A tanult tehetetlenség

Végeztek egy olyan kísérletet, ahol – szegény – patkányok rendszeresen áramütést kaptak. Egy ideig nem tudtak menekülni előle, mert zárva volt az ajtó, hiába próbálkoztak. A kutatók azt tapasztalták, hogy egy idő múlva az állatok feladták, apátiába estek, nem is próbálkoztak, hanem szinte mozdulatlanul tűrték a csapásokat. Akkor is, amikor az ajtó már nyitva volt!

Ugyanez a jelenség embereknél is megfigyelhető, és azt a nevet kapta, hogy „tanult tehetetlenség”. Ilyenkor az ember rossz (átvett) minták vagy rossz tapasztalatok miatt úgy érzi, ő nem tehet semmit a saját helyzetének javításáért. Elég néhány kudarc, néhány váratlan vagy szokatlan nehézség, ahol nem működnek a korábbi stratégiák, amelyekben összeomlik a magunkról alkotott képünk, és az arra hajlamos embereknél kialakulhat a tanult tehetetlenség – vagy más szavakkal: tanult reménytelenség, tanult hitetlenség. Főleg, ha valaki a szüleitől is azt látta, hogy nem igazán küzdenek önmagukért, a családért, hanem belesüppednek egy rossz helyzetbe, mondván, hogy nem az ő kezükben van az irányítás. Ez a gondolkodási rendszer nagyon káros hatást gyakorol a mi életvitelünkre is: ha eluralkodik rajtunk, akkor elveszíthetjük életörömre és önmegvalósításra való képességünket, céljainkat és motivációinkat. Sokkal könnyebben megbetegszünk, és sokkal nehezebben gyógyulunk meg. Mivel önmagunkban nem hiszünk, kívülről várjuk a megváltást, így kiszolgáltatottá válhatunk. Ezek alapján tehát talán már mondani sem kell: a tanult tehetetlenség a szorongás és a depresszió egyik melegágya.

Vészhelyzetek

A tanult tehetetlenség kialakulásában fontos szerepet játszanak a kudarcok, amelyek során az addig bevált megküzdési technikáink nem válnak be, és így az önmagunkról alkotott képünk megrendül. Komoly kockázati tényező minden olyan helyzet, amikor a korábban jól működő dolgok váratlanul félresikerülnek. Szintén veszélyeztetett az, aki folyamatos stresszhelyzetben él, például rendszeresen marakodik a családtagjaival. Az összes stresszforrás (még az unalom, a rutin, sőt a pozitív stressz is(!) – például a gyermekek házasságkötése a szülők számára) táptalaja lehet ennek a jelenségnek.

A tanult tehetetlenség kialakulása

A fenyegetettség érzése olyan negatív állapotba taszíthat bennünket, hogy fokozottan inkább a negatív gondolatainkra koncentrálunk, és fizikai-lelki-idegi tartásunk meggyengül. Próbáljuk fenntartani a kontrollt, de azt tapasztaljuk, hogy nem lehet. A kontrollhiány ismételt tapasztalása tanult tehetetlenséghez vezet. Ha valamire nincs befolyásunk, később már nem is próbálkozunk, pedig lehet, hogy a körülmények időközben megváltoztak. Ebből erednek az olyan gondolatok, mint pl. „Nem vagyok ura az életemnek”, „Nem tudok változtatni”, „Nem tudok boldog lenni”, „Nem tudok célokat kitűzni”, „Majd XY segít rajtam” avagy „XY tehet az összes nyavalyámról”.

Ha ehhez még egyéb lehúzó tényezők is társulnak, pl. önbecsmérlés, pesszimizmus, magányosság, bizonyos hajlamosító genetikai tényezők, kulturális hatások, illetve gyerekkori traumák – akkor igen nagy esély van a depresszió megjelenésére.

Vannak előnyei?

Ugyanakkor az evolúciós megközelítés a tanult tehetetlenség előnyeit, szerepét is kiderítette. Hiszen mindennek, ami az évmilliók alatt nem szelektálódott ki, hanem talán még gyakoribbá is vált, annak van valami előnye a fejlődésben. Valószínű, hogy amikor egy állat vagy ember egy reménytelennek látszó helyzetben feladja a küzdelmet, értékes energiákat spórol meg, elkerüli a felesleges küzdelmet, és így életben maradhat. Pl. egy magára hagyott csecsemő is tovább életben maradhat, ha nem fecsérli az energiáját állandó sírásra, mocorgásra, és ha rátalálnak, még segíthetnek rajta. Vagy a gyengébb fél egy küzdelemben, ha feladja a harcot, akár meg is menekülhet, mert a másik már győztesnek érzi magát.

A tanult tehetetlenség (és a depresszió is) arra teremt lehetőséget, hogy visszavonuljunk, takarékoskodjunk az életenergiánkkal, átalakítsuk az életünk rendszerét, új megküzdési stratégiákat alakítsunk ki, és új kapcsolatokat szerezzünk. A nehéz helyzetek sokszor figyelmeztetések arra, hogy radikálisan meg kell változtatnunk a saját gondolkodásunkat és az életünk kereteit. Ez tehát evolúciós törvényszerűség. Gond akkor van, ha nem vesszük észre, hogy mikor kell ebből a „bebábozódott” állapotból kijönni, és nem tesszük meg a szükséges lépéseket.

Mi tartja fenn?

1. Az életmód, amin nem akarunk (azt hisszük, hogy nem tudunk) változtatni. Állandó negatív környezet, szociális hatások, mozgáshiány, ártalmas étrend, káros szenvedélyek stb.

2. „Kérődzés”, rágódás a problémákon, jajgatás, túlzott befelé figyelés, önelemzés, különös tekintettel a negatív jelenségekre, beszűkülés.

3. Hajlamok, bizonyos személyiségjegyek, tulajdonságok, amelyek elősegítik a tanult tehetetlenséget, passzivitás, sodródás, szorongás, gátlások.

4. Mutogatás másokra, bűnbakok keresése, az a meggyőződés, hogy eleve el van rontva az életünk, mert valaki elrontotta, ezzel már nem lehet mit tenni. Ezzel rendszerint együtt jár az is, hogy a megváltást, a pozitív fordulatokat és a segítséget is másoktól várjuk.

5. Csodavárás, pl. a lottóötösről való ábrándozás, elérhetetlen vágyak reális célok helyett – és ennek az érmének a túloldala: az „átok” (valaki megátkozott, ezért vagyok ilyen szerencsétlen).

Kiút

Ahhoz, hogy túllépjünk a tanult tehetetlenség állapotán, felül kell emelkednünk a megszokott gondolkodási és cselekvési rendszeren, gyakran az egész hitrendszerünkön. Felül kell bírálnunk, hogy még mindig nem tehetünk-e semmit magunkért, vagy időközben felbukkantak-e új lehetőségeink. A rendszerbe bezárva ugyanis nem fogjuk meglátni a hibákat. Majdhogynem a kívülálló szeméből kell magunkra néznünk. Ne vegyük késznek ezt a struktúrát és ezt a modellt, akkor sem, ha a szüleink is ilyenek voltak! Ez nem egy kikerülhetetlen átok, hanem olyasvalami, amin rugalmasan alakítani lehet. Túl lehet élni a származásunkat és a régi rossz gondolkodási mintáinkat, újjá lehet születni, némi elszántsággal és bátorsággal. Ehhez a felülemelkedéshez persze reális szemlélet, önismeret (és bizonyos esetekben némi külső segítség) is kell, és elkerülhetetlen, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni a saját életünkért.

.

Újabb cikk a tanult tehetetlenségről: Vonzó avagy elrettentő hegycsúcsok (2012.01.12.)

Inspiráció és ajánlott oldalak:

Pál Ferenc előadásai – 2004.12.07-től 2005.01.11-ig

Szendi Gábor: Boldogság pirulák nélkül – cikk

Reklámok

3 responses to “A tanult tehetetlenség

  1. Nagyon jó volt olvasni ezt a cikket, köszönöm!

  2. Köszönöm ezt a cikket, nagyon hasznos! 🙂

  3. Nagyon hasznos írás!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s