Ha elfüstöl a kedv

A kiégés

Régebben úgy hitték, csak azokat fenyegeti Munch_Scream _burnouta kiégés (burnout), akik segítő foglalkozásban dolgoznak, vagy topmenedzsereket, de ma már tudjuk, hogy minden szakmában és tevékenységben ki lehet égni. A segítő foglalkozásúak, terapeuták, tanárok, nevelők, orvosok, ápolók persze fokozottabban ki vannak téve a veszélynek, mert óhatatlanul magukra veszik a páciensek problémáit, és az emberi gondokkal való küzdelem számukra nem ér véget a munkaidővel. A kiégés azonban bárki életét megkeserítheti, szinte bármilyen szakmában, sőt a magánéletben is, ha például tartós betegápolásra kényszerülünk, speciális nevelési igényű gyerekünk van, nehézkessé válik a párkapcsolatunk, vagy bármilyen helyre vagy helyzetbe be vagyunk zárva, és monoton módon mindig ugyanabban a mókuskerékben forgunk.

Aki maximalista és tökéletességre törekvő típus, annak több esélye van a kiégésre, mivel mindent száz százalékon csinál, nem tűri a befejezetlen vagy félresikerült feladatokat. Ezzel a negatív személyiségvonással érdemes terápiában foglalkozni, hogy ne forduljon az ember ellen.

Mivel a kiégést könnyebb megelőzni, mint gyógyítani, fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség hátterével, működésével, tüneteivel, és a lehetséges megoldásokkal, és időben lépjünk.

A kiégés tünetegyüttesét először 1974-ben írta le Herbert Freudenberger pszichoanalitikus. Lényege, hogy egy nagyon lelkes, motivált ember hatalmas energiákkal beleveti magát a tevékenységébe, azonban a felbukkanó akadályok, korlátok, a gyarapodó munka, az elvártnál kevesebb siker, illetve az ezekből fakadó, fokozott stressz hatására fizikai, érzelmi és mentális kimerülés lép fel nála. Ez kimeríti az agy és a szervezet tartalékait, és így az illető belezuhan egy reménytelen, fásult állapotba, amely élete minden területére kihat. A tehetetlenség rosszkedvvel, gorombasággal párosul, beszűkülnek a kapcsolatok. Testi szinten olyan panaszokat okozhat a fáradtság és a fásultság, mint a fejfájás, alvászavar, gyakori fertőzések, rossz emésztés. Ilyenkor az ember hajlamosabb pótszerekhez, pótcselekvésekhez, akár káros eszközökhöz is folyamodni. Ha a kiégés elhatalmasodik valakin, a depresszióhoz hasonló tüneteket fog mutatni, amely a teljes cselekvőképtelenségig is fajulhat.

Milyen szakaszai vannak a kiégésnek?

  1. Idealizmus – Az illető nagyon motivált és lelkes, ezer százalékig részt vesz a munkában, rengeteg ötlete van, teljesen beleadja az energiáit, bármit megvalósíthatónak hisz, élénken tartja a kapcsolatot másokkal. Személyes igényeit teljesen háttérbe szoríthatja, a felmerülő kétségeket, kritikákat és problémákat hárítja.
  2. Realizmus – Még mindig megvan az elkötelezettség a célok iránt, de egyre jobban foglalkoztatja az, hogy néha távolságot kéne tartania a feladataitól, mert érzi, hogy azok lavinaszerűen ráomolhatnak. Valamilyen szinten még nyitottság jellemzi, továbbra is vannak ötletei, képes változatosságot vinni a tevékenységbe, de már nem az adott feladatot tartja a legfontosabbnak életében, és keresne valami mást is.
  3. Stagnálás vagy kiábrándulás – Csökken a lendület, elmaradnak az ötletek, a munkavégzés inkább csak valamilyen robot, és a kapcsolattartás is lanyhul. Csak a rutin hajtja az embert, a napi feladatok végrehajtása, és a legszükségesebb kommunikáció másokkal. Az illető elkezdi védeni magát a pluszfeladatokkal szemben – bár sokan még ekkor sem mernek nemet mondani.
  4. Frusztráció – Egyre taszítóbb a tevékenység az illető számára, szinte már nem is talál benne örömöt, és hárítja a kapcsolatokat, az együttműködést. Mindenben és mindenkiben a negatívumokat veszi észre. Javarészt üresnek és értelmetlennek találja a tevékenységét, és ez kihat az önbizalmára is, mert ezzel párhuzamosan egyre értéktelenebbnek tartja magát.
  5. Apátia, beletörődés – Mogorván, fásultan végzi a tevékenységet, az emberekkel rideg, sőt akár ellenséges is. Rutinból látja el feladatait, de negatív hangulattal. Egy idő után azt a hitét is elveszíti, hogy változtatni tud a helyzeten, mert ahogy fizikai és lelkiereje elapad, már nem érzi magát képesnek az újrakezdésre – ez aztán tovább mélyíti az ördögi kört.

Melyik szakaszban mit tehetünk a kiégés ellen?

Az idealizmus szakaszában a legnehezebb tényszerűen látni a helyzetünket, a lehetőségeinket és a korlátainkat. De legkésőbb a realista szakaszban, amikor már eloszlik a rózsaszín köd, fontos ezt kialakítanunk. Bár úgy érezhetjük, hegyeket tudnánk megmozgatni, tudatában kell lennünk testi, lelki és szellemi korlátainknak. Nem tekinthetjük a tevékenységet fontosabbnak önmagunknál és a hozzánk legközelebb álló személyeknél. Pontosan meg kell ismernünk, mi okoz nekünk örömöt a szabadidőnkben, és tudatosan kell rá lehetőséget teremtenünk. Fontossági sorrendet kell felállítanunk a teendők között, és azokat, amelyeket nem kell feltétlenül elvégeznünk, tudnunk kell elhalasztani a pihenés, feltöltődés, család, párkapcsolat kedvéért. Ha az első két szakaszban józanabbul tudunk látni, nem fogunk akkorát zuhanni a rózsaszín felhőről, ha esetleg kudarcba fullad a vállalkozásunk, és ez további testi-lelki panaszoktól kímél meg bennünket. Az első két szakaszban leginkább kritikus emberekre van szükségünk, jó barátok józan meglátásaira, lehetőleg minél többfélére – aztán ezek között megtalálhatjuk saját reális helyünket.

Ha már belecsúsztunk a stagnálás/kiábrándulás szakaszába, de még nem uralkodott el rajtunk az apátia, létfontosságú figyelmeztetnünk magunkat a rendszeres eltávolodásra, pihenésre, regenerálódásra és feltöltődésre, akármennyi feladatot kell ezért félbehagynunk. Fontos megőriznünk hobbijainkat, esetleg gyarapítani is azokat. Ebben az időszakban leginkább olyan partnerekre lehet szükségünk, akikkel teljesebb lehet a kikapcsolódásunk. Marad még annyi testi és szellemi energiánk, hogy „B terveket” dolgozzunk ki, új dolgokat tanuljunk, nyitottak maradjunk egy esetleges változtatásra, például új munkakörre, vagy ha szükséges, mások segítségét vonjuk be.

Legkésőbb a frusztráció időszakában tanuljunk meg relaxálni, meditálni, és teremtsünk alkalmat ezek rendszeres gyakorlására – akár külső segítség bevonásával is –, mert az apátia szakaszában már késő lesz. Így, még ha testileg el is fáradunk és lelkileg bele is fásulunk a tevékenységünkbe, marad annyi plusz energia bennünk, hogy ha alkalom adódik, változtassunk, kilépjünk, újrakezdjünk.

Inspiráció és ajánlott anyagok:

http://www.palferi.hu/hanganyagok/2015-2016 (Pál Ferenc atya előadásai a „könyörtelen mérték, hiperkritikusság” sémáról és a kiégésről)

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00049/2001-05-ta-Onody-Kiegesi.html

http://www.lelkititkaink.hu/burnout_kieges_fazisai.html

http://ofi.hu/tudastar/kiegesi-tunetek-burnout

http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/3284/a-kieges–(burnout)-szindroma

Reklámok