Érzések tánca

A tánc az ember egyik legősibb szokása,Erzestanc amivel ösztönösen kifejezi, mi történt vele, mit érez. Azon túl, hogy a tánchoz nem kell túl sok eszköz, mert szinte bárhol és bármikor gyakorolható, ma már rengeteg táncterápiás módszer közül választhatunk belső stresszeink oldására. Ha megnézzük a kisbabák mozgását, kijelenthetjük, hogy az ember előbb tud táncolni, mint járni, és talán a tornagyakorlatok zöme is a táncból ered.

Táncmozdulatokkal szinte bármilyen tartalmat ki lehet fejezni, olyan mély, tudattalan lelki tartományokból is, amelyekhez szavakkal és értelemmel nem férünk hozzá, és ahol ezért az érzések és érzelmek “betokosodhatnak”, felfokozhatják a káros stresszt, és idővel akár betegségeket okozhatnak. A pozitív érzések és hangulatok átéléséhez és kimutatásához pedig páratlan erejű technika. A következő egyszerű gyakorlatsor az öt alapérzést fejezi ki, és segít, hogy ezeket megélhessük, felszínre hozhassunk, és a velük járó stresszeket oldhassuk magunkban. Mind az öt alapérzéshez két gyakorlat tartozik, így összesen tíz pózból vagy gyakorlatból állíthatjuk össze a láncolatot. A félelemtől és bánattól a harag kifejezésén át eljutunk az örömig és szeretetig. A gyakorlatsor, amelynek elemei egymásból alakulnak át, tetszés szerint tovább bővíthető, de alkalmanként egyet-egyet is kiválaszthatunk és kiegészíthetünk, annak megfelelően, hogy éppen milyen érzést akarunk kiadni magunkból.

1. Reszketés (félelem) – Álljunk laza terpeszben, majd lassan emeljük fel kétoldalt a karjainkat a fejünk fölé úgy, hogy a karjaink és a lábaink is végig remegnek. Gondoljunk közben olyan dolgokra, amelyek félelmet okoznak nekünk, és a félelem mértékének megfelelően rázzuk a végtagjainkat. Annyiszor ismételhetjük, ahány félelmet ébresztő dolog felmerül bennünk.

2. Hajladozás (félelem) – Maradjunk kis terpeszben, tartsuk a karunkat a fejünk fölé kinyújtva, majd lassan döntsük jobbra és balra a törzsünket, mintha egy széltől tépázott fa volnánk. Miközben ide-oda inogunk, éljük át a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzését.

3. Összerogyás (bánat) – Engedjük le a vállunkat, és minden szomorúságunkat beleadva hajoljunk lassan előre. Hátunk maradjon görnyedt, fejünket tartsuk leszegve. Amennyire tudjuk, érintsük meg a talajt. Ha le tudjuk tenni az ujjainkat vagy az egész tenyerünket, érezzük, hogy minden bánatunkat leengedjük a talajba, amely elnyeli azt.

4. Begubózás (bánat) – Az előző pózból kiindulva hajlítsuk be a térdünket, és guggoljunk le. Még jobban belesűríthetjük a szomorúságunkat ebbe a testtartásba, ha a karunkkal összefogjuk a térdünket.

5. Határvonás (harag) – Egy karmozdulattal gyűjtsük össze a haragunkat, és fejezzük ki azt is, hogy elég volt, itt a határ. Kis terpeszállásban lendítsük fel mindkét karunkat széles ívben, de maximum vállszélességig, majd térdünket kissé berogyasztva egy erős és határozott mozdulattal húzzuk be a karunkat keresztezve a mellkasunk elé, kezünket ökölbe szorítva. „Sss” hangot is adhatunk az erős mozdulat közben.

6. Rúgás (harag) – Maradjunk behajlított térddel kis terpeszben, és a kezünk is maradjon ökölbe szorítva a mellkasunk előtt, keresztezett karral. Döntsük a bal oldalra a törzsünket, rakjuk a testsúlyunkat a bal lábunkra, és a jobb lábunkkal rúgjunk egy nagyot oldalra. Ezután tegyük vissza a lábunkat a földre, majd ismételjük meg a döntést jobbra, a rúgást pedig balra.

7. Hullámzás (öröm) – Kis terpeszben ringatózva lépjünk hol az egyik, hol a másik lábunkra könnyedén, és közben a karjainkat lendítsük hátrafelé, mellmagasságig. Azt a lábunkat, amin éppen nincs testsúly, elég lábujjhegyen tartani, vagy akár fel is emelhetjük. Ismételjük az elhajlást jobbra-balra, mintha örömhullámok sodornának mindkét oldalra, és közben gondoljunk kellemes dolgokra.

8. Pörgés (öröm) – Az ide-oda hullámzás után végezzünk egy teljes forgást lendületből jobbra, majd balra, mint gyerekkorunkban, amikor örömünkben pördültünk egyet. Ha jobban esik, foroghatunk csak az egyik irányba is többet, csak ne szédüljünk el.

9. Égnézés (szeretet) – Kis terpeszállásban emeljük fel oldalsó középtartásba a karunkat, és nézzünk fel az ég felé, mint amikor hűs zápor esik egy forró nap után, és élvezzük a cseppeket. Próbáljuk meg átélni azt az érzést, hogy szeretnek minket, és ennek a szeretetnek a cseppjeit élvezzük.

10. Szívkehely (szeretet) – Húzzuk össze a kezünket a mellkasunk előtt, és tegyük össze, mintha imádkoznánk. Ezzel a pózzal átélhetjük a szívünk felmelegedését, a szeretet szabadabb áramlását és a hálát is, ami belőlünk jön, vagy felénk érkezik.

.

Az alábbi rajzon a gyakorlatsor látható, egymás alatt vannak az egyes érzésekhez tartozó elemek.

Erzesek_tanca

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s