Mennyire pozitív az énképem?

Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kezelni életünkben a stresszt, reális, de pozitív irányultságú énképre van szükségünk. A negatív énkép, az önbecsülés hiánya alattomosan, szinte észrevétlenül ássa alá a teljesítményünket, belső ellenségként akadályozza meg a céljaink elérését. Hatással van az egész világnézetünkre, az élethez és a más emberekhez való hozzáállásunkra. Aki csődtömegnek érzi magát, nem tűnhet győztesnek mások előtt (sőt önmaga előtt sem), akárhogy igyekszik is. Ez ráadásul egy ördögi kör, mert ha az emberek érzik valaki felől, hogy rossz viszonyban van önmagával, ennek megfelelően reagálnak is rá. A vesztes típusú sorskönyv goromba hatalmi játszákat indít el, és sorozatos bukásokhoz vezethet. Az élet nagy változásaival és megpróbáltatásaival járó stresszt nagyon nehéz negatív énképpel, ingatag lábakon álló önbizalommal kezelni, ezért az önbecsülés hiányától szenvedő ember hajlamosabb a stresszbetegségekre is. Hogy honnan ered az irreális vagy negatív énképünk, az egy nehéz és összetett kérdés (lásd például az előző cikket a tudattalan szülői parancsokról és tiltásokról), azt azonban könnyebben kideríthetjük, hogy mennyire komoly a probléma.

POZITÍV ÉNKÉP TESZT:
1. A poharat mindig félig üresnek tekintem (nem félig telinek).
2. Folyton bocsánatot kérek, mentegetőzöm.
3. Állandóan azt mondogatom magamnak, hogy ezt meg azt „kéne” tennem.
4. Gyakran bírálom, szapulom magamat.
5. Mások kritikáját megsemmisítőnek érzem.
6. Az emberek véleménye nagyban befolyásolja a közérzetemet.
7. Szörnyűnek találom a hibáimat, és szégyellem, ha megnyilvánulnak.
8. Nem merem bevallani a kudarcaimat.
9. Sokszor cserbenhagyom azokat, akik szeretnek és törődnek velem.
10. Úgy érzem, az egész világ súlya az én vállamat nyomja.
11. Félek attól, hogy teljesen kicsúszik az irányítás a kezemből.
12. Egy kis balsiker ugyanolyan rossz, mint a teljes bukás.
13. Kész vagyok meghajolni mások előtt, hogy jobban megfeleljek nekik.
14. Csak akkor vagyok biztos a teljesítményemben, ha mások elismerik azt.
15. Nehéz megbocsátanom és felejtenem.
16. Nem tudok szabadulni régi rossz emlékektől és sérelmektől.
17. Keményebben meg kell dolgoznom a jó kapcsolatokért, mint másoknak, és rettegek attól, hogy elveszítem a meglévő kapcsolataimat.
18. Sokszor érzem úgy, hogy én tettem boldogtalanná valaki mást.
19. Ha alulmaradok másokkal szemben, akkor értéktelenebb is vagyok.
20. Ha nem végzek kitűnő munkát, nem is érdemes hozzáfognom.

Értékelés: Minden „igaz” válasz 1 pontot ér.
0-6: Általában pozitívan gondolkodik, és pozitív a viszonya önmagával. Csak így tovább!
7-12: Időről-időre előtörnek a negatív gondolatmintái, és átveszik az irányítást. Szánjon több energiát arra, hogy megerősítse pozitív szemléletét önmagával szemben!
13 vagy több: Túlzottan kritikus önmagával szemben. Vállalja fel a kihívást, hatoljon le a negatív hiedelmek gyökeréig! Alakítsa pozitívabb irányba az énképét, valamint az élet- és világszemléletét, mert így egyre nehezebben birkózik meg a stresszhatásokkal.

Alakítsam pozitívabb irányba az énképemet? De hogyan?

Akárcsak bármilyen más képesség és készség elsajátítása, az énkép javítása is időt, gyakorlást és energiát igényel. Az egészséges önbecsülés feltétele a reális énkép, amelyben a pozitív tulajdonságok nagyobb érzelmi hangsúlyt kapnak, a negatívak pedig kisebbet. Ugyanilyen szemlélettel érdemes az egész világra tekinteni. Ahogy önmagunk értékeit becsüljük és tiszteljük, úgy mások irányában is felelősen, tisztelettel gondolkodunk. A pozitív énképet mindig csak belülről kifelé lehet felépíteni. Nem mások véleménye fog erősíteni rajta, hanem elsődlegesen a saját belső álláspontunk és érzelmi állapotunk. Pozitív énképet azért kell kialakítani, hogy előnyösebb fogalmakat alkothassunk saját magunkról, őszintén és elfogadóan tekintsünk magunkra, és eltávolítsuk azokat a belső korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy a legjobb teljesítményünket nyújtsuk. Ha nagyon kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben, nem csoda, ha mások kritikája teljesen össze tudja zúzni az énképünket. Aki pedig túlérzékeny a külvilág visszajelzéseire, az előbb-utóbb szinte döntésképtelenné, kiszolgáltatottá válhat.

Sokan azt hiszik, hogy pozitív énképe csak az önimádó, nárcisztikus személyiségeknek van. Ez tévedés. Az egészséges önbecsüléssel rendelkező ember feltétel nélkül elfogadja, sőt szereti önmagát, elismerve az előnyös és hátrányos tulajdonságait is. Emiatt akármi is történik, képes továbbra is elfogadni magát, és tovább élni az életét. A nárcisztikus személyiségű emberben van egy mélyen gyökerező, eltitkolt bizonytalanság, kétségbe vonja a saját értékeit, és emiatt védelmezi magát a nagyszerűség hamis légkörével. Az önimádat végső soron egy alapvető önbecsülés (és önszeretet) hiányát jelzi, amit az illető minden eszközzel és védekezési stratégiával leplezni, avagy pótolni igyekszik. Egy nárcisztikus ember nem képes elfogadni a hibáit, ezért mindenáron a tökéletesség látszatát próbálja kelteni. Az őszinteség hiánya miatt az ilyen embereknek általában fejletlenek a szociális képességeik, kevés valódi kapcsolatuk van. Mivel az önbecsülésük labilis alapokon áll, egy-egy nagyobb krízis vagy kudarc akár összeomlással is fenyegetheti őket.

A pozitívabb énkép megtanulása fokozatosan, apránként történik. Nem lehet egyik napról a másikra, egyszerre kisöpörni magunkból az eltemetett gyötrő gondolatokat és az önbírálatot. Egyszerre csak egy-két akadályozó hiedelemmel, gondolattal vagy érzéssel foglalkozzunk! A pozitív megközelítést rendszeresen gyakorolni kell, hogy szokássá váljon, és beépüljön az önmagunkról alkotott képünkbe. A létező stratégiák közül ki kell választani azokat, amelyek igazán hozzánk illenek, amelyeket hitelesen és őszintén magunkévá tudunk tenni. Írjuk le őket oda, ahol gyakran szem előtt vannak, és amikor újabb önostorozáson kapjuk magunkat, álljunk meg egy pillanatra, és emlékeztessük magunkat az új stratégiára. Ha valamelyik módszert már sikeresen begyakoroltuk, adjunk új technikát a listához!

Pozitív gondolkodási stratégiák:
Kerüljük a túlzásokat és az elítélő hangnemet önmagunkkal szemben! Töröljük utólag gondolatainkból a bíráló, általánosító, lekicsinylő vagy szélsőséges kifejezéseket! (Pl. „Ilyen hülye is csak én lehetek!” vagy „Soha nem fogom elérni ezt a célt.”) Amikor önostorozáson kapjuk magunkat, akár ki is mondhatjuk, hogy „Állj!” vagy „Elég!”
Hangsúlyozzuk önmagunk előtt a pozitív tulajdonságainkat! Fogadjuk el gyengébb teljesítményünket az egyik területen, de ünnepeljük meg a kiválóságunkat a másikon! Elsősorban mi magunk értékeljük tehetségünket és erényeinket, ne másoktól várjuk a pozitív visszajelzést. Ahol hiányosságaink vannak, ott ne szégyelljünk segítséget kérni.
Fogadjuk el a hibákat, mert hibázni emberi dolog. Más szavakkal: csak az hibázik, aki dolgozik, aki igyekszik. Ha bevalljuk például a főnökünk előtt, hogy hibáztunk, azzal felvállaljuk a kisebbik rosszat, a szembesülést – viszont elkerüljük a nagyobbik rosszat: a titkolózást, lelepleződést és megszégyenülést. Legközelebb igyekezzünk jobban teljesíteni, és legyünk büszkék az egyenességünkre.
Fogadjuk el a tökéletlenséget, mert a tökéletesség irreális cél. Sajátítsuk el és gyakoroljuk be az „elég jó” szemléletet! A tökéletesség mindenkinek mást jelent, mert mindenkinek mások az ideáljai. A saját legjobb teljesítményünk legyen a mérce, ne a másoké.
Ne kérjük állandóan számon önmagunkat! Kerüljünk az olyan gondolatokat, hogy „mit hogyan (nem) kellett volna”. Lehet, hogy másoktól nem is várunk el olyan tökéletes viselkedést, mint amilyet magunktól?…
Túlzott kritika helyett inkább gyakran bátorítsuk magunkat! Ne azt gondoljuk, hogy „hát ezt elszúrtam”, hanem azt, hogy „ha legközelebb így és így próbálom, biztosan jobb lesz”. Dicsérjük meg magunkat a jól sikerült részfeladatokért is. Az átmeneti nehézségekre tekintsünk úgy, mint fejlődési lehetőségekre.
Ne hibáztassuk magunkat olyanért, ami fölött nincs hatalmunk! Nem mindig mi vagyunk a hibásak egy kudarcért vagy mások boldogtalanságáért.
Ahogy nem minden a mi hibánk, úgy nem is minden a mi felelősségünk. Jó dolog segítőkésznek lenni, de nem kötelességünk mindent megtenni mindenkiért. Ezzel nemcsak túl nagy súlyt veszünk a saját vállunkra, hanem bekorlátozunk másokat is.
Az érzéseinkért viszont teljes mértékben vállaljunk fel a felelősséget! Nem mások fognak boldoggá tenni minket, mert ez egy bennünk rejlő képesség. Mások hatással lehetnek a lelkiállapotunkra, de nem diktálhatják azokat. Az irányítás belülről jön.
Bocsássunk meg, és tanuljunk meg – jó értelemben – felejteni is! Ne ragaszkodjunk kellemetlen vagy fájdalmas emlékekhez mindenáron, mert így hatalmuk lesz fölöttünk, aminek önként szolgáltatjuk ki magunkat.

A fenti stratégiákból egyszerre elég csak egyet-kettőt alkalmazni, majd kis lépésekben a többit. Már néhány technika alkalmazása is javítja az önbecsülést, pozitív irányba tereli az énképet, és így valódi önbizalmat, magabiztosságot kölcsönöz. Az ilyen változásoknak pedig sorsformáló erejük van.

.

Pozitív Énkép – Női önértékelés-fejlesztő, önbizalom-erősítő online tanfolyam: http://www.noionmegvalositas.hu/nok/pozitiv-enkep-fejleszto-tanfolyam-indul-noknek-november-11-en/

.

Inspiráció és ajánlott irodalom:
http://www.lelkititkaink.hu/tudastar_onismeret.html
http://www.mtstcil.org/skills/image-intro.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Self-esteem
http://positiveselfimage.net/
http://www.ehow.com/self-image/

Illusztráció: http://www.midnight-muse.com/tl1365.htm

Reklámok

3 responses to “Mennyire pozitív az énképem?

  1. Nagyon jó, tömör, világos és átlátható a teszt segítségével önmagunkra értelmezhető leírás az énképről:)
    A stratégiák valóban hasznosak, működnek, ajánlom mindenkinek, aki az önbizalmán, önértékelésén és az énképén dolgozik!
    Köszönet az információk igényes összerendezéséért Móni!

  2. …tökéletesen igazat adok. Köszönöm a jó gondolatokat, a segítséget, a lelki tornát a kivitelezéshez! Pozitív látásmód nélkül az élet nem élhető. Ezért van a sok lelki beteg, depressziós ember. Vannak, akik belátják ezt, és segítséget kérnek, elolvassák a cikkeidet és a könyvedet. Tisztelem őket, mert váltóztatni, váltózni akarnak, mint ahogy én is. De mi van azokkal, akik kifelé a harmóniát, lelki gazdagságot mutatnak, belül pedig szegények, küszködők, irigyek. Rajtuk miként lehet segíteni, hogy a velük együtt élőknek könnyebb legyen? Hogyan lehet velük megértetni, amit nem akarnak megérteni?

  3. Köszi Nektek!
    Évi, nem tudom. Aki úgy érzi, nincs szüksége segítségre, arra nem lehet ráerőltetni. (Talán valóban nincs rá szüksége, ezt nem könnyű megállapítani.) Majd ha lesz, nyilván keres, de csak akkor, ha neki magának okoz gondot az eltemetett negativitása. Ritka az olyan nagylelkű ember, aki azért keres segítséget a stresszkezeléshez, mert a környezete szenved az ő viselkedése miatt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s