Jól programozni csak önbecsüléssel lehet

A Vonzás Törvénye? De ki elég “vonzó” hozzá?

Nem kell mindenáron hinnünk abban, hogy ha pozitívan gondolkodunk, előbb-utóbb bevonzzuk magunknak a pozitív dolgokat. Nem kell energiákkal, vonzással, rezgéssel foglalkozni. Elegendő azt tudni, hogy mit tesz velünk az ellentéte: az önelfogadás hiánya és a negatív énkép/világkép. Aláássa az önbecsülésünket és az életkedvünket, így nem leszünk képesek bízni magunkban, és határozottan cselekedni. Amennyiben ez hosszabb időn át fennáll, a (rejtett) hajlamainktól függően, kialakulhatnak nálunk a szorongásos, pánikos és depressziós kórképek, szenvedélybetegségek, és összedőlhet az életünk. Mindez csak azért, mert gyenge az önbecsülésünk.

Milyen faramuci dolog, hogy ezt egyáltalán le kell írni! Miért nem adott mindenki számára alapból a fejlett önbecsülés? Miért nem fogadjuk el magunkat a hibáinkkal, fogyatékosságainkkal együtt, miért nem koncentrálunk az erősségeinkre, és arra, amit adni tudunk a világnak? Nem szomorú, hogy 70-80 éves emberek ülnek a „pozitív énképfejlesztő” és „pozitív gondolkodás” tréningeken, és remélik, hogy az életükből hátralévő időt már jobban fogják megélni? Hogyan nevelték önbizalomra a gyerekeiket, unokáikat? Nem beszélve arról, hogy ha ennyire nehezen megy az önbecsülés, akkor vajon tényleg el tudunk fogadni másokat?

 

Hétmérföldes lépések

Az énképnek, vagyis a magunkról alkotott képnek nem kell rögtön pozitívnak lennie, csak elfogadónak és reálisnak. Ehhez szeretet, önismeret és önkritika szükséges. Minden túlzott elhajlás, akár pozitív, akár negatív irányban, inkább irreális, mint reális. Az nem baj, hogy nem vagyunk olyanok, mint X vagy Y, sőt, a különbözőség a túlélésünkhöz kell, mert elvileg mindenkinek más szerepet kell kapnia egy közösség életében. A reális énképen belül persze pozitív hangsúlyra kell törekednünk, vagyis inkább az előremutató, építő jellegű tulajdonságainkra, erősségeinkre, hasznos képességeinkre kell koncentrálnunk. Csakis ebből sarjadzhat ki a normális önbizalom és a magabiztosság.

Az önfelépítés lépcsőfokai valahogy így festenek (saját meglátásaim szerint):

1. Önelfogadás: Egy természetes állapot, a létezésünk elfogadása, a létjogosultság érzése. Már az egészen pici gyerekeknél is adott (sőt, náluk adott igazán), akiknek még nincs önismeretük. Fontos tudnunk, hogy az önelfogadásnak nincs feltétele, bár rendszerint akadályozzák a kifejlődését a környezetünkben élők, hiszen ők sem fogadják el feltétel nélkül önmagukat és másokat. Később, ahogy esetleg az önismeret és az énkép fejlődik (nem mindig  jó irányba), az önelfogadás akár még gyengülhet is! Ennek ellenére, vagy pont ezért, állandóan gyakorolnunk kell.

2. Önbecsülés: Ez  a dolog a kisgyerek egyszerű sikerélményeiből fakad, szintén nem kell hozzá tudatosság. Tapasztaljuk, hogy képesek vagyunk teljesítményre, és vannak előnyös adottságaink, ezért nem soroljuk hátrébb magunkat más embereknél. Ekkor alakul ki az érzés vagy tudat, hogy értékesek vagyunk. Fontos! Ennek sincs feltétele, bár az 1. pont némileg feltételnek tekinthető, de nem mindig. Mások segíthetik vagy gátolhatják a kifejlődését, ám valódi önbecsülés csak másoktól függetlenül, önmagunkból származhat.

3. Reális énkép, pozitív hangsúllyal: A normális énkép kialakulásának feltétele az 1. és 2. pont, de kell hozzá önismeret és önkritika is, ezért egy későbbi fejlődési szakasz. Irreális énkép persze bármikor kialakulhat, de abból hiányzik az önelfogadás, az önbecsülés, az önismeret vagy az önkritika. Ahogy egyre érettebbé és reálisabbá válik az énképünk, úgy leszünk képesek kordában tartani a negatív vonásainkat, és kihasználni az előnyöseket.

4. Önbizalom: Más szavakkal: az önmagunka vetett hit. Ennek feltétele a 3. pont. Minél reálisabb az énkép, annál szilárdabb alapokon fog állni az önbizalom. Az irreális énképre alapuló (önismeret nélküli) önbizalom hamis, és általában önteltséghez, önhittséghez és kudarcokhoz vezet. Ennek a fogalomnak inkább elméleti jelentése van: ez az önmagunkhoz való belső viszonyulásunk.

5. Magabiztosság: És végül eljutunk a cselekvésig. A magabiztosság az önbizalom gyakorlati megvalósulása. Feltétele tehát a 4. pont. Hatékony magabiztosság csak normális önbizalomra alapulhat, aminek – mint láttuk – feltétele a reális énkép. Magabiztosság kell a határozott cselekvéshez, a célok eléréséhez, és minden további lépéshez emberi kiteljesedésünk útján. Elengedhetetlen a mélyreható stresszkezeléshez, illetve a pozitív programozáshoz is (a vágyaink szerinti jövő bevonzásához). Elvégre nem mindegy, pontosan KIT is programozunk, azaz milyen talajba vetjük el a magokat!

Egy kis személyes kitérő…

Ma már olyan vicces ezt leírni, de valamikor tíz évvel ezelőtt készítettem magamnak önszuggeszciós-meditációs kazettákat, otthoni használatra. Azt hittem, ha elégszer hallgatom, hogy “egészséges vagyok”, meg “boldog vagyok”, akkor ez bőven elég lesz a sikerhez. Hogy mi lett az eredmény? Egy-egy ilyen anyag hallgatása után rendszeresen megbetegedtem, például belázasodtam, és persze a boldogság sem hullott csak úgy az ölembe. A végén már keserűen megállapítottam, hogy az én agyam fordítva van bekötve, így nálam az agykontroll és a hasonlók fordítva sülnek el. Persze nem így van, csak az alapokat nem raktam akkor még rendbe, így a magok nem tudtak termékeny talajba hullani. Az agyam egyszerűen nem tudott mit kezdeni az ilyen önmegerősítésekkel, mert nem tudtam pontosan, hogy KIT programozok, hogy hol tartok. Sokat kellett fejlődnie az énképemnek ahhoz, hogy a programok megtalálják magamban a helyüket és céljukat.

Igen, egy szebb jövő beprogramozásához hit kell. Hit önmagunkban és abban, hogy a világ és a sors erői pozitívan idomulnak hozzánk. Gondoljunk csak bele: egy ima is csak akkor ér valamit, ha hiszünk. Ha úgy imádkozunk, hogy egyébként folyton aggódunk és siránkozunk, az a hitetlenségünk bizonyítéka; azt mutatja, hogy nem bízunk abban, akitől segítséget kértünk. Így semmi értelme fohászkodni! Meg kell előlegeznünk a bizalmat – ez a hit alapja. Önmagunkban is csak akkor hihetünk, ha az alapbizalom, vagyis az önbizalom megvan. Így juthatunk el a magabiztos, határozott cselekvésig, amely biztosítja nekünk, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak. Ezután van értelme annak, hogy a világ/sors erői is segítsenek minket utunkon.

ÉS MÉG csak ezután következne a többi dolog megtanulása, amelyek elvileg nélkülözhetetlenek egy boldog életúthoz: elvek, célok, ideálok, az elköteleződés képessége, önmegvalósítás, pozitív példamutatás, asszertív kommunikáció, konfliktuskezelés, a barátkozás képessége, függőség nélküli odaadás és így tovább. De ez már egy másik történet…

.

Aki szeretné tudni, hogy milyen az énképe, és hogy lehetne pozitívabb irányba alakítani, látogassa meg a http://noionmegvalositas.hu oldalt. Itt nemsokára indul a Női Önmegvalósítás Tanfolyam, amelynek első modulja a pozitív énképfejlesztés lesz. A blog archívumában további cikkeket is lehet találni az önbizalom és énképfejlesztés témában.

Reklámok

2 responses to “Jól programozni csak önbecsüléssel lehet

  1. Kedves Szerző!
    Nagyon jó gondolatokat lehet olvasni ezen az oldalon. Gratulálok: Linda

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s