Lámpások a sötét erdőben

Avagy az életközépi válság és a kivezető út

Dante sorai talán mindennél többet mondanakLampas_az_erdoben arról, mi történik egy középkorú emberrel:

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

/Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, 1321, Babits Mihány fordítása, 1913/

Mi a sötét erdő? A 30-50 közötti életszakaszba érkezvén korábban soha nem tapasztalt krízisbe kerülhetünk. Bizonytalanabbá, feszültebbé válhatunk, felerősödik szorongásunk, búskomorságunk, és ebből csak kívül-belül újjászületve keveredhetünk ki. Az életközépi válságot, vagy angolul midlife crisist, a kanadai Jaques Eliott fogalmazta meg 1965-ben, és a legtöbb kutatást a holland Bernard Lievegoed végezte a témakörben.

Mi okozza a krízist?

– Elsősorban természetesen az, hogy megsejtjük: az élet VÉGES, és kevesebb van hátra, mint amennyit előtte megéltünk. Bármennyire tartalmas és sikeres volt addigi életutunk, mindenki sirat el elszalasztott lehetőségeket, rossz döntéseket, örökre megmaradó hiányokat, a nem vagy rosszul beteljesült célokat. Nyilvánvalóvá válnak a korábbi visszaéléseink következményei, testi és lelki szinten is. Sok ember ilyenkor kínzó belső nyugtalansággal küzd, amely kifelé hangulatingadozásban, gáncsoskodásban, kritizálási kényszerben nyilvánul meg.

– Ezenkívül megérezzük azt, hogy a TESTÜNK már nem olyan rugalmas és friss, betegségekre fogékonyabb, rosszabbul bírja a gyűrődést, nehezebben alakítható. Először éljük meg, hogy a tükörképünk drasztikusan és visszafordíthatatlanul változni kezd. Felsejlik előttünk, hogy az életmódunk és a velünk történő események nagy hatással vannak arra, hogy idősebb korunkra milyenek lesznek az életkilátásaink.

– Szokatlan erővel csaphat meg minket a FELELŐSSÉG szele: sok esetben már senki sem gondoskodik rólunk, gyakran lelkileg sincs igazi támaszunk, viszont nekünk egyre több emberről kell gondoskodnunk, fiatalabbakról és idősekről egyaránt. Mindenki várakozón és bizakodón néz ránk, mintha mi végtelen teherbírásúak és legyőzhetetlenek lennénk, miközben mi is ugyanolyan véges energiájú, gyarló emberek vagyunk, mint bárki más. A gyereknevelés és az idősek/betegek gondozása mellett megszokott feladatainkat (munka, vállalkozás, háztartás stb.) ugyanúgy el kell látnunk, mint addig. Ha ebben segítségre szorulnánk, és a családban nincs megfelelő munkamegosztás, akkor még többet kell dolgoznunk, hogy kifizessünk segítőket, intézményeket. Az idősek és betegek gondozása közben pedig ismét szembesülünk a test gyengeségével, a tehetetlenséggel, a gyötrődéssel és elmúlással.

– ÖNÉRTÉKELÉSI válságba is kerülhetünk. Rájövünk, hogy addigi elveink, viselkedésmintáink nem feltétlenül vezettek célhoz. Ha fiatalon túl szabadosan éltünk, azt láthatjuk meg görbe tükörben, ha pedig mindig igyekeztünk jók és rendesek lenni, akkor ennek értelmét kérdőjelezzük meg. Felülvizsgáljuk a megkötött kompromisszumokat, és jó néhányat meg is bánunk. Úgy hisszük, hogy bizonyos terveink már nem valósulhatnak meg ‒ és ez például a nőknél a gyerekszülés tekintetében igaz is. De akár tanulásról, akár új kapcsolatról, akár utazásról van szó, mindegyiknél érezhetjük, hogy már nem ugyanolyanok a körülmények és a kilátásaink, mint egészen fiatal korunkban.

– ERKÖLCSI dilemmát okozhat a felismerés, hogy a mások érdekében megtett erőfeszítésünknek talán semmi értelme nem volt. Erre mondják, hogy középkorúként találkozunk az árnyékunkkal. Rájövünk, hogy akik nem voltak annyira kötelességtudóak és lelkiismeretesek, azoknak sem lett feltétlenül rosszabb az életük, sőt… Megkérdőjelezzük, hogy amit mi „jó és helyes útnak” tartottunk, az valóban jó és helyes irányba vitt-e. Felülbírálhatjuk például pályaválasztásunkat vagy gyereknevelési elveinket, de ezek már visszavonhatatlanul szerves részét képezik a jelenlegi énünknek és gyerekeink identitásának.

– Ha eddig nem volt rá példa, legkésőbb középkorúként rákényszerülünk, hogy a JELENBEN éljünk. A fiatalok folyton a jövőről álmodoznak, az álmaikat hajszolják, az idősek pedig mindig a múlton merengnek. A középkorú az, aki hajlamos elveszni a múlt és a jövő között – vagyis jobb híján megtalálni önmagát a jelenben. Ez azt is jelenti, hogy a rosszban is meg kell találnunk a jót, hiszen nincs más, csak a realitás. Kereteinket beszűkültnek érezhetjük, és ezzel belső szabadságérzetünk is csorbulhat.

– Sokkal rosszabb helyzetben vannak azok, akik életkezdési (kapunyitási) pánikban is szenvedtek, vagy akik előre érzik az idős korban jelentkező kapuzárási pánik előszelét is, hiszen ők a TÖBBI VÁLSÁGOT is nehezen dolgozzák fel. Külön kihívást jelent a tudat, hogy amilyen módon a kapunyitási pánikkal megküzdöttünk, olyan esélyekkel szállunk szembe az életközépi krízissel, és amilyen módon az életközépi krízist megoldjuk, olyan esélyekkel kezeljük majd a kapuzárási pánikot.

Mi vezethet ki a sötét erdőből?

Testi szempontból nyilvánvaló, hogy az egészségünk érdekében minden addiginál komolyabban kell vennünk az egészséges életmód számunkra elfogadható és betartható szabályait – kiegyensúlyozott étkezés vagy diéta, rendszeres mozgás, káros anyagoktól való tartózkodás. Az egészségügyi szűréseken való részvétel kevesebb stressz okoz, mint egy későn felfedezett probléma.

Lelki szempontból legcélravezetőbb, ha egy időre megpróbálunk tudatilag minden szerepünkből kilépni, és objektívabban rátekinteni az életünkre. Ebben a tárgyilagosabb állapotban – akár külső segítséggel – egyensúlyt teremthetünk a saját belső létállapotaink (gyerek, felnőtt, szülő), és az életünk szereplői között, valamint felülvizsgálhatjuk céljainkat, és újakat jelölhetünk ki. Egyfelől ilyenkor hatékonyak lehetnek a szerepjátszós és -változtatós terápiák. Például van a „székes módszer”, amikor a gyerek, a felnőtt és a szülő minőség más és más székekben foglal helyet, és nekünk váltanunk kell a szerepek között. Hasznos lehet a „pártatlan szemlélő” vagy „tárgyilagos szemléletű jó ismerős” szempontjából is kommunikálni a többi külső-belső karakterrel. A családállítás segítségünkre lehet abban, hogy a jelen konfliktusai mellett a múlt feszült gócpontjait is feltárjuk és semlegesítsük. Fontos az életünkre egyfajta rendszerként tekinteni, amelyben nemcsak mi voltunk aktív szereplők, hanem számtalan más ember és külső körülmény is. A rendszerszemlélet segít abban, hogy visszaszorítsuk az ilyenkor fokozott önkritikát és bűntudatot. Mint mindig, a fejlett és élő belső spiritualitás jelentős védettséget adhat.

A jövő szempontjából kulcsfontosságú, hogy tisztázzuk-e a céljainkat. Ki kell választanunk a reális és fontos célokat, és akár már olyan célokat is meg kell próbálnunk kitűzni, amelyek túlmutatnak a saját földi létezésünkön, a következő generációkra hatnak. Sokat segíthet a szabadság újraértelmezése, vagyis annak felfedezése, hogy a reális kereteink között miben és mihez van szabadságunk, hol élhetjük meg függetlenségünket, és hogyan viszonyulhatunk úgy a kötöttségeinkhez, hogy azok ne váljanak fullasztóvá. Türelmesen hozzá kell igazodnunk saját fejlődésünk üteméhez. Az ezzel járó belső feszültség csillapításához és feldolgozásához jó szolgálatot tehetnek a relaxációs és meditációs technikák, valamint a pozitív, megerősítő életszemlélethez vezető lépések.

.

Akinek saját élménye is van a válságról, vagy annak leküzdéséről, szeretettel várjuk hozzászólását!

.

Ajánló:
“Andalodó Csomag” (könyv + CD) akciós áron – stresszkezelés, relaxáció, meditáció, önprogramozás

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s