A csodás szomszéd titkos senyvedése

Innen-onnan, apró hírmorzsákból lassan csodas_szomszedpontos képet nyerhetünk arról, hogy mi van a modern világ csilivili felszíne alatt, hogyan hatalmasodnak el a mai emberen a hétköznapi nyűgei. Temérdek új dolog derül ki az emberi agyról, legfőképpen arról, hogyan befolyásolja a digitális kor és a fogyasztói társadalom az ember elméjének működését. Ha átlátunk a szitán, megértjük a mélyben zajló folyamatokat, magunkra és a szomszédunkra is más szemmel, talán megértőbben nézhetünk. Tanulságos például olyan oldalakat böngészni, mint a http://www.thinking-minds.net, az http://www.iheartintelligence.com, a http://www.themindunleashed.com és az http://www.elephantjournal.com — nem könnyed szórakozás, de megéri. Következzék egy kis lapszemle kedvcsinálóként.

.

1. A látszat legtöbbször csal

Akár erősnek, pozitívnak, egészségesnek, sőt példamutató embernek is láthatunk egy olyan szomszédot, aki valójában bizonyos fokú szorongással vagy depresszióval küzd. Mai versenyszellemtől és elérhetetlen ideáloktól áthatott világunkban annak is fenn kell tartania a látszatot, akinek a hétköznapi, normális teendők is nehezükre esnek valamilyen egészségi probléma vagy trauma miatt. Az autizmushoz hasonlóan a stresszes zavarok, például A DEPRESSZIÓ ÉS A SZORONGÁS IS VALÓSZÍNŰLEG SPEKTRUMZAVAR – vagyis enyhe esetben akár teljes életet is élhet a páciens, míg súlyos esetben fogyatékosnak számít, aki egész életére ápolásra szorul. A spektrum egyik végén azok a szorongók és depressziósok állnak, akik nagy erőfeszítések árán, rejtett kínlódások mellett látszólag teljes életet élnek, sőt másoknak is segítenek, a másik végén pedig azok, akik az ágyból sem tudnak felkelni, vagy önmaguk ellen fordulnak. Nem lenne csoda, ha a szorongásról is ugyanaz derülne ki, és rájönnénk, ha kedvenc tanáraink vagy művészeink egy része nap mint nap bénító szorongást leküzdve állt ki elénk, hogy szórakoztató módon átadja értékes tudását vagy művészetét. Csak apró jelzések utalnak arra, hogy a felszín alatt hatalmas negatív hullámok mozognak, valamint a titokban szedett készítmények, pótszerek és pótcselekvések, valamint (jó esetben) a gyakori terápiás segítségkérések.

.

2. A modern világ rabszolgái vagyunk

Az egyik cikk 11 jelet mutat be, amelyek arra utalnak, hogy tetőtől talpig beszippantott minket a mai világ, és nem látjuk a kiutat, de talán nem is érezzük, hogy ki kellene szabadulnunk a csapdájából. Talán nem lesz meglepetés a lista, amelyet még egy szemponttal kiegészítettem.

  • Hozzá vagyunk ragadva a számítógéphez/tévéhez.
  • A jó közérzet érdekében vásárolgatunk, a „plázázás” életforma lett.
  • Munkavégzési kényszerünk van. (Talán kompenzálásképpen a sok pótcselekvés miatt? Vagy szenvedélyeink finanszírozása céljából? Vagy tartalmas kapcsolatok helyett?)
  • Nem figyelünk az étkezésünkre (legtöbbször csak „szerezzük a kaját valahonnan”).
  • Sok gyógyszert és pótszert szedünk. (Ide tartoznak a vitaminok, étrendkiegészítők, kávé, csoki, stb.)
  • Állandóan a telefonunkat ellenőrizzük, új ingereket „nassolunk”. Tegyük hozzá, hogy ez általában csak értelmetlen “szemrágógumi” az unalom elűzésére, vagy mások balszerencséjén való csámcsogás, vagy mások ideálisnak tűnő élete utáni nyáladzás. Ezek egyike sem tesz jót a lelki egészségünknek.
  • Csillapíthatatlan a híréhségünk, állandóan naprakészek akarunk lenni. Ebből adódik az egyre felületesebb szemlélet és az egyre magasabb ingerküszöb, míg végül az emberi élet legmélyebb dimenzióival lassan nem is tudunk mit kezdeni.
  • Egyéni szintre lebontva nem törődünk a bolygónk sorsával, legfeljebb elméletben és globális téren. Vagyis egy új ruhatár, egy új telefon, vagy az autókázás mindig vonzóbb, mint az ökológiai fenntarthatóság, az állatok szenvedése vagy a gyerekmunka elleni harc.
  • A zöldterület sokszor csak a kertet vagy a legközelebbi parkot jelenti számunkra.
  • Nem ismerjük a szomszédainkat, és nem is érdeklődünk irántuk különösebben. Nem hozunk áldozatot barátainkért, rokonaikért.
  • Alvásproblémákkal küszködünk, felborult a napirendünk, már nemcsak minőségi aktív, de lassan passzív pihenés sincs az életünkben.
  • + Annyi időt vesz el az életünkből a munka, az utazás és/vagy a szórakozás, hogy a maradékra — az igazán fontos dolgokra, emberi kapcsolatokra, minőségi feltöltődésre — kevés marad, és így nyakunkba zuhannak az elvégezetlen feladatok, nem tudjuk magunkat utolérni. Soha nem éltünk ilyen bőségben, mégis állandó hiányérzettel küszködünk. Ez elérhetetlen ideáljainkból, (külső-belső) elvárásainkból is fakad.

Egy kis kiegészítés: a pozitív pszichológia világhírű atyja, Csíkszentmihályi Mihály nemrég egy interjúban azt mondta, hogy a kütyüfüggőség teljesen átalakítja az agyműködést, például veszélyesen lecsökkenti az oxitocin-termelést, így végső soron az ÖRÖMRE VALÓ KÉPESSÉGÜNKET TESZI TÖNKRE. Elcsökevényesedik az agyban a csecsemőkortól fejlődő jutalomközpont, már csak a gépek jutalmaznak bennünket, és könnyen előfordulhat, hogy mást már nem is fogunk tudni élvezni. Így nemcsak a munkánkban nem lelünk örömöt, de azt a szót, hogy „hivatás” egyre kevésbé értjük. Ez az arra hajlamosaknál erősen hozzájárul a szorongásos vagy depressziós tünetek erősödéséhez.

http://vs.hu/magazin/osszes/csak-rosszabb-lesz-ha-aggodalmaskodik-1208

.

3. Szociopatát vagy túlérzékeny empatát csinálnak belőlünk?

A túl sok inger között – képek, hírek, történetek – nagyon nehéz megfelelő együttérzéssel lavírozni. Ha alapból érzékeny típusok vagyunk, észrevétlenül magunkra vehetjük mások keresztjét, ha pedig ezt el akarjuk kerülni, túlzottan lezárhatjuk magunkat lelkileg. Az ingerküszöb óhatatlanul magasra kúszik mindenkinél, minél több a sokkoló hír, kép, történet és film. A média az izgalom fenntartása érdekében ezt a magas ingerküszöböt is próbálja újra meg újra átugrani. Aki eleve nem volt túlzottan empatikus és túlérzékeny ember, annál ez a folyamat egészen a teljes érzéketlenségig is elfajulhat, ami saját magára és a külvilágra is nagy veszélyt jelent. Aki pedig érzékeny és együttérző volt, annál nagy rombolást vihet véghez saját magában. Talán az empaták érezhetik magukat vesztesnek ebben a folyamatban, hiszen ők szenvednek többet, mégis az a jó hírünk számukra, hogy vannak eszközök saját maguk megvédésére – míg a szociopaták nem tudnak megtanulni érzékenynek lenni. (Talán ezt a cikket sem értik.)

HOGYAN VÉDHETI MEG MAGÁT EGY TÚLZOTTAN EMPATIKUS EMBER?

  • Vegyük észre, ha „érzelmi szivacsként” magunkba szívjuk mások érzéseit, a saját lelki tusáinkon felül. Erre a szorongás, kimerültség, túlérzékenység hívja fel a figyelmet (akár hangokra, szagokra, fényre is!). Szívesebben lennénk egyedül, menekülőutakat keresünk.
  • Találjunk rá az igazi forrásainkra! Határolódjunk el azoktól az érzésektől és élményektől, amelyek nem saját forrásainkból erednek, hanem átvettük őket.
  • Ha arra gyanakszunk, hogy átvettünk egy érzelmi állapotot, távolodjunk el legalább hat méterre a forrásról, és nézzük meg, megkönnyebbülünk-e.
  • Térjünk vissza a saját lelki középpontunkba! Ezt legkönnyebben légzőgyakorlatokkal vagy meditációval tudjuk megtenni. Légzőgyakorlatok közben elképzelhetjük, hogy szürke füstként fújjuk ki a negativitást, és arany fényt lélegzünk be helyette.
  • A csakrák közül a köldökcsakrára (3.) kell ilyenkor koncentrálnunk. Tegyük a tenyerünket a köldök területére, és képzeljük el, hogy a nap melege és fénye áramlik bele.
  • Elképzelt fehér fénnyel vonjunk védőpajzsot magunk köré, amikor nehéz vagy fertőző érzelmi közegbe készülünk menni. Programozzuk úgy, hogy a számunkra hasznos hatásokat beengedje, a károsakat szűrje ki.
  • Határolódjunk el az érzelmi vámpíroktól, manipulátoroktól, ítélkezőktől, vagy legalább határozzuk meg a maximum időtartamot, amit velük töltünk.
  • Még a családi otthonunkon belül is legyen saját kis kuckónk, privát szféránk.

.

4. Máshogy hat a testünkre a szorongás és a depresszió

Az mindenkinek ismerős, hogy ha szorongást keltő helyzetbe kerülünk, vörös foltok jelennek meg az arcunkon, vagy sürgős dolgunk támad a vécén. A Bázeli és a Ruhr Egyetemek kutató viszont most egy 6500 fős felméréssel bizonyították, hogy a depresszió ízületi fájdalmak és bélpanaszok formájában is jelentkezhet. A kutatók elmélete szerint a A DEPRESSZIÓ MELLÉKVESE-FÁRADTSÁG egyik következménye, amely miatt a szervezet nem tud elég KORTIZOLT termelni, és ez különféle gyulladásokhoz vezet. A kortizol hiánya vagy nem megfelelő időben való termelődése a napirendünket is felborítja (éjjeli éberség, nappali fáradtság), és egész testünk működését is, például az immunrendszer aktivitását.

A szorongás pedig elsősorban a bőrön mutatkozik meg. Itt is gyulladás lapul a háttérben, többek között azért, mert A SZORONGÁS HATÁSÁRA FELGYORSUL A PULZUS, megváltozik a keringés, felbolydul az emésztés (és a tápanyagok felszívódása), és ez visszahat például a bőr állapotára is.

.

5. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: tudatos és teljes jelenlét a jelenben

A DEPRESSZIÓS EMBER A MÚLT FOGLYA, A SZORONGÓ A JÖVŐBEN ÉL. A depressziós ember (nem keverendő össze a „depresszív hangulatzavar” nevű betegséggel, a depresszió bárkivel megeshet időnként) nem tud kikerülni bizonyos emlékek, élmények hatása alól, a szorongó viszont egy negatív jövőképhez, eg elképzelt rossz állapothoz, a legrosszabb lehetőséghez viszonyítva tesz mindent. Mindkét állapot elrabolja tőlünk a jelenünket, tulajdonképpen az életünket. A két dolog végső soron összefügg, mivel a kellemetlen múltbeli tapasztalatok juttatnak el minket oda, hogy féljünk a jövőtől. Kivetítünk valamit a jövőre nézve, annak érdekében, hogy egy múltbeli trauma elől menekülhessünk. Csakhogy ettől a jövő nem lesz biztonságosabb, a jelen pedig biztosan nem lesz kellemes. A jövő a jelen pillanatból sarjad ki, és ha a jelen pillanatban nem tudunk pozitívan részt venni, a jövőben sem fogunk tudni.

Erre találták ki a MINDFULNESS nevű technikát, vagyis a tudatos jelenlét gyakorlását (Csíkszentmihályi ugyanerre céloz a FLOW megélésével). Ez nem egyenlő a tévéműsorokba, filmekbe, számítógépes játékokba, Youtube-videókba való belefeledkezéssel! Sőt, bizonyos szinten ezeknek ellentéte, egy üres “vagyok” állapot kiegészítések, pótcselekvések nélkül. Egyszerűen, tudatosan létezni a jelen pillanatban, előítéletmentesen megfigyelni minden apró részletet, kizárni a múltat és a jövőt, és minden érzékszervünkkel befogadni, ami körülvesz. Meg kell tanulnunk sok párhuzamos feladat helyett mindig csak egyre figyelni, legyen akármilyen jelentéktelen. Ez olyan apróságoknál kezdődik, hogy kávézás közben nem telefonozunk, sétálás alatt nem hallgatunk zenét, stb., és egészen a meditációig fokozódhat. Ha folyton 200%-ig le van foglalva a tudatunk, nem marad hely benne a kreativitásnak, és szépen lassan elsatnyul. Kreativitás pedig nemcsak művészi alkotásokhoz vagy tudományos felfedezésekhez kell, hanem a hétköznapi életünk intézéséhez is bőven.

.

Források és ajánlott oldalak:

http://www.thinking-minds.net/

https://www.aconsciousrethink.com/4026/11-signs-slave-modern-world/?c=TM

http://collectivelyconscious.net/articles/9-good-signs-that-youre-in-the-right-relationship/

http://www.wellandgood.com/good-advice/how-depression-anxiety-affect-body/?utm_source=socialmob&utm_medium=paid&utm_campaign=wgsocialmob&utm_content=985

http://iheartintelligence.com/2016/12/13/social-anxiety-empathy-intelligence/

http://iheartintelligence.com/2016/11/07/strong-people-high-functioning-depression/

http://themindunleashed.com/2014/06/stop-absorbing-peoples-emotions.html

http://www.elephantjournal.com/2015/06/how-to-stop-taking-on-other-peoples-negative-energy/

http://themindunleashed.com/2016/12/3-ways-stop-living-future.html

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s