Új keretben

Avagy mit kezdjünk a bevésődött jelzőkkel?

“Az őszi időjárás nem borús, csak számunkra az.” Azért biggyesztettük mellé ezt a jelzőt, mert úgy éreztük, lehangol minket a köd, a homály, a nyirkosság és a hideg. Így értelmezzük a helyzetet. Ettől azonban maga az időjárás nem lesz borús,  teszi a dolgát, alakul, létezik. Mi viszont mélyen hiszünk ebben az “igazságban”, és a saját ítéletünk folytán tovább süppedünk lefelé, az egyre rosszabb közérzetünkbe. Általában az egyedi jelzőink, mellékneveink teszik a dolgokat és eseményeket olyanná, amilyennek felfogjuk őket. Az időjárásnál még talán nem annyira veszélyes a helyzet (bár sokan valóban nagyon szenvednek a téli depressziótól), de ha magunkat és az életünket bíráljuk azzal, hogy “Ez a krízis már elviselhetetlen” vagy “Bebizonyosodott, hogy végérvényesen lúzer vagyok,” hamarosan mi magunk is mélyen elhisszük ezeknek igazát, és a szervezetünk is alkalmazkodik a parancshoz: hosszabb idő múltán tényleg nem képes elviselni a helyzetet, és valamilyen betegséget alakít ki.

Az események, jelenségek valójában csak úgy önmagukban léteznek, az élet velejárói, nincsen mellettük melléknév vagy jelző. A jelzőket mi tesszük hozzájuk, mégpedig nagyon egyéni módon, alkatunktól, neveltetésünktől, szokásainktól és az aktuális helyzettől függően. Talán meglepődünk, ha egy ember sokat szenvedett anyja halálhírére így kiált fel: “Hála Istennek!” Pedig számára abban a helyzetben a halál pozitív esemény, adomány, megváltás is lehetett a sok gyötrelem után. Vagy talán bolond az a hegymászó, aki a lába levágása után a következő csúcs meghódítását tervezi? Ezeknek az embereknek is megvan a saját egyedi értelmezésük. Ők úgy döntöttek, hogy inkább pozitív fényben nézik a traumatikus eseményt. Ha mi inkább a negatív jelzőkre hajlunk, akkor fontos tisztán látnunk: nem maguk az események billentenek ki az egyensúlyunkból és betegítenek meg minket, hanem a rájuk adott reakciónk, a velük kapcsolatos hiedelmeink és érzéseink.

Erről szól Albert Ellis „ABC elmélete”. Az angol szavak rövidítése a következőt takarja: esemény (A – action), hiedelem (B – belief), következmény (C – consequence). Tehát az őszi időjárás (A) az én hiedelmem miatt kapta a “borús” jelzőt (B), és ezért hangol le (C). A-ért többnyire nem mi vagyunk a felelősek, B-ért és C-ért viszont nagymértékben. Mi következik ebből? B változtatásával C-t is alakítani tudjuk. Ha pozitívabban, vagy legalábbis reálisan értelmezzük a helyzetet, akkor az eredmény sem lesz olyan drasztikus ránk nézve.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy bagatellizáljunk el egy eseményt, amely valóban tragikus, vagy ne vállaljuk a felelősséget valami súlyos dologért, amit mi követtünk el. Itt arról van szó, hogy felismerjük azokat az alattomos aknamunkát végző saját hiedelmeinket és értelmezéseinket, amelyek eltorzították számunkra a valóságot.

Hogyan alakultak ki ezek a ránk jellemző hiedelmek? Lehetnek saját magunk által kitalált, illetve másoktól átvett ítéletek is. A hozzájuk fűződő érzelmi reakciókkal együtt mélyen bevésődtek, talán már a magzati korban. Sokkal fontosabbak, mint hinnénk: tömegesen előfordulva tendenciát formálnak, és így meghatározzák a hozzáállásunkat. Egyfajta jellegzetes PROGRAMOT indítanak el tehát, amelyhez a szervezetünk az évtizedek alatt szépen lassan alkalmazkodik. (Erről szól Eric Berne Sorskönyv című könyve.) Az emberekre, illetve önmagunkra is aggatunk általánosító vagy dehonesztáló jelzőket, ami különösen káros programokat, rossz közérzetet okozhat.

Nézzük egy példát erre: gyerekkorunkban egy felnőtt azt mondta ránk, hogy „tutyimutyi vagy”. A lehetséges reakciók a hiedelmeink és önértékelésünk függvényében a következők lehettek: 1, elengedjük a fülünk mellett a megjegyzést; 2, mindenáron az ellenkezőjét akarjuk bizonyítani egész életünk során; 3, önmagunkhoz kapcsoljuk a jelzőt, állandóan igazolva látjuk, és elkerülhetetlen végzetnek tekintjük. Egyik reakció/program sem nevezhető ideálisnak. Akkor kezeljük igazán reálisan a helyzetet, ha nem tekintjük jelzőnek a “tutyimutyit” önmagunkra nézve (ami egy gyerek esetében nem túl könnyű), illetve felnőttkorunkban felülbíráljuk a hiedelmet, és reálisabbá tesszük a szemléletmódunkat.

Az A (esemény, bevésődés) tehát adott, csak elfogadni tudjuk a megtörténtét. A B (hiedelem, értelmezés, program) formálásával azonban beleszólásunk lehet abba, hogy mi lesz a C (következmény, eredmény) az életünkben. Ehhez komolyan és őszintén kell dolgoznunk (akár szakértő segítséggel) az önismeretünk fejlesztésén, és nyitottnak kell lennünk a változásokra. Vannak bizonyos technikák, amelyekkel relaxált állapotban, vizualizációs, imaginációs módszerekkel átírhatjuk, megszüntethetjük őket. Lássuk konkrétan!

  • ÁTKERETEZÉS – Képzeljük el a múltbeli eseményt vagy helyzetet képként! Lehet akár egy helyszín, egy életkép, vagy csak színek, esetleg egy fotó. Ha az eredeti érzelmi minta kellemetlen, akkor valamilyen nyomasztó (fekete, törött, műanyag, vaskos, penészes stb.) keretben képzeljük el a képet, sötét tónusokkal. Aztán apránként cseréljük le a keretet valami kellemesebbre (világos, természetes anyagú, fényes, vékony, játékos, színes keret), és képzeljük el, hogy vele együtt a kép jellege is megváltozik!
  • RADÍR – Rajzoljuk le minél részletesebben a traumatikus eseményre adott reakciónkat, majd radírozzuk le alaposan a lapról, hogy tiszta legyen! Ajánlatos ezután egy új, sokkal pozitívabb képet rajzolni, festeni, amely lehet csak néhány kellemes színű folt is. A lényeg, hogy jobb érzésünk legyen tőle. (Ennek a technikának az egyszerűsített változata a “töröl, töröl, töröl” mondogatása, valahányszor elszalad velünk a ló a negatív jövőkép-gyártással.)
  • BESZÉLGETÉS A MÚLTBELI ÉNÜNKKEL – Képzeljük magunk elé azt a gyereket, kamaszt, fiatalt, stb., akivel a traumatikus esemény megtörtént, vagy aki abba a szerencsétlen helyzetbe került, és beszélgessünk el vele. Nem kell játszanunk a bölcs és tapasztalt terapeutát, mert neki csak arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa, elfogadja és megértse. Kérdezzük ki az érzéseiről, értsük meg a reakcióit. Ezután – ha az indulatok lecsillapodtak, a fájdalmat kisírta magából – vegyük át, hogy mennyire reális az értelmezése. Végül tudatosítsuk, hogy a történteknek nem kell rányomniuk a bélyegüket az egész további életére; dönthet úgy, hogy ezektől függetlenül is boldog lesz. (Meg is ölelhetjük képzeletben múltbeli önmagunkat.)
  • JÓ/ROSSZ LISTA – Írjuk fel egy papírra a negatív eseményt, hatást vagy helyzetet, aminek elszenvedői voltunk, és írjuk le a vele kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat! Először jegyezzük le a negatívakat, majd egy másik oszlopba próbáljunk meg pozitív következményeket is felsorolni. Például lehet, hogy valaki hátat fordított nekünk, de pont ezért kezdtünk el valami mással foglalkozni, vagy ezért ismerkedtünk meg egy másik emberrel. Fektessünk nagy hangsúlyt arra, amit a dologból megtanultunk, ami által erősebbek lettünk! Végül vágjuk ki a papírból a negatív érzelmekkel színezett listát, és csak a pozitívat tartsuk meg.

.

(Ez a cikk korábbi bejegyzések frissített átirataként született meg.)

.

További javaslatok a régi bevésődések ellensúlyozására és a programok átírására a Nyugtató helyett… Andalodó című könyvben!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s