Repülő vízgömb

Relaxációs és meditációs kisokos

Most akkor relaxáljunk vagy meditáljunk, ha túlzottan stresszesek vagyunk? Melyik oldja jobban a feszültséget? Melyik vezet közelebb saját belső világunkhoz? És mi a szösz az a vizualizáció? Mikor használjuk az imaginációt?

Ha RELAXÁLUNK, akkor ellazítjuk testünk minden tagját, lassan egymás után. Magyarán, ha kényelmesen lefekszünk (leülünk), finoman mélyítjük a légzésünket, aztán rávezetjük a testrészeinket a fokozatos ellazulásra, akkor egy fordított folyamat történik, mint ami a stresszes időszakokban szokott. Általában ugyanis az agytól érkezik a parancs a test különböző részeihez (tudat alatt), hogy feszüljenek meg, szinte ránduljanak görcsbe, és álljanak állandó készenlétben a harcra vagy a menekülésre. Relaxációnál fordított az irány: a testrészek felől érkezik az impulzus az agyunkba, hogy lazák az izmok, nincs vészhelyzet, meg lehet nyugodni. Vagyis azok után, hogy a hétköznapokban – önkéntelenül – megtanítottuk magunknak a gyakori, szinte állandó feszültség állapotát, a relaxáció során a test ellazításával megtanítjuk az agyunknak, hogy szükségtelenül ne fújjon riadót. A lazítás után jöhet a nehézség-érzés egyenként minden testrészben, majd a melegség-érzés szétküldése a testben, és végül esetleg az autogén tréning egyéb lépései, a szív tájékának ellazítása, a hűvös homlok érzése, és végül a napfonatra való koncentrálás.

Ha MEDITÁLUNK, akkor még ennyit sem kell tennünk, csak el kell lazítanunk magunkat, amennyire lehet, és minél inkább ki kell ürítenünk a tudatunkat. Ilyenkor semmire sem gondolunk, és az érzéseket is elhessegetjük, amennyire lehet. A meditáció egy semleges belső üresség megtapasztalása, a hétköznapi benyomásoktól való átmeneti megszabadulás, a semmire való laza összpontosítás. Ez a „szándéktalanság”, ez a laza „bambulás” hatalmas belső erőforrásokat fedhet fel. Létezik ugyanakkor olyanfajta meditáció is, amikor egy konkrét tárgyra meditálunk. Elfogulatlanul, érzések és gondolatok nélkül nézzük egy gyertya lángját, a naplementét, egy kártyát, vagy bármi mást. A meditáció tárgya lehet valós és elképzelt is. Ezenkívül van dinamikus meditáció is, amikor eggyé válunk a cselekvéssel, amit éppen végzünk – például a sétával, tánccal, futással, kézműves foglalkozással, fürdőzéssel.

Ha a meditáció tárgya elképzelt, az a VIZUALIZÁCIÓ. Például ha nincs előttünk valódi gyertyaláng, hanem csak elképzeljük csukott szemmel, akkor vizualizációs képességünket hívjuk segítségül. Amiről tudjuk, hogy néz ki, azt el is tudjuk képzelni. A képzelőerő ugyanakkor nem azonos a fantáziával: a fantázia abban segít minket, hogy olyasmit is el tudjunk képzelni, amit még soha nem láttunk, vagy talán nem is lehetséges. Magunk elé képzelünk egy tál vizet – ez a vizualizáció. Aztán elképzeljük, hogy a víz kiemelkedik a tálból, lassan egyre feljebb lebeg, és egy vízgömbbé áll össze a levegőben, amely fokozatosan egyre erősebb arany fénnyel világít – ez az IMAGINÁCIÓ. Itt már nemcsak a képzelet, hanem a fantázia erejére is szükség van. Az imaginációval elképzelhetünk bármit, amit egyébként nehezen tudnánk szavakkal megfogalmazni: az érzéseket, gondolatokat, eseményeket tárggyá, élőlénnyé vagy tájképpé alakíthatjuk. A fantázia hatalmas erőforrás lehet. Meríthetünk a múltból, a jelenből, saját magunkból és másokból, de akár a jövőt is megformálhatjuk valamiképpen a fantáziánk erejével – és nemcsak egy állandó állapotban, hanem szépen, fokozatosan átalakítva is.

Ha meg akarjuk teremteni vagy vissza akarjuk szerezni lelki egyensúlyunkat, vizualizáljunk rendszeresen tetszetős, harmonikus képeket, tárgyakat, tájakat. Imaginációval pedig a negatív képeket is kellemesebbé alakíthatjuk. Az ilyen gyakorlatokhoz azonban sokszor (főleg súlyosabb stresszes zavarok vagy pszichés betegségek esetén) szakember segítsége kell, mert nagy erejű tudatalatti tartalmakat képesek megmozgatni. Ha valaki gyengébbnek, tehetetlenebbnek érzi magát, például képtelen túltenni magát egy traumán, mindenképpen szakértő (pl. pszichoterapeuta) irányításával alkalmazzon ilyen technikákat. A szakember tudja megmondani azt is, milyen szimbólumokat használjunk vizualizációban vagy imaginációban; melyik van ránk jó és rossz hatással, és melyiket mire cseréljük fel. Ha vizualizáció vagy imagináció közben álomszerű képek bukkannak fel, vagy éppen egy álmunk megfejtésére alkalmazzuk ezeket a technikákat, akkor is sokat segíthet egy külső szemlélő, aki ért a tudatalatti szimbólumok nyelvén.

Van néhány olyan komplex vizualizációs gyakorlat, ami általánosságban mindenkinek ajánlható (hacsak nincs válságos lelki- vagy idegállapotban). Ha kellemes tájakra képzeljük magunkat – akár jártunk már ott, akár nem – agyunk mindenképpen egy idillikus, harmonikus állapotba kerül. Legnépszerűbb a napsütötte, homokos tengerpart, a hegy, a forrás, vagy a virágos mező. Más tájak elképzelése már megosztóbb lehet. Sokan félnek például a mélyvíztől, így a tengeri búvárkodás nem mindenkit segít elandalodni. Ugyanez a helyzet a magassággal, repüléssel is. A mélység és magasság tudatalatti félelmeket mozgósíthat, így inkább a szorongást erősítheti bennünk. Sokan használják a belső kép technikákat a jövőjük irányításához, önprogramozáshoz is. Ilyenkor rendszeresen, minél érzékletesebben elképzelik az áhított állapotot (részletes látvány, hangok, szagok, illatok, tapintás). Ha nem is hiszünk benne, hogy ilyen beprogramozással elérjük minden álmunkat, az agyunknak mindenképpen jót teszünk azzal, ha időnként ilyen kellemes kirándulásokban lehet része. Az is előfordulhat, hogy relaxált tudatállapotban, meditáció során vagy belső képalkotások alatt támadnak hasznos megérzéseink, ilyenkor ismerünk fel olyan sugallatokat, amelyek segítenek egy-egy nehéz helyzet megoldásában.

Általános szabály, hogy sem a relaxációt, sem a meditációt, sem a vizualizációt, sem az imaginációt nem szabad folytatni, ha erőteljes, kellemetlen testi vagy lelki érzéseink támadnak közben. Az erőltetés többet árt, mint használ. Ha a képeket vagy jeleneteket nem tudjuk elég erősen fenntartani a képzeletünkben, akkor ne ragaszkodjunk hozzájuk foggal-körömmel, mert az érzés és a hangulat sokkal fontosabb, mint maga a kép.

Végezetül néhány tipp imaginációs gyakorlatokhoz:

– Belső szentély építése különféle anyagokból, belső erejének, működésének beindítása.

– Virágok gyűjtése egy réten, és szétosztása olyan embereknek, akiket szeretünk, vagy akikkel ki akarunk békülni.

– Léghajóval való utazás ismeretlen, kellemes úti cél felé.

– Egy forrás felkeresése, ahol az Élet Vizében fürödhetünk, ihatunk belőle, gyógyíthatjuk vele magunkat és másokat is, megöntözhetjük elültetett vágyainkat.

– Egy bölcs remetével való találkozás egy barlangban vagy egy kolostorban, beszélgetés vele.

– Egy kastély bebarangolása, ahol a különféle bútorok, tárgyak, festmények önmagunkról üzennek valamit.

Reklámok

One response to “Repülő vízgömb

  1. Remek, átfogó írás 🙂 Köszönet érte, pont erre volt szükségem! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s