Van térkép? Van úti cél?

Avagy a különbség álmok és célok között

Álmodozni mindnyájan szeretünk, mégis sokszorUtvonal azt mondjuk, az álmodozás az élet megrontója. De pontosan mit is értünk ezen? Álmodozni lehet csak úgy stresszoldás céljából, este elalvás előtt, a lelki békénk visszaszerzése érdekében. Ha azonban az életünkkel kapcsolatban csupán ködös álmokat dédelgetünk, előbb-utóbb biztosan csalódni fogunk. Az álmodozásból ugyanis csak akkor lesz valami, ha előbb megfogalmazódnak bennünk a vágyak, és ezekből konkrét célok lesznek. A célokhoz már ki lehet dolgozni a pontos tervet és útvonalat, a szükséges kerülőutakkal együtt. Sok esetben ez a zsákutcákból és lelki mélypontokból való kijutás egyik legfontosabb eszköze. A tanult tehetetlenségből eljutni az aktív állapotba, ahol megéljük, hogy vissza tudjuk nyerni a kontrollt az életünk fölött, és van belső és külső hajtóerőnk. Néha csak akkor fogjuk fel, mire vágyunk, ha mások életét nézzük kívülről irigykedve, vagy ha a lehetőség gyorsvonatként robog el mellettünk, és mi nem szálltunk fel rá. Vagyis sokszor a hiány ébreszt rá minket a saját szükségleteinkre, és nem tudatosan döntünk valami mellett. Esetenként csak azzal vagyunk tisztában, hogy mi nem jó, miből van elegünk, de a pozitív ellenpárját (mit szeretnénk pontosan helyette) nem tudjuk megfogalmazni, így nem is válhat valóra. Az igazi céljaink mellett viszont elköteleződünk.

Nincs térkép? Rajzoljunk egyet!

Mi különbözteti meg tehát az álmokat a céloktól? Gyakran csak annyi, hogy kimondjuk vagy leírjuk őket. Térképet rajzolunk, amelyre először az úti cél kerül fel. A minél részletesebb megfogalmazás által könnyebben át tudjuk gondolni, mennyire reális a cél, vagy mit kell még ahhoz változtatnunk, hogy megvalósítható legyen. A reális célok nagyon fontosak, mert olyan vágyakból nyilvánvalóan nem indulhatunk ki, amelyek túlnőnek életünk keretein. A képet azonban mindig teljesebbé tehetjük, akár valami aprósággal. Az emberek alig 5%-a dolgoz ki magának célokat, és a legelső buktatónál felhagynak a tervek megvalósításával. Vagy inkább csak „próbálkoznak”, ahogy sokan fogalmaznak, holott nem létezik tökéletes teljesítmény és tökéletes terv, ezért bárkinek a teljesítményére, tevékenységére lehetne azt mondani, hogy „próbálkozik”. A kulcs az, hogy a próbálkozásainkra tudjuk-e azt mondani: „igen, így hajtom végre a terveimet, a magam módján érem el a célomat, és ha valami nem pont úgy sül el, ahogy szerettem volna, akkor alakítok a tervemen, de nem esem kétségbe, nem zuhanok vissza a tehetetlenség állapotába.” Sokan azért nem tűznek ki célokat, mert nem ismerik fel a jelentőségüket, vagy nem tudják, hogyan kell célokat kijelölni, esetleg félnek a kudarctól, visszautasítástól. Erre is van egy megoldás: nem kell senkivel megosztanunk, milyen célokat tűztünk ki – esetleg közvetlenül a megvalósulásuk előtt. A kudarcot pedig úgy kell felfogni, mint a siker árnyékát: ahol siker van, ott kudarc is van, csak nem mindegy, melyikre koncentrálunk. A sikerhez vezető út kudarcokkal (is) van kikövezve.

A manapság divatos felfogás szerint – amelyben bizonyára ott rejlik az igazság szikrája – a cél elérésébe vetett hit misztikus vonzerőként hat, és behívja az életünkbe az összes segítő körülményt és embert, amire és akire szükségünk lehet. A saját átalakulásunk (rezgésszintünk emelkedése) átalakítja a környezetünket is – vagy a meglévőt változtatja, vagy újat vonz be. Hogy ez a tudatból, a tudatalattiból vagy valahonnan az Égből induló folyamat, az jelen esetben mellékes, mert a lényeg az, hogy ha az ember komolyan elindul az úton egy cél felé, és minden állomásnál megoldja az aktuális feladatokat (akár a népmesékben), akkor egy idő után minden erő azon dolgozik, hogy az úton is tartsa. A jutalom pedig nemcsak az elért cél, a beteljesült vágy, hanem az önazonosság érzésének átélése, a képességek kibontakoztatása, valamint egy teljesebb élet.

A célok megvalósításának lépései (az Andalodó című könyv idevágó fejezetei alapján):

1. Stresszmenedzsment: Érdemes az alapokkal kezdeni, azaz megjelölni a térképen, hogy mi magunk hol állunk jelenleg. Mik azok a stresszforrások, amelyek a jelenlegi életemben akadályoznak engem, amiken nem tudok túllépni? Írjuk fel egy papírra, hogy mik a külső és belső stresszforrások (belső tulajdonságainktól a szomszéd kutyáinak ugatásáig), és válasszuk szét őket aszerint, hogy melyiken tudunk változtatni, melyiken nem. A változtatásokat nyilván meg kell lépnünk (ésszerű határokon belül), a maradékkal viszont csak akkor tudunk valamit kezdeni, ha megtanulunk együtt élni velük. Ehhez is kidolgozhatunk (akár ugyanazon a papíron, bár ezen a ponton talán már füzetre lesz szükségünk) megbirkózási stratégiákat, a relaxációtól a hobbikon át a társas programokig, továbbképzésekig és terápiákig. Ezzel az első lépéssel kiszűrjük a tudattalan vágyainkat, vagyis elindulhatunk abból, hogy „mit nem szeretnék tovább”, és továbbhaladhatunk arra, amit szeretnénk. Így már nem mondhatjuk, hogy nincsenek céljaink.

2. Az önismeret fejlesztése: Az első lépéssel máris fejlesztettük az önismeretünket, hiszen tisztáztuk, mit nem bírunk, mit nem szeretünk a jelenlegi életünkben. Az is világossá vált, hogy min tudunk változtatni, és mit kell elfogadnunk. Ezek alapján részben már kirajzolódhatnak azok a vágyak és célok, amelyeken érdemes elgondolkodni. A mélyebb önismeret ahhoz kell, hogy szelektáljunk a vágyak között, és kiválasszuk azokat, amelyekből személyes célokat tudunk gyártani. Tisztában kell lennünk képességeinkkel, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, illetve azzal, milyen csoportba tartozunk a különféle személyiségtípusok, -tesztek alapján. Előfordulhat, hogy ezen a ponton segítséget kell igénybe vennünk, aki korábbi sérelmeinket, sebzettségeinket, kudarcainkat segít feldolgozni, és támogat minket abban, hogy előresegítő gondolkodásmóddal és érzelmekkel haladhassunk tovább.

3. A célok leírása és kidolgozása: Amikor a vágyaink közül már kikristályosodtak a célok, akkor adjunk nekik formát! Meg kell határoznunk, milyen út vezet a célhoz, milyen előfeltételeknek kell teljesülniük, és ez alapján jó eséllyel meg tudjuk jelölni, mikor akarjuk elérni a célt. Nagyon lényeges az idő meghatározása, mert ettől lesz konkrét a cél. Ezenfelül a lehető legreálisabban és életszerűbben el kell képzelnünk a cél megvalósulásának állapotát. Ezt különféle vizualizációs és imaginációs technikákkal is megtehetjük; a lényeg a beteljesültség lelkiállapotának átélése, megelőlegezése, begyakorlása. Itt derülhet ki, hogy esetleg mégsem annyira tenne boldoggá minket az adott cél elérése – ahogy a mondás is tartja: „Vigyázz, mit kívánsz, mert megvalósul!” De az is lehet, hogy a beteljesültség és boldogság érzését nem vagyunk képesek még kellően átélni, mert mindig újabb vágyakat hajszolunk, és az ábrándozás nagyobb örömöt ad még, mint a valós öröm átélése. Akkor itt kell megállni, és az öröm képességének javításán dolgozni egy kicsit. Lényeges még különbséget tennünk rövidtávú, középtávú és hosszú távú célok között: kidolgozhatunk ötéves, éves, havi, vagy akár napi célokat is.

4. Tervek és útvonalak: Ezután következik a nagyobb lépések meghatározása, vagyis a célhoz vezető út megrajzolása. A fő útvonal meghúzása és a fő állomások (feladatok) bejelölése közben nem árt felismerni a lehetséges buktatókat is, és kerülőutakat, alternatív megoldásokat kiötleni. Előfordulhat, hogy ebben a szakaszban magán a célon is alakítgatnunk kell egy kicsit, de talán csak a terv (útvonal) egyes részein. Tudnunk kell azt is, hogy bármilyen váratlan fejlemény közbejöhet (például egy családtag érkezése vagy elvesztése, betegség, költözés, munkahelyváltás), és akár hosszabb szünetre is szükség lehet a célmegvalósításban. Rendkívül fontos ebben a fázisban felállítanunk a fontossági sorrendet a feladatok között. Sokat segít, ha naplót vezetünk, így nem felejtjük el, mennyi mindent megtettünk már, és tudunk tanulni a hibákból is.

5. Az elért cél megünneplése: Ez a fázis mellékesnek tűnhet, de rendkívül fontos szerepe van. Megtiszteljük magunkat azzal, hogy elismerjük a saját fáradozásainkat, teljesítményünket, és megünnepeljük a megvalósított célt, átélve egyúttal a boldogságot, amit megérdemlünk. Minden cél után következzen némi pihenőidő, amely alatt hagyjuk kiteljesedni ezt az állapotot. Az ünneplés üres szertartásnak tűnhet, ám elhagyhatatlan, ugyanis ha nem tudjuk kellően értékelni és élvezni az elért célt, akkor (tudat alatt) csökkenhet a hajtóerő bennünk egy újabb cél megvalósítására, és végül már semmit sem fogunk tudni értékelni. Az ünneplés nélkül ugyanoda jutunk vissza, ahonnan elindultunk: fásultságból letargiába. Ha viszont őszinte ez az ünneplés, az maga az önazonosság áldott állapota.

.

Ajánlott oldalak:

Pozsgai Nikoletta kineziológus célkitűzéssel és célmegvalósítással kapcsolatos oldalai, tanfolyamai, könyvei:

Tudatos Teremtés Tanfolyam integrált módszerrel:
Célkitűzés-célmegvalósítás Online Tanfolyam>>>

A témával foglalkozó könyv és Aktivátor munkafüzet:

http://www.noionmegvalositas.hu/onkepzes/konyvajanlo-valtsd-valora-az-eleted-%E2%80%93-a-celmegvalositas-mesterkulcsai/

http://www.noionmegvalositas.hu/onkepzes/konyvajanlo-valtsd-valora-az-eleted-%E2%80%93-a-celmegvalositas-mesterkulcsai-aktivator/

Blogbejegyzések:

http://www.noionmegvalositas.hu/noi-onmegvalositas/sikerelmennyel-osztonozlek-hogy-legyenek-celjaid-es-erejd-a-nyomuka/

http://www.noionmegvalositas.hu/cikkek/teremtsunk-egyutt-uj-valosagot-mindannyiunk-igaz-onvaloja-szerint/

http://www.noionmegvalositas.hu/cikkek/akartam-most-engedem-es-tortenik/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s