadness-happiness-can-break-your-heart-too/

http://hvg.hu/instant_tudomany/20160304_szivroham_erzelmek_gyasz_szivinfarktus_kockazati_tenyezo

Ha elfüstöl a kedv

A kiégés

Régebben úgy hitték, csak azokat fenyegeti Munch_Scream _burnouta kiégés (burnout), akik segítő foglalkozásban dolgoznak, vagy topmenedzsereket, de ma már tudjuk, hogy minden szakmában és tevékenységben ki lehet égni. A segítő foglalkozásúak, terapeuták, tanárok, nevelők, orvosok, ápolók persze fokozottabban ki vannak téve a veszélynek, mert óhatatlanul magukra veszik a páciensek problémáit, és az emberi gondokkal való küzdelem számukra nem ér véget a munkaidővel. A kiégés azonban bárki életét megkeserítheti, szinte bármilyen szakmában, sőt a magánéletben is, ha például tartós betegápolásra kényszerülünk, speciális nevelési igényű gyerekünk van, nehézkessé válik a párkapcsolatunk, vagy bármilyen helyre vagy helyzetbe be vagyunk zárva, és monoton módon mindig ugyanabban a mókuskerékben forgunk.

Aki maximalista és tökéletességre törekvő típus, annak több esélye van a kiégésre, mivel mindent száz százalékon csinál, nem tűri a befejezetlen vagy félresikerült feladatokat. Ezzel a negatív személyiségvonással érdemes terápiában foglalkozni, hogy ne forduljon az ember ellen.

Mivel a kiégést könnyebb megelőzni, mint gyógyítani, fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség hátterével, működésével, tüneteivel, és a lehetséges megoldásokkal, és időben lépjünk.

Kattintson a tünetekért, szakaszokért és megoldásokért!

Őseink traumái = a mi fóbiáink

Most már a tudomány is igazolja, DNA_fractal_meditation hogy az előző generációk emlékei elraktározódhatnak a génekben, így ránk is tovább öröklődhetnek. Ebből származhatnak olyan stresszes panaszaink, mint a szorongás, a fóbiák, a depresszió jellegű tünetek, vagy a pánikbetegség. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a történetek, amelyeket rokonainkról hallunk, befolyásolják lelki érésünket, de a kutatók csak most derítették ki, hogy az élmények a DNS-ben lezajló biokémiai változások formájában is fennmaradnak. Az atlantai Emory University School of Medicine szakemberei, akik a Nature Neuroscience szaklapban publikálták tanulmányukat, egérkísérletekben találtak bizonyítékot a különféle válsághelyzetek DNS-ben való továbböröklődésére. Az eredmények alapján könnyen elképzelhető, hogy például egy pókokkal, hidakkal vagy mélyvízzel kapcsolatos, nemzedékekkel korábbi traumatikus élmény bennünk is irracionális rémületet gerjeszt ezek közelségétől.

Dr. Brian Dias kutatásvezető pszichiáter szerint ez az első komolyabb felfedezés arról, hogyan befolyásolhatja őseink sorsa felnőtt életünket és viselkedésünket, már a fogantatásunk előtti időszakból. A régi élmények szerkezeti és funkcionális szinten is hatnak a leszármazott generációk idegrendszerére. A frissen megjelent kutatásban vizsgált egerek áramütést kaptak, miközben a cseresznyevirág tömény illatát érezték. A rákövetkező generációban eleve félelem alakult ki a cseresznyevirág illatától, holott semmilyen traumatikus élményük nem kötődött hozzá. Az utána következő nemzedék is ugyanezt a fóbiát mutatta, még úgy is, hogy mesterséges megtermékenyítéssel szaporították őket. A kutatók észrevették, hogy az áramütéssel sújtott egerek agyában ugyanolyan szerkezeti változások történtek az illat észleléséért felelős agyterületen, mint az utódjaiknál. Az állatok DNS-e is kémiai változásokon ment keresztül az érintett génekben. Ez arra utal, hogy a tapasztalatok valamiképpen átkerülnek az agyból a génállományba, és örökíthetővé válnak. Ennek feltérképezése, illetve az emberekkel kapcsolatos összehasonlítás még folyamatban van. Valószínű, hogy több betegség hátterében is multigenerációs külső hatások állnak.

Az eredményeket továbbgondolva feltételezhetjük, hogy a különféle lelki blokkok felderítése és terápiában való feloldása csökkentheti vagy semlegesítheti ezeket a hatásokat, akár a saját életünkről, akár elődeink életéről van szó.

.

A teljes cikk angolul:

http://www.telegraph.co.uk/news/science/science-news/10486479/Phobias-may-be-memories-passed-down-in-genes-from-ancestors.html

Frontális tombolás

Manapság többször hallunk fronthatásokról,Fronts_human mint régebben. Talán mi is érzékenyebbek lettünk rájuk, hiszen eltávolodtunk a természetközeli életmódtól, de a környezeti viszonyok is elvadultak. Országunk amúgy is mérsékelt égövben fekszik, amely gyakori változások színtere, de a globális felmelegedés és a légszennyezettség még szélsőségesebbé teszi a viszonyokat és a hatásokat. Az utóbbi években nem ritka, hogy egy nap során akár 15 fokot is változik a hőmérséklet, vagy 20 fok hőmérséklet-különbség van az ország két ellentétes vége között. Egy biztos, ha „front van”, sok ember elkezdi rosszul érezni magát, fáj a feje, felmegy vagy lezuhan a vérnyomása, sajog valamelyik ízülete, vagy idegi-lelki hullámvölgyet él át. De nézzük, mit jelent valójában a fronthatás, miért alakul ki, és mit lehet tenni ellene!

Folytatás kattintás után!

Lámpások a sötét erdőben

Avagy az életközépi válság és a kivezető út

Dante sorai talán mindennél többet mondanakLampas_az_erdoben arról, mi történik egy középkorú emberrel:

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

/Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, 1321, Babits Mihány fordítása, 1913/

Mi a sötét erdő? A 30-50 közötti életszakaszba érkezvén korábban soha nem tapasztalt krízisbe kerülhetünk. Bizonytalanabbá, feszültebbé válhatunk, felerősödik szorongásunk, búskomorságunk, és ebből csak kívül-belül újjászületve keveredhetünk ki. Az életközépi válságot, vagy angolul midlife crisist, a kanadai Jaques Eliott fogalmazta meg 1965-ben, és a legtöbb kutatást a holland Bernard Lievegoed végezte a témakörben.

A kattintás után kiderül, mitől ilyen sötét az erdő, és milyen lámpások vezethetnek ki minket!