Bosszúság helyett a nyugalom hulláma

Avagy a “relaxált reakció technika”

Kevésbé felhúzni magunkat, ha akadályba ütközünk vagy “megtámadnak”? Megőrizni higgadtságunkat az összetűzések során? Sokan álmodozunk ilyesmiről, de kételkedünk benne, hogy valóban lehetséges. Azt tartjuk természetesnek, hogy a változások és kihívások stresszállapotot hoznak létre a szervezetünkben. Ez a stresszreakció szinte teljesen egyedi, mert öröklött, tanult és kialakult minták függvénye. Felnőttként, több évtizednyi személyiségfejlődés után, az lehet a benyomásunk, hogy a stresszes válaszokat nem is mi adjuk, hanem azok csak úgy automatikusan megtörténnek velünk. Ösztönösen, kontrollálhatatlanul jönnek, felbuggyannak a tudatalattinkból. Sőt, mások okozták, mások tehetnek róla, mert kihoztak bennünket a sodrunkból. Pedig ahogy a ránk jellemző stresszes választ megtanultuk, úgy az ellentétét, a relaxált reakciót is tanulhatjuk és fejleszthetjük. Ha beillesztjük a rendszeres relaxációt (meditációt, önprogramozást) az életünkbe, eleve higgadtabban nézünk majd szembe a kihívásokkal, konfliktusokkal. A relaxált reakció azt jelenti, hogy ebből a begyakorolt nyugalomból és harmóniából becsempészünk egy kicsit a legbosszantóbb, legfélelmetesebb szituációkba is. Persze az nem garantálható, és nem is reális, hogy minden stresszhelyzetben nyugodtak maradjunk, de ha már az esetek egy részében átalakítjuk a szokásos feszült reakciót, nyert ügyünk van.

A relaxált reakció 4 egyszerű lépése

A relaxált reakció technikát Sandy Maynard amerikai pszichológus dolgozta ki. A módszer akkor működik igazán, ha a stresszhelyzetet már csírájában felismerjük. Az első jelek érzékelésekor kell megtenni azokat a lépéseket, amelyek a szervezetünkben kialakuló negatív stresszörvényt elhárítják. Ezt a viselkedést proaktívnak hívják – vagyis nem egyszerűen reagálunk a megtörténő dolgokra, hanem előre megpróbáljuk úgy alakítani a helyzetet, hogy elrendeződjenek a szálak, és ki se alakuljon a konfliktus. Nem elkerüljük, hanem kezeljük a konfliktust, illetve irányítjuk annak megoldását! Felelősséget vállalunk a helyzetért, felismerjük benne saját szerepünket és befolyásunkat, bizonyos mértékben átvesszük a kezdeményezést, és előrelátóan teszünk valamit a helyzet elfajulása ellen.

A következő négy – hol komoly, hol játékos – lépés segíthet megelőzni a feszültség elharapózását, vagy legalábbis bennünk enyhíti a káros stresszreakciókat. Ha gyakran alkalmazzuk, bizonyos mértékben automatikussá válik, és a legkülönfélébb helyzetekben húzhat ki minket a csávából.

1. Nyugodt légzés
A stresszhelyzetekben gyakran észre sem vesszük, hogy kihagy vagy zaklatottá, szabálytalanná, felszínessé válik a légzésünk. Az első tudatos lépés a légzés rendezése. Folytatnunk kell a légzést, és akaratlagosan meg kell őriznünk lassú szabályosságát, mélységét. Próbáljuk az orrunkon át beszívni a levegőt. Használjuk a rekeszizmunkat, végezzünk hasi légzést. Kilégzésnél fújjuk ki teljesen a levegőt.

2. Derűs arc, egyenes tartás
Feszült helyzetben sokszor úgy érezzük, lebénulunk, és arcunk a pánikreakciót kezdi tükrözni. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, ha derűt, mosolyt erőltetünk az arcunkra. Közben húzzuk ki magunkat, vállunkat kissé hátra is ejthetjük, fejünket emeljük fel. Ahol görcsösséget veszünk észre (az állkapocs, nyak, váll területén), ott tudatosan lazítsuk el az izmokat. Ezek a mozdulatsorok olyan ingerületátvivő anyagokat aktivizálnak a szervezetünkben (az agy limbikus rendszerében, vagyis az érzelmekért felelős területén), amelyek kedvezőbb irányba alakítják a közérzetünket.

3. Beleállás a hullámzásba
Képzeljük el, hogy a tengerben állunk, és a hullámok lágyan keresztüláramlanak a testükön! Ha a víz nem jelent kellemes élményt számunkra, akkor langyos szellőt, fuvalmakat is képzelhetünk. Érezzük át, ahogy a hullám vagy a szél kisodorja belőlünk a felesleges feszültséget, ugyanakkor szilárdan állunk a lábunkon.

4. Az irányítás visszanyerése
A helyzeteket mindenekelőtt el kell fogadnunk úgy, ahogy jönnek. A külső hatások ellen nem tudunk mit tenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem alakíthatunk rajtuk, ha már ott vannak. Itt jön képbe a fent említett proaktív viselkedés. Ahelyett, hogy passzív áldozatszerepben keseregnénk, mondván: „Miért kell ennek megtörténnie?”, inkább tegyük fel magunkban a kérdést, hogy „Miként javíthatnék ezen a helyzeten?”. Gyorsan próbáljunk megoldásokat keresni. Ebben sokat segít, ha amúgy is gyakoroljuk a pozitív szemléletet, mert hamarabb meg fogjuk látni, hogy melyik helyzetből mi válhat előnyünkre, hasznunkra. Tiszta gondolatokkal, korábbi tanulságokkal, élettörvényekkel, filozofikus vagy akár spirituális igazságokkal írjuk felül az ösztönösen feltörni készülő indulatos reakciókat, így megvédhetjük magunkat, és másokat sem bántunk.

Fontos még, hogy ebben a 4. fázisban a célok lebegjenek a szemünk előtt, mert így könnyebben felül tudunk emelkedni az aktuális játszmákon, amelyekbe esetleg belekeveredtünk. Tartsunk pár lépés távolságot az eseményektől néhány percre, hogy nagyobb távlatokból láthassuk át! Ha a célok lebegnek a szemünk előtt, ha a dolgok értelmét keressük, egyszerűbb lesz különbséget tenni a fontos és a lényegtelen dolgok között. Mielőtt mindenáron meg akarnánk értetni magunkat, érvényesíteni akarnánk az igazunkat, győződjünk meg róla, hogy mi is megértettünk és jól értettünk mindent! Lássuk tisztán a másik szándékait, mert esetleg rossz nyomon indulunk el, és fecsérelni fogjuk az energiánkat.

.

Bonyolultabb, hosszan fennálló stresszhelyzetekben pedig (rossz munkahely, betegség, válás, stb.) gyakoroljuk rendszeresen az oldalon már korábban ismertetett „Instant Andalodó” módszert!

.

Inspiráció és ajánlott oldalak:

http://www.sandymaynard.com/course3/rrt.html
http://www.afada-usa.org/nnammbi.htm

Reklámok

2 responses to “Bosszúság helyett a nyugalom hulláma

  1. Kedves Mó!
    Ennyire tudományosan nem ismertem a módszert, én csak a magam tapasztalataira támaszkodtam eddig. Először is a betegségem sokat tanított nekem. Érdekes volt tapasztalnom, hogy mennyire átértékelődött a “fontos” és a lényegtelen. A második lépés, hogy sok esetben nem is velünk van a másik félnek problémája, hanem az adott helyzettel. Itt nem viszem bele a konfliktusba az önérzetemet. (Évekig a kereskedelemben dolgoztam, sok reklamációt intéztem.) Ez olyan érzés, mintha kívülről szemlélném az esetet. A harmadik, mikor elkönyvelem, hogy a másik féltől ennyi telik, ilyen szinten van. (Ez olyan “okos enged” érzés 😀 ) A végére hagytam azt a módszert, amikor előre tudom, hogy stresszes helyzetbe fogok kerülni. Itt is a MOST-ot alkalmazom. Valahányszor eszembe jut a rám váró szituáció, nem engedek a félelmeimnek, nem adok energiát, hanem valami pozitív mondókával elterelem a gondolataimat. ( Pl.: Az történik ami a nekem legjobb, mosolyra derüljön arcod!) Na persze ez eléggé egoista, de hát ki szurkoljon nekem, ha nem én! ? 😀 Eddig mindig segített. Na meg agykontrollosként ott a három ujjam is. Ez is egy nyugtató automatizmust indít el bennem.
    Köszönöm az okos tanácsokat!
    Anna 🙂

    • Jaj nagyon jó, hogy leírtad ezeket a technikákat, már akartam is kérni. Ha valakinek bonyolult a fenti leírás (bár ez csak 4 rövid lépés, az “Instant Andalodóval” ellentétben), akkor ezeket is bízvást gyakorolhatja, mert beválnak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s