“Lehunyja kék szemét az ég”

Amióta kisbabám van, sok mindent megtanultam életünk egyik legfontosabb eleméről, idegrendszerünk karbantartójáról, az alvásról. Több kismama mesélte, hogy nem akarta elhinni, amikor a babája minden álmosság és fáradtság ellenére nem volt képes elaludni, sőt mintha küzdött volna az alvás ellen. Még a szemüket sem akarják lehunyni, szorongást és stresszt élnek át az ön-elengedés helyett. Ezt én is tapasztaltam, ezért kicsit utánajártam a témának. Mindenképpen szerettem volna, ha a gyerekem jó alvó lesz (vagy jobb, mint amilyen én voltam), mert ez kiegyensúlyozottságot hoz, és alvás közben termelődik például a legtöbb növekedési hormon is. Bár manapság a csapból is a szoptatás fontossága folyik, a kielégítő alvás és a megfelelő alvási szokások hiánya majdnem olyan súlyos probléma, mintha nem jutna elég táplálékhoz a baba. Sok érdekességet kiderítettem, amik nemcsak a csecsemők, kisgyerekek megértésében, hanem a felnőttkori (és a stressz alapú) alvászavar okainak feltárásában is segítséget nyújthatnak.

 

Leszámítva azokat a babákat, akik bármikor, bárhol képesek elaludni (valószínűleg ők vannak kevesebben), a csecsemőkbe nincs belekódolva a nyugodt, önálló elalvás képessége. Ennek elsősorban evolúciós magyarázata van. Az alvás egy rendkívül kiszolgáltatott állapot, az ember tehetetlenné válik (például a barlangba betévedő oroszlánnal szemben), és az izomtónus gyakorlatilag nullára csökken. A kiszolgáltatottság előérzete feszültséget, szorongást kelt az emberben, ezért megnyugtatásra van szüksége. Éreznie kell, hogy alvás közben sem fog történni semmi baja, főként este, amikor besötétedik, és a szülők sem „matatnak”, beszélgetnek már a háttérben. Ne feledjük, hogy a kisbaba ráadásul kilenc hónapig egy állandó, biztonságos kis burokban létezett, utána viszont önállóan kell boldogulnia! Az éjszaka a halállal, a nappal az élettel analóg. (Nem véletlen, hogy állítólag a szorongók este érzik rosszabbul magukat, a depressziósok pedig reggel. A neurotikus emberekben ugyanis a halálfélelem dolgozik, a depressziósokban inkább a tudattalan halálvágy.) A felnőtteknek is megnyugtatásra van szükségük az elalváshoz, kivéve azokat, akik leteszik a fejüket, és már alszanak is. Többnyire akkor jelentkeznek az alvásproblémák, amikor valamilyen magánéleti problémánk van, és bizonytalannak látjuk a jövőnket. Fenyegetve érezzük magunkat, mintha az oroszlán máris fenné a fogát, várva, hogy elaludjunk. Nem csoda, elvégre a saját egzisztenciális és érzelmi biztonságunkon túl aggódhatunk az egész ország, bolygó stb. jövőjéért is, köszönhetően a médiából áradó információdömpingnek.

 

A másik magyarázat az idegrendszer működésében rejlik. A kisbabáknak még fejletlen az idegrendszerük, márpedig az elalvás egy bonyolultan összerendezett idegi tevékenység, amit be kell gyakorolni. Az elalváshoz az agy idegsejtjeinek egy ritmusban kell működniük. A kutatók ezt a vastapshoz hasonlítják, mert a különféle ütemben dolgozó idegpályák egy idő után összehangolódnak. Ehhez tud segítséget nyújtani például egy monoton ritmus (altatódal, zenélő játék, ringatás, autókázás, babakocsizás, vagy akár a szoptatás, hiszen ilyenkor is ritmikus szájmozgás történik). A felnőttek már észlelhetik az elalvás folyamatát akkor, amikor a gondolataik fokozatosan egy csatornába terelődnek, és ezzel egy időben ellenőrizetlenné, szürreálissá válnak, ezért ha újból felébrednek, már arra emlékezhetnek, hogy álmodtak valamit. Az elalváskor össze kell hangolódnia a tudatos és tudattalan agyi tartalmaknak, és a „vastaps” ritmusában kell áramlaniuk tovább, racionális kontroll nélkül. Ez lehetővé teszi az élmények feldolgozását, az idegrendszer és a szervezet pihentetését, viszont teljes önfeladásra van szükség hozzá.

 

Mindamellett az alvás szokás és szoktatás kérdése is. A babák alvása sokat javul egy napirend bevezetésével. Egy átlagos 0 és 1 év közötti kisbabának nappal még 3 alvásra is szüksége van (20 percestől akár 3 órásig), mert átlagosan 2 órát tud ébren lenni. Vannak aktívabb babák, akik számtalan sokszínű tevékenységgel intenzíven lefárasztják magukat, és vannak passzívabbak, akik heverészni szeretnek, és időnként maguktól is elszundítanak. A fent említettnél több vagy kevesebb nappali durmolás a kisded éjszakai nyugalmát zavarhatja meg. Az, hogy éjszaka felkel-e enni, egyéni adottság, fejlettség és szoktatás következménye is. Mindenesetre az elalváshoz kellően fáradtnak ÉS álmosnak kell lennie, mert ha az egyik hiányzik, már nehézséget okoz. Ebből is sokat tanulhatunk felnőtt fejjel. Nekünk is testileg-lelkileg kellemesen kifáradtnak és elegendően álmosnak kell lennünk ahhoz, hogy pihentető álomba szenderüljünk. Ha túl korán fekszünk le, frusztrációt érezhetünk, amiért órákig álmatlanul forgolódunk. Ha túl későn, esetleg átesünk egy-két holtponton, és minél fáradtabbak leszünk, annál nehezebben jön az álom. A hajszolt életű felnőttek egy idő után teljesítménykényszert élnek meg az alvás terén is, türelmetlenül várják az elalvást, ellenőrzik magukat, és egyre nehezebben lazulnak el. Ha pedig súlyosabb szorongásról, kimerültségről, vagy akár depresszióról van szó, az agyban lévő ingerületátvivő anyagok (pl. szerotonin) egyensúlyának megbomlása egy olyan állapothoz vezet, amelyben mintha agyunk elfelejtette volna, hogyan kell elaludni. Ezt este is átélhetjük, de akár hajnalban is, ha túl korán ébredünk, és nem bírunk visszaaludni. A túl sok alvás is lehet megbomlott idegi egyensúly jele, például szintúgy a depresszióé, amelyben tudattalan önfeladás, passzivitás, halálvágy dolgozik bennünk.

 

A jó alváshoz vissza kell nyúlnunk kisgyerekkorunkhoz, mert a recept nagyjából ugyanaz. Az alvás a fennmaradásunkhoz szükséges, ezért kötelező megfeledkezni hozzá a napi gondokról, a világ nagy problémáiról, és inkább egyéni álomvilágunkba kell ringatnunk magunkat – ahogy annak idején a zenélő maci vagy az esti mese ringatott.

 

 

 

Jómagam innen kaptam a legtöbb segítséget, például a napirend kialakításához és az önálló, saját ágyban való elalváshoz: http://kismamablog.hu Köszönet érte Vida Áginak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s