Az elfojtás vagy kiélés dilemmája

Ősidőktől foglalkoztatja az emberiséget a kérdés, hogy melyik jobb: ha kiéljük, vagy ha elnyomjuk érzéseinket, ösztöneinket, titkos gondolatainkat. A dilemma persze a társadalom szintjén a leghangsúlyosabb, ahol például olyan erkölcsi kérdéseket feszegetünk, hogy a házasságban élők kiélhetik-e szexuális ösztöneiket másvalakivel, vagy az agressziónkat irányíthatjuk-e mások felé. Ugyanakkor egyéni szinten sem mindegy, hogy mit kezdjünk belső örvényeinkkel. Lehet, hogy a lelkileg-idegileg “megbillent” emberek az érzéseik kitombolásától jobban fogják érezni magukat, mert valami eltemetett dolog kiszabadul a tudatalattijukból, viszont a tombolás rossz szokássá is válhat, ami még több tombolást kíván, elmélyíti ezeket a negatív tartalmakat, így ördögi kört alakíthat ki. Emiatt sokan inkább az önuralomra, önfegyelemre szavaznak.

Az autogén tréning nevű relaxációs módszerhez hozzátartozik az autogén feloldás technikája, amely az érzések és érzelmek kifejezésére szolgál. Nyilvánvaló, hogy hasznos, és megvan a maga helye, azonban csínján kell vele bánni, és józanul, mértékletesen illeszteni bele az életünkbe. Hasznos, ha kiválasztunk naponta vagy hetente egyszer egy bizonyos ideig tartó „tombolási időszakot”, és utána tudatosan elhatárolódunk az egésztől. Az alkalmakat pedig fokozatosan ritkítsuk.

 

Létezik harmadik, üdvözítő út? Van áthidaló megoldás?

Bárki megtalálhatja az egyensúlyt a kiélés és az elfojtás között, amennyiben egészséges, normális öntudattal, valamint harmonikus érzésvilággal rendelkezik, és azt meg tudja őrizni. A két pólus között remek áthidaló megoldás lehet a részletes elemzés – ami a probléma reális szemléletéhez vezet, főleg ha többször átolvassuk később. És mint tudjuk, csak a reális szemszögből kanyarodhatunk pozitív irányba. Tekintsük át az érzés/lelkiállapot történetét, kiváltó okait, erősítő hatásait, illetve azokat a dolgokat, amelyek tapasztalataink szerint javítanak vagy rontanak az állapotunkon. Ha ehhez mondjuk minden pánikrohamnál 10 oldalt kell teleírnunk, mindenféle kesze-kusza érzelmekkel teletűzdelve, akkor is megéri. A sikeres, alapos elemzés után alkalmazhatjuk a kitombolást is (mértékkel, másoknak nem ártva – lásd az autogén feloldás gyakorlatokat!), a figyelemelterelést, és az önuralmat is, ahogy tetszik, illetve amilyen arányban sikerül.

A hívő embereknek még egy áthidaló megoldásuk lehet: felülemelkedni a hétköznapi, halandó élet és tudat szintjén. Vagyis az “én” (ego) szintjéről feljebb tekinteni az “Én” (Önvaló) szintjére. Ilyenkor a tomboló energiákat átminősíthetjük (szublimálhatjuk, azaz finomabb rezgésűre alakíthatjuk). Ha nem ismerünk és alkalmazunk rendszeresen imádságos, meditációs és egyéb spirituális technikákat, valószínű, hogy szükségünk lesz olyasvalaki segítségére, akinek a spirituális intelligenciájában megbízunk. És bár a transzcendens élményeket nem lehet igazán átadni, csak személyes szinten megtapasztalni, az ilyen eszmecserék, közös gyakorlatok is nagyon megerősíthetik a lelkünket.

Eme legutolsó gondolatkörrel kapcsolatban két olvasmányt tudok ajánlani, Mindkettő az indulatok kiéléséről, az elfojtás és kiélés dilemmájáról szól, spirituálisabb szemszögből vizsgálva:

Müller Péter Benső mosoly c. könyvének egy részlete (a cím valamiért rossz helyesírással szerepel az oldalon, de a részlet eredeti)

Szepes Mária A mindennapi élet mágiája c. könyvének egy részlete (a hangot oldalt ki lehet kapcsolni, ha zavar olvasás közben)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s