Baby blues

Nem egy zenei irányzatról van szó. Ez a szülés utáni depresszió angol neve. Ami pedig – a közhiedelemmel ellentétben − nem „úri muri”, hanem ugyanúgy a hormonok kegyetlen játéka, mint a depresszió más endogén (biológiai alapú) vagy kimerültségi formái. Ezért nem is lehet elintézni egy „Szedd össze magad!” vagy egy „Örülj a kisbabádnak!” típusú tanáccsal, hiszen aki egy ilyen jelszóval megrázza magát, és rögvest minden gondja elmúlik, az nem is depressziós, aki pedig az, az képtelen az ilyen tanácsokat követni. Egyes fizikai tünetei nagyobb hatalommal bírnak, mint az akarata. Maga sem érti, hogy miért, de pont az lehetetlen számára, hogy összeszedje magát és örüljön – segítség nélkül.

Akkor most következzen egy kis személyes kitérő… Nem állítom, hogy én egyáltalán nem „kékültem be” december vége óta. Voltak bizonyos makacs tüneteim, főként a szédülés és az alvászavar, és voltak teljesen borús napok is. Nálam súlyosbította a helyzetet a veszélyeztetett terhesség (két hónapig egyáltalán nem kelhettem fel az ágyból), majd a gyász, hiszen a szülés előtt pár nappal veszítettem el az édesanyámat. Egyszerre kellett feldolgoznom a halált és a születést, a húsba vágó veszteséget és az emberfeletti, csodálatos ajándékot. A szülés során ráadásul súlyosan vérszegény lettem, transzfúziót kellett kapnom, és elég nehezen épültem fel. A kislányom az első két hónapban szinte folyton sírt, és rossz alvó volt. Sokan kérdezik a családtagjaimtól, hogy miként tudtam talpon maradni ebben az embert próbáló fél évben. Nos, van olyan fájdalom, ami soha nem fog elmúlni teljesen, és vannak veszteségek, amiket semmi sem fog pótolni. Ugyanakkor vannak olyan mélypontok, amelyekből ki lehet jönni, és ki is kell, magunk és szeretteink érdekében. Nekem mindenesetre sokat segített mindaz, amit 2009 óta ezen a honlapon összeszedtem, amit megtanultam és megtapasztaltam. Ezenkívül szerencsére családon belülről és kívülről is sok segítséget kaptam, fizikailag és lelkileg egyaránt.

Röpke vagy súlyos?

Először is van egy erős hangulatváltozás a szülés után 3-4 nappal, ami a kismamák legalább 50%-ánál jelentkezik. Ez a szomorúsággal, félelemmel teli állapot biztosan a hormonális átállás miatt történik, és a környezet, család védőszárnyai alatt könnyen át lehet vészelni. Másodszor van maga a szülés utáni depresszió, ami ritkábban fordul elő, és 3-4 hónappal a szülés után szokott jelentkezni, a kismamák 15-20%-ánál. Tartósabb és mélyebb, mint az első fajta. Akár egy évig is eltarthat. A kutatók vitatkoznak rajta, hogy a nő életének átalakulása miatt vagy bizonyos biológiai/hormonális okokból alakul ki. Mindenesetre az örökös fáradtság, alvászavar jócskán hozzájárul vagy felerősíti. Ritkán tart tovább néhány hónapnál, viszont a nő életének minden részét (önértékelés, női szerepek, egészség, párkapcsolat, gyerekkel való viszony, társadalmi szerep) érinti, és a gyerek fejlődését, lelkivilágát is érintheti.

Bizonyos fokig minden kismamánál érthető, ha összeomlik számára a világ. Nagyon ritkán készítik fel a nőket arra, hogy mi fog történni a szülés után: előfordulhat, hogy a gyerek állandóan sír, nem akar aludni, a szoptatás nem mindig megy simán, a baba élete és egészsége elsősorban az anya kezében van, és senki nem mond semmiről biztosat, hiszen minden gyerek és minden eset teljesen egyéni. Akkor kell aludni, amikor lehet, és nem akkor, amikor az ember álmos. A gondolatok lassan már csak a pelenkák és a mellszívó körül forognak, elmaradnak a barátok, a társalgások, a ráérős kedvtelések. A gyerek plusz háztartási feladatokat is hoz (pl. sterilizálás), és sok kismama dolgozik is a pici baba mellett. Ennek tetejébe természetesen az apát is idegesítheti az állandó gyereksírás, az élete megváltozása, a felelősség, és nála is jelentkezhetnek a kimerültség vagy az alváshiány tünetei, megszaporodhatnak a veszekedések. Nem mellékes, hogy gyakorta a szexuális élet is negatív irányba változik.

Mik a jelei?

Az enyhébb tünetek a negatív szemlélet, az állandó fáradtság, az evési problémák (túl kevés vagy túl sok), az emésztési zavarok, a túlterheltség érzése, bizonyos fokú alvászavar, feledékenység, összpontosítási nehézség, szédülés, túlérzékenység, a csecsemő túlzott gondozása (túlcicomázása), állandó hiányérzetek, pótcselekvések, fokozott aggodalmak.

A következő hét tünet jelentkezésekor azonban feltétlenül gondolni kell a szülés utáni depresszió súlyosabb változatára:

  • Kényszerképzetek, rögeszmék, esetleg hallucinációk
  • Állandó kimerültség, alvászavar (túl sok vagy túl kevés)
  • Pánikrohamok, éjszakai felriadások
  • Közömbös vagy ellenséges érzelmek a baba iránt
  • Magányosság, apátia, leplezett vagy nyílt halálvágy
  • Ápolatlanság, nemtörődömség
  • Szélsőséges érzelmi reakciók, ingerültség, erős kedélyhullámzás

Ezeken túlmenően: a depressziót csak orvos különböztetheti meg a természetes fáradtságtól, megfelelő diagnózis felállításával. A fenti tünetek hosszú távon, kezelés nélkül pszichózishoz, vagyis a személyiség, illetve az elme működésének torzulásához vezethetnek – sőt, akár tragédiához is.

Mitől alakulhat ki?

Kialakulásának esélyét fokozhatja az öröklött minta/hajlam, a nehéz terhesség és/vagy szülés, a gyerekkori traumák, a kismama rossz viszonya a saját anyjával, a gyász, a koraszülés, a rendellenességgel született gyermek, a szülés utáni betegség (akár az anyánál, akár a gyereknél), az ikerterhesség (amennyiben túl nagy teher hárul a kismamára), a problémás nagyobb gyerek, a hátráltató, akadályozó családi környezet, szociális állapot, a rossz egzisztenciális helyzet. Szintén ronthat az állapoton a korábbi szorongásos, depressziós vagy pánikzavaros időszak, a csekély vagy hibás önbecsülés, a karrier teljes feladása, a befolyásolhatóság (pl. kéretlen tanácsadók által). Egyes szakértők szerint azok is veszélyeztetettek, akik túl későn szülnek gyermeket.

Régebben “laktációs pszichózisnak” nevezték ezt a tünetegyüttest, mert feltételezték, hogy az anyatej egyfajta méregként hat az anya idegrendszerére. Ezért a tej elapasztásával próbálták orvosolni a problémát. Napjainkra már csak annyi maradt ebből az elképzelésből, hogy hormonális okokat feltételeznek a baby blues hátterében, már csak azért is, mert az elmúlt 150 évben azonos mértékű maradt a kórkép előfordulása a különféle kultúrákban. A szoptatást semmiképpen sem szabad feladni miatta.

Hogy segíthetnek mások?

Elengedhetetlen, hogy a kismamának legyenek pozitív kapcsolatai, legalább egy-kettő. Olyan emberek, akik elfogadják, támogatják, biztatják, dicsérik és osztoznak örömében, megértik bánatát. Semmiképpen sem szabad kritizálni, sem őt (“Hú, de fáradtnak nézel ki ma!”), sem a teljesítményét. Inkább elfogadóan beszéltessük, mint traktáljuk! Szintén létfontosságú a fizikai segítség, hogy időnként kipihenhesse, kialudhassa magát, és ne lássa lefelé húzó örvénynek az állandó szolgálatot. Ha a depressziós anya fél egyedül maradni a kisbabájával, a környezete szervezze meg, hogy felváltva segítsenek neki. Kapjon időnként bizonyos fokú szabadságot, mozgásteret. Ne vállaljon többet, mint amennyit el tud végezni. A házimunkát mindenképpen ossza meg valakivel. Ezt nem biztos, hogy ő maga fogja kérni, hiszen a szégyen, bűntudat miatt előfordulhat, hogy nem fordul senkihez! A csecsemő háromórás szakaszokban éli az életét, vagyis háromóránként eszik, és az alvás is ilyen rövid időszakokra szorítkozik, ami egy felnőtt embernek nagyon megterhelő, különösen, ha még szoptat is, elvégre a szoptatás is kemény fizikai munkának felel meg.

Ugyanúgy, mint bármilyen más depressziónál, itt is fontos, hogy egyik szélsőség irányába se menjünk el: nem megoldás a CSAK kimozdulás, a CSAK gyógyszer, a CSAK beszélgetés, a CSAK relaxáció stb. Önmagában semmi sem elegendő, csak kombinálva, egyénileg összeállítva. Ha komoly problémák terhelik a nő életét, pl. rossz párkapcsolat, anyagi válság, betegség, nyilvánvalóan nem lesz elég egy beszélgetős terápia, egy jó barátnő, vagy a segítség a háztartásban stb. Amíg a komoly probléma fennáll, addig vele járó a stressz is fennáll. Nyilván jobb még a baba érkezése előtt megoldani, amit lehet. Súlyosabb depressziónál, amikor a kismama úgy érzi, hogy képtelen ellátni a feladatait és a kisbabáját, esetleg a csecsemő ellen fordul, mindenképpen szükség lehet gyógyszerre, amit a pszichiáter tud felírni. Emellett, vagy kevésbé súlyos esetben, egy pszichológus nyújthat segítséget különféle terápiákkal. Amennyiben a visszatérő menstruációs ciklus ront a tüneteken, hormonkészítmények is szóba jöhetnek. Mind a gyógyszeres, mind a gyógyszer nélküli terápiáknál fontos az elegendő időtartam, nehogy a páciens visszaessen. Lényeges a fokozatosság, a türelem.

Nyugati országokban az is megoldható, hogy a kismama a babájával együtt vonulhasson be valamilyen otthonos gyógyközpontba, átfogó kezelésre. Hazánkban ez a gyakorlat még gyerekcipőben jár.

Mit tehet a kismama?

Az újdonsült kismamának el kell fogadnia az élete megváltozását, saját maga átalakulását, és a kisbaba mellett más örömforrásokat is kell találnia az életében. Feltétlenül félre kell tennie a tökéletességre törekvést, az önvádat, a szégyent és a bűntudatot. Nem szabad saját magát ledegradálnia, másokat pedig felmagasztalni (a szomszéd babaszobája sem olyan rózsaszín, amilyennek látszik!). Egészséges életmódot kell kialakítani, és a szoptatás mellett is kiegyensúlyozottan táplálkozni, sok folyadékot fogyasztani, megfelelő vitaminkészítményeket szedni. Mindenképp erőt kell vennie magán a kismamának, hogy kimozduljon, akár sétálni, akár társaságba, akár baba-mama klubba. Őrizzünk meg legalább egy régebbi hobbit, vagy találjunk egy újat, és legalább napi 15 percet szánjunk rá! Hasznos lehet naplót írni, főleg a sok érzelmi hullámzás miatt (és azért is, mert egy következő szülés után tanulságos forrás). Fel kell adni az olyan elképzeléseket, hogy „szupermamává” lehet vagy kell válni. Kis célokat tűzzünk ki, és értékeljük a kis eredményeket! Mindig latolgassuk, hogy milyen feladatokat tudunk kihagyni egy adott napon, a valóban fontos dolgok érdekében.

Természetesen itt is érvényes, hogy hosszú távon az Andalodó 4 szintje biztosíthatja az abszolút stabil lelki egyensúlyt – és ez nemcsak reklámszöveg, hanem személyes meggyőződésem. Miután azonosítottuk a stresszből fakadó problémákat, és tudatosan alakítottunk a hozzáállásunkon, életmódunkon (1. szint), sajátítsuk el és gyakoroljuk be a relaxációt, autogén tréninggel és légzőgyakorlatokkal együtt (2. szint), erre építsük fel kikapcsolódásként a meditációt (3. szint), majd mindezek segítségével szép lassan programozzuk önmagunkat pozitívabb, ideálisabb irányba (4. szint).

És csakazértis…

…ömlengek még a végén egy kicsit. Mert a babák gyönyörűek, csodálatosak, és nincs izgalmasabb annál, mint ahogy kibontakoznak, és kifejlődnek a képességeik. Cuki pofákat tudnak vágni, ennivaló, puha kis angyalkák, akiknek megvannak a saját kis szokásaik, de tőlünk is rengeteget tanulnak. Igaz, hogy sokszor kell erősebbnek látszanunk, bázisként szolgálnunk és megvigasztalnunk őket, ám gyakran ők vidítanak fel minket, sőt, huncut szemükkel azt kérdezik: “Most mit aggódsz? Minden rendben van.” Egyedi hangon szólnak, titokzatos kis szavacskákat formálnak, viszont minden családtagból hordoznak vonásokat… Legfőképpen pedig létrejön egy ember, aki eddig nem volt, és most már végleg ott marad az életünkben! Hiszen mi is lenne velünk nélküle? Alighanem depressziósak lennénk!

.

Inspiráció és ajánlott irodalom:

http://www.femina.hu/egeszseg/szules_utani_depresszio1

http://www.vital.hu/themes/baba/depr_szules1.htm

http://www.kismamablog.hu/szules/szules-utani-depresszio

http://familydoctor.org/online/famdocen/home/women/pregnancy/ppd/general/379.html

Reklámok

2 responses to “Baby blues

  1. Hiányoltalak az elmúlt fél évben, de így már értem. Nagyon sajnálom… És örülök is! Ezeket úgysem lehet szavakkal kifejezni. Mindenesetre jó hogy újra írsz ide!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s