A hiányzó láncszem

Avagy a kognitív viselkedésterápia

Többször találkozom a környezetemben olyan esetekkel, amikor valakinek szüksége van pszichiáter vagy pszichológus segítségére, de akárhova megy, mindig ugyanazt kapja, ezért végül hiányérzete támad, kiábrándul, és nem keres több segítséget. Általában az a legfőbb panasz, hogy csak gyógyszert írnak fel nekik, vagy csak a relaxációt erőltetik, esetleg olyan hétköznapi csevegést folytatnak a beteggel, amit a szomszédjával is lefolytathatna („Keressen magának kielégítőbb munkát!”). Ilyen esetekben az illető nagyon bánja, hogy ennyi helyre elment, ennyi pénzt otthagyott, és nem kapott érdemi segítséget. A végén már értelmét sem látja a kiút keresésének. Ha valaki engem kérdez, én általában azt szoktam mondani, hogy addig ne adja fel, amíg nem talál egy olyan szakembert, aki többek között kognitív viselkedésterápiával is foglalkozik.

Biztos vagyok benne ugyanis, hogy a hiányzó láncszem a kognitív viselkedésterápia. Ez lehetővé teszi a probléma gyökerének a feltárását, személyiségelemzéssel, a belső blokkok feloldásával, illetve a hibás minták, rossz szokások átalakításával. Ezek nélkül jóformán képtelenség igazi gyógyító hatást elérni. Az ilyen elemző módszerekhez azonban nemcsak szaktudás, hanem fejlett intelligencia és türelem is kell, valamint rengeteg tapasztalat a lélekbúvárkodás területén. Nyilván a szakemberek zömének sokkal egyszerűbb gyógyszerfelírással, könnyedebb beszélgetéssel vagy a relaxáció megtanításával pénzt keresnie, mint „kézen fogva” haladni a klienssel. Szerencsére azért egyre többen vállalnak ilyen terápiát, még ha jelenleg kicsi is az arányuk.

Mit jelent a kognitív viselkedésterápia?

A “kogníció”, azaz megismerés szóból ered, és valójában két, korábban önálló terápiás módszer összeházasításából született, amelyek együtt hatékonyabbak, mint külön-külön. Az egyik módszer a (1.) kognitív terápia, a másik a (2.) viselkedésterápia.

1. A kognitív terápia, ahogy fentebb már szerepelt, abból indul ki, hogy születésünktől fogva bizonyos attitűdök, hozzáállások alakulnak ki bennünk külső-belső hatásokra. Ha egy ilyen attitűd túl nagy szerepet kap, és központi témává válik bennünk, akkor meghatározza a személyiségünket, rányomja a bélyegét a lelkivilágunkra. Ilyen belső hozzáállás például az, hogy mindenáron tökéletesnek kell lennünk, és tökéleteset kell alkotnunk. Ez nyilvánvalóan szorongást idézhet elő, illetve ha munkamániával párosul, idegkimerültséget. Hibás attitűd például az is, ha elvárjuk, hogy mindenki szeressen minket, illetve amikor nekünk vannak nagy, idealista elvárásaink a világgal kapcsolatban. Ez utóbbi kettő gyakran vezet depresszióhoz. A kognitív terápiában az ilyen téves hiedelmeket felismerik, és szembeállítják velük a reális alternatívát. Így csökkennek a téves következtetések, és a negatív érzelmi reakció sem lesz többé automatikus.

2. A viselkedésterápia lényege az, hogy az emberi problémák döntő többsége hibásan tanult viselkedésekben nyilvánul meg. Sokszor ártalmatlan ingerekre válaszolunk szorongással vagy kétségbeeséssel. Ez fakadhat tévesen elsajátított reakciókból vagy rosszul kialakult szokásokból, amelyek egyre több rossz tapasztalatot fognak okozni. Súlyos esetben képtelenné válhat a páciens a különféle társadalmi helyzetek megoldására, mint mondjuk egy konfliktus megbeszélése, egy állásinterjú, sőt akár még társaságba sem mer menni (szociális fóbia). A viselkedésterápia ezeket a hibás magatartási elemeket tárja fel, majd korrigálja.

Maga a technika Aaron Beck nevéhez fűződik, aki az 1960-as években dolgozta ki. Lényege az, hogy az emberek szemléletmódja és hiedelmei alapvetően meghatározzák az érzelmi reakcióikat, és ez által a viselkedésüket is. Ugyanaz az esemény mindenkinek egy kicsit (vagy nagyon) mást jelent. Ha valaki pszichés zavarban szenved, annál szinte biztos, hogy az információk feldolgozása valamiképpen torzul, így félreértelmezi, negatívvá színezi az eseményeket. A szorongós vagy fóbiás embereknél a félelem az, amely befolyásolja értékítéletüket, a depressziósoknál a kishitűség és a kilátástalanság. A kognitív viselkedésterápiában kiderül, hogy milyen hibás vagy torz gondolkodási és érzelmi folyamatok zajlanak le bennünk. Fülön lehet csípni az olyan értelmetlen és káros mintákat, mint a végletekben való gondolkodás, a katasztrofizálás vagy éppen a bagatellizálás. A páciens aktívan együttműködik a terapeutával abban, hogy az eltorzult gondolkodás mélyén rejlő téves hiedelmeket fel lehessen tárni, majd át lehessen alakítani. Hosszú távon ez nemcsak a lelki, hanem a testi tünetekkel járó zavarok megszüntetésében is segít.

A komplett módszer tehát mindkét fent említett technikát (1, 2) alkalmazza. Több szinten is (múlt, jelen) felkutatja, tudatosítja és átalakítja a hibás hiedelmeket. Segít megtanulni átirányítani a figyelmet a szorongás/bánat tárgyáról, és segít olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek ellentétesek a negatív meggyőződésekkel. Leszoktat az ún. elkerülő viselkedésről, és helyette megküzdési stratégiákat, önérvényesítést, egészséges önkifejezést tanít. Ennek eszköze az ún. “expozíció”, vagyis a félelem tárgyával való bátor szembenézés gyakorlása. A kezelés hatékonyságát még lehet fokozni azzal, hogy a páciens „házi feladatokat” kap, vagyis otthon is különféle gyakorlatokat kell végeznie, új szokásokat kell kialakítania, vagy naplót kell vezetnie. Egyes helyeken csoportokban is végzik a terápiát, és ilyenkor nemcsak pszichodrámát lehet kipróbálni, hanem a szociális készségeket is lehet fejleszteni. A négyszemközti üléseknek is gyakori eleme a helyzetgyakorlat, a szerepjáték. Sokszor elkerülhetetlen a relaxáció hozzácsatolása is, mivel így meg lehet szerezni a kontrollt a vegetatív tünetek és a testi energiák fölött.

Miért válasszuk ezt?

Az okok feltárása és megértése nélkül nem léphetünk jó útra, vagyis nem alakíthatunk ki olyan gondolkodás- és viselkedésmintákat, amelyek azután egészséges és kiegyensúlyozott életet biztosítanak. A kognitív viselkedésterápia jó szorongás oldására, pánikzavar és fóbiák megszüntetésére, pszichoszomatikus eredetű betegségek gyógyítására, személyiségzavarok kezelésére, valamint depresszió csökkentésére és megszüntetésére. Lehet kombinálni más módszerekkel, sőt akkor igazán hatékony, ha más fronton is elindul az átalakulás (relaxáció, gyógyszer, hipnoterápia, életmódváltás stb.). Mivel aránylag rövid és gyors módszerről van szó – 10-20 alkalom elegendő –, elvileg nem lenne akadálya annak, hogy minden pszichoterápiás rendelőben alkalmazzák.

Források:

http://www.behsci.sote.hu/nok/w_pkogn.htm

http://sunrise.sote.hu/htsz/foris.htm

http://www.sote.hu/intezetek/betegellatas/?inst_id=45&page_id=38

Reklámok

2 responses to “A hiányzó láncszem

  1. Köszönjük nagyon hasznos oldal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s