Kényszerű közösség?

A barátság és közösség szerepe a stresszel való megbirkózásban – és elmélkedés az ezzel való visszaélésekről

 

A barátság és a baráti közösséggel való kapcsolattartás az egyik legfontosabb stresszellenes eszköz, amelynek nemcsak a gyakorlása, hanem a puszta létezése, tudata is gyógyírként hathat. Fontos a nyitott fül, szem és szív, hogy kibeszélhessük magunkat valakinek, és így egy időre “kihelyezzük” a problémáinkat. Ez így van szorongás, depresszió és pánikzavar esetén is. Egy valódi barát, egy lelki társ (testvér) alapból elfogad és érdeklődik irántunk, sőt valamelyest a mi szemszögünkből is képes látni a helyzetünket, ezért neki kibeszélhetjük eltemetett érzéseinket, és aztán segíthet a kikapcsolódásban, feltöltődésben, a figyelmünk elterelésében is. (Természetesen a kölcsönösség jegyében.) Egyes megközelítések szerint nem is működhet normálisan a szervezetünk és az agyunk, ha nem folytatjuk le a szükséges mennyiségű energiacserét a rokonlelkekkel.

Ezzel nincs is semmi gond. Amivel nekem gondom van, az a következő: a mai világban sokan abból élnek, hogy az emberek nagy részének nincsenek barátai. Sok helyütt ezt a szomorú tényt kihasználva hirdetik stresszoldó, gyógyító programjaikat. Gondoljunk bele: akárhova megyünk, mondjuk meghallgatni egy (egyetlen egy!) előadást, szinte biztosak lehetünk abban, hogy be akarnak csábítani egy közösségbe, tanfolyamra, akárhova. És ez nemcsak a pénzről szól… A “lelkünket” akarják; azt, hogy az összes szabadidőnket ott töltsük, és vegyük át a szemléletüket is. A nagy barátkozáshoz rendszerint az is hozzátartozik, hogy egyformán tátott szájjal, rajongástól csillogó szemmel igyuk a közösség vezetőjének szavait.

Amennyiben ez találkozik a mi igényünkkel, akár társaság, akár szellemi tartalom szempontjából, akkor hajrá! Ha viszont nem, akkor könnyen zaklatásként élhetjük meg (főleg ha rögtön az érzelmi zsarolás eszközeit is bevetik). Akinek van saját közössége, olyan családtagjai és barátai, akikkel tartalmasan és élvezetesen el tudja tölteni a szabadidejét, az érthetetlennek találhatja ezt az egészet. Nyilvánvaló, hogy az ilyen (többnyire erőltetett) közösségek a „magányos lelkekre” vadásznak, és sokszor nem is nyújtanak egyebet számukra, mint társaságot, nyitott füleket, látszólagos érdeklődést, megértést és támogatást. Csupa olyan dolgot, amit egy barátságban vagy spontán közösségben ingyen is megkapnának. (Persze hozzá kell tenni: ha valaki egyáltalán képes a barátságra.)

Ha azt hisszük, hogy ez az erőszakosság csak az egyházakra, a szektákra és az MLM cégekre igaz, tévedünk! Előbb-utóbb majdnem minden emberi közösségben kialakul a hierarchia, megjelennek a hatalomért folytatott játszmák, az adok-kapok elvárások, meg a különféle visszaélések, hiszen ez az emberi természet velejárója. A mai világban viszont megvan az a lehetőségünk, hogy felismerjük a visszásságokat, és önállóan döntsünk.

 

Szörnyű sztori 1. Jártam egy darabig egy olyan iskolába, ahol – bár tandíjat fizettünk – a tanár csak azokat engedte vizsgázni, és azoknak adott jó jegyet, akik árnyékként követték mindenhova. Ki is jelentette, hogy ő nem adja le az előadásokon a teljes anyagot, hanem szándékosan kihagy fontos témaköröket, mert ha minél több programra, évfolyamba, nyári táborba is eljárunk az órákon kívül, akkor esetleg van esélyünk összerakni az egész kirakóst. Persze arra gondosan ügyelt a mester/tanár, hogy folyton úgy érezzük: hozzá képest semmit sem tudunk. Ehhez csak egy végletekig megbonyolított tananyag kell. (Vagy annak teljes hiánya.) Na, ez a tipikus „holdudvar-képzés”, ahol soha nem önállósodhat az ember! Lefoglalja az összes szabadidőnket, nehogy máshova is tartozhassunk lelkileg. Megadja azt az illúziót, hogy az ember egy közösség tagja, barátai vannak, pedig valójában az egész a „főnök” dicsőségéről és a pénzről szól.

Szörnyű sztori 2. Találtam egy hirdetést az interneten. Egy jósnő (akinek – szokás szerint – van még egy tucat különféle homályos címe, rangja és végzettsége) ajánlja azt a szolgáltatását, hogy házhoz megy baráti körök találkozóira, és személyes jelenlétével és bölcsességével emeli az buli fényét – persze jó pénzért. Ezt én kétféleképpen tudom értelmezni: vagy a klienseknek nincsenek barátaik, vagy a jósnőnek. No meg persze egy könnyű pénzkereseti módszer, már amennyiben a baráti körben nincsenek nála intelligensebb emberek.

Manapság sokan törekednek valamilyen mesteri-prófétai szerepre, sokan éreznek ellenállhatatlan késztetést pl. tanfolyamok tartására. Ők többnyire mesterséges közösségeket is létrehoznak olyanok számára, akiknek nincsenek barátaik, és akik ezért valósággal újjászületnek az odafigyelés és közös programok hatására. Nem kizárt persze, hogy valódi barátokat és valódi közösséget találjunk ilyen “forszírozott” kereteken belül, de inkább élvezzük ki az önként választott, spontán kialakult barátságok és közösségek ajándékait. Ezek óvhatnak meg a kényszerű közösségektől, erős lelki bástyaként. Elvileg soha nem volt olyan könnyű ápolni a kapcsolatokat, mint a mai világban, ahol az internet révén állandóan rendelkezésünkre állnak a csevegő- és levelezőprogramok – sőt olyan közösségi oldalak is, amelyeken szinte percről-percre nyomon követhetjük egymás életének történéseit (és amelyek kiírják például azt is, hogy kinek mikor van a születésnapja!). Így egyszerűbb a személyes találkozók megbeszélése is. És innentől valóban minden csak szándék kérdése…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s