Melyik típus vagyok? Az Idő Ura? Méregfogú? Főbíró?

A munkahelyi stressz kezelésének 7 módja

A személyiségünktől függ, hogyan birkózunk meg a munka közben jelentkező, fokozott stresszel. Van egy adott (kialakult) reakciónk vagy viselkedésformánk, amit a stresszhelyzetek ösztönösen kihoznak belőlünk. Mivel a stresszt a változások idézik elő, változások pedig minden nap, akár minden órában történnek, ez a viselkedésforma akár általános munkahelyi magatartásnak is tekinthető. Rene Tihista és Mary Dempcy amerikai pszichológusok kidolgozták azt a 7 típust, amelybe a munkahelyi stresszhelyzetekben tanúsított viselkedésünk alapján tartozhatunk. Ha felismerjük magunkat valamelyikben, lehetőségünk nyílik a tudatosításra és a szükséges mértékű változtatásra is. Természetesen léteznek kevert típusok is. Nézzük, melyek az alapkarakterek!

.

1. A Mindenkinek Megfelelő

Ennek a típusnak soha nem lankad a mosolya, és rettentő bűntudat gyötri, ha nemet mond – ezért nem is mond nemet soha senkinek. Meggyőződése, hogy mások azért tisztelik, amit tesz értük, illetve a teljesítménye miatt, ezért mindenkinek megpróbál megfelelni, és mivel ez lehetetlen, a végeredmény az lesz, hogy senki sem igazán elégedett vele. Abban a cégben, ahol a főnök Mindenkinek Megfelelő típus, a dolgozók rendkívül túlterheltek és alulfizetettek lehetnek. Mivel a főnök nem mond nemet semmilyen feladatra vagy megbízatásra, a beosztottaknak állandóan túlórázniuk kell, és a hatékonyság eközben egyre gyengül. Hasonló a helyzet természetesen akkor is, ha a beosztott a Mindenkinek Megfelelő típus, hiszen ez esetben ő az, aki képtelen nemet mondani, és ezért éjt nappallá téve dolgozik. A kollégák előszeretettel sózzák a nyakába a saját feladataikat is, mert soha nem érezteti, hogy elérte a tűrőképessége határát. Ezt pedig rajta kívül nem sejtheti senki, tehát úgy gondolják, ennyi még belefér.

Kiút: A személyes tűréshatárunkat csak mi magunk ismerhetjük. A szervezetünk mindig jelez, ha túlterheltek vagyunk. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy rangsoroljuk a feladatainkat fontos és kevésbé fontos elemekre, illetve megkérjük a főnökünket, hogy rangsoroljon ő. Senki sem lesz helyettünk a saját védőügyvédünk. Illúzió, hogy akkor fogunk megfelelni másoknak, ha minden kívánságukat teljesítjük. Ez abból a téves (akár gyerekkori) hiedelemből fakad, hogy úgy érezzük, nem vagyunk elég szerethetők. A megbecsülés, tisztelet és szeretet alapja azonban nem a teljesítmény. Azok számára, akik elfogadnak minket, alapból megfelelünk, akik pedig elutasítanak, azoknak semmi sem fog megfelelni tőlünk. Ettől függetlenül persze a munkahelyen együtt kell dolgoznunk, és azokkal is meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, akik nem annyira fogadnak el minket.

.

2. Az Idő Ura

Ez a típus úgy véli, hogy a túlélése és az emberi értéke attól függ, mennyire elfoglalt. Imád egyszerre sok dologgal foglalkozni. Egész nap buzgólkodik, mégsem igazán hatékony; visszatekintve gyakran kiderül, hogy nem jutott egyről a kettőre. Miközben úgy érezte, a kezében tartja, sőt értékes és sűrű munkavégzéssel tölti ki az időt, eszményi módon mindent határidő előtt teljesít, és olajozottan megy az egész gépezete, valójában ritkán tesz le olyasmit az asztalra, ami igazi elégedettséggel töltené el. Az eredményei megünneplésére már sajnálja az időt. Az Idő Ura csak röviden értékeli az elvégzett munkát (ha egyáltalán értékeli), és kapkodva, elnagyolva tervezi meg a következő lépést – ami gyakorta oda vezet, hogy újra el kell végeznie a munkát. Az ilyen típusú főnök általában minden feladat elvégzését „tegnapra” várja, és annyira lefoglalja az örökös buzgólkodás, hogy semmi ideje nem marad a beosztottjaira. Az összes feladat elsődleges fontosságú, nincs rangsor, és ha időközben újabb megbízatások futnak be, azok is sürgőssé válnak. A megsokszorozódó munkának a családok és az emberi kapcsolatok látják kárát.

Kiút: Legalább a negyedére kell csökkenteni az egyszerre végzendő feladatok számát. Tudatosan be kell iktatni olyan időszakokat, amikor az előző feladat áttekintése, a teljesítmény „megünneplése”, illetve a munkatársakkal való kapcsolatépítés és a családdal eltöltött minőségi idő a legfontosabb. Meg kell találni és ellensúlyozni kell a lélek mélyén megbúvó káros vagy téves alaphiedelmeket, amelyek lehetnek a következők is: „az idő pénz”, „majd alszom a sírban”, „minél több lábon állsz, annál több ember vagy”, „addig jó, amíg van mit csinálni”. A relaxáció és a meditáció megtanulásával ez a típus is megszeretheti a jó értelemben vett semmittevést, felfedezheti belső erőforrásait, és megtanulhatja értékelni magát a teljesítményétől függetlenül.

.

3. Az Aggályos

Az ilyen dolgozó idegeskedik, fel-alá járkál, sokszor tördeli a kezét. Nem bízik a saját képességeiben, és mindig a legrosszabbra számít. Ennél a típusnál gyakran
megtaláljuk azt a téves hiedelmet, hogy „jobb félni, mint megijedni”. Azt hiszi, az aggodalmaskodás megóvja a váratlan csapásoktól. Ha egy egész cég irányítása van a kezében, akkor nemcsak önmaga, hanem mások miatt is idegeskedik. Emiatt nem igazán figyel oda a munkatársaira, és elveszi a többiek kedvét a kreativitástól, az eredeti gondolatoktól. Nehezen hoz döntést, mert minden döntéshelyzet ezernyi szorongást hoz elő belőle. Előre lejátssza képzeletben, hogy ki mit fog reagálni, milyen banánhéjakon fog elcsúszni a megvalósítás, és így elveszíti a maradék szükséges bátorságát is. Az Aggályos beosztott szőrszálhasogató, túlzottan pedáns lehet, a kihívásokat problémaként, a problémákat tragédiaként fogja fel. Sokszor elefántot csinál a bolhából, miközben néhány fontos feladatot elhanyagol.

Kiút: Mindig naprakész információkkal kell rendelkezni, és az aktuális helyzetre kell figyelni az általánosítások és az előre vetített jóslatok helyett. Döntéshelyzetekben az összes lehetséges variációt végig kell gondolni, majd törölni a legkevésbé kedvező lehetőségeket. Mint minden tulajdonságnak, az aggodalmaskodásnak is van előnye: az ember megfontolt és alapos. Ezért akár vállon is veregetheti magát utólag. Érdemes feljegyezni, hány döntést kellett meghozni egy héten vagy egy hónapban, és megfigyelni, milyen ritkán következik be „katasztrófa”. Ez hosszú távon segít egy reálisabb szemlélet kialakításában, és így az aggályoskodás nem veszi át fölöttünk az irányítást.

.

4. A Méregfogú

A Méregfogú soha nem fejezi ki közvetlen módon a haragját, ezért az indulatai különféle rejtett, fondorlatos csatornákon nyilvánulnak meg. Jellemző erre a típusra a cinizmus, a gúnyos véleményezés, a burkolt kritika. Az ilyen emberről mindenki tudja, hogy stresszhelyzetben könnyen dühbe gurul, ellenségessé és frusztrálttá válik. Harcmezőnek tekinti a világot, a többi embert pedig ellenségnek, akiket egyenként, csatákban kell legyőzni. Ilyenkor minden beszélgetést a hatalomharc irányít: ki tud epésebben beszólni, ki hagyja ott a másikat sértetten, ki tud durvábban megnyilvánulni, ki szerez a másiktól energiát. Mivel ilyen harcok teszik ki az életét, ösztönösen is mindig a középpontba igyekszik kerülni, vagy nyílt eszközökkel, vagy manipulációval. A Méregfogú főnök nem irányít, hanem uralkodik. Nem oszt ki feladatokat, és főleg nem kér, mert úgy érzi, ezzel csorbítaná a saját tekintélyét. Ha magyarázatot vagy útbaigazítást kérnek tőle, felfortyan, és dühösen számon kéri a kollégáit, miért nem tudják önállóan végezni a dolgukat. Előszeretettel mar bele olyan ártatlan jelenlévőkbe, mint a futárok, szomszédok, hivatalnokok, ügyfélszolgálatosok.

Kiút: A Méregfogúnak mindenképpen meg kell tanulnia normális, egészséges módon kifejezni az érzéseit és az indulatait. Mielőtt a düh önálló életre kelne, meg kell magában fogalmaznia: „Most nagyon haragszom emiatt és emiatt.” Az érzések kifejezése és feldolgozása mellett rendkívül fontos az asszertív kommunikáció kifejlesztése, amellyel úgy szerezhet érvényt saját érdekeinek, hogy közben tiszteletben tart másokat. Le kell ásni a „csatatér a világ” című téves alaphiedelem gyökeréig, amely akár a gyerekkorba is visszanyúlhat. Általában kisebbrendűségi érzés bújik meg mögötte. Ezek feldolgozása nélkül nem teremthető meg a lelki béke.

.

5. A Törtető

Az összes stressz-személyiség közül ez a legcsábítóbb. A Törtető magatartás sikert, hírnevet és gazdagságot ígér, és az ilyen ember úgy tekint az életre, mint egy végtelen, nagy karrier-létrára, amely a státusz és a vagyon fokain feljebb haladva egyre boldogabbá tesz. Mások értékét a teljesítményük alapján méri. A Törtető főnök ugyanazt a szolgai odaadást várja el a munkával és a céggel szemben, amit ő maga is tanúsít. Az üzletből csak a haszon és a termelékenység érdekli, az emberi oldal nem létezik számára. A Törtető beosztottat onnan lehet felismerni, hogy lenézően, becsmérlően beszél mások képességeiről és eredményeiről, hiszen addig érzi biztosnak a pozícióját, amíg ő feljebb érzi magát a ranglétrán. Minden percet munkával tölt, minden alkalmat igyekszik kihasználni. Szélsőségesebb esetben otthon is a „hasznosság” eszméje vezérli; eszerint jutalmazza vagy bünteti a gyerekeit is.

Kiút: A Törtetőnek meg kell tanulnia a saját szakterületére korlátoznia a figyelmét, és engedni, hogy mások a saját képességeik szerint járuljanak hozzá a közös sikerhez. Néha át kell ruháznia a hatalmat és az irányítást másokra, és meg kell tanulnia hátradőlni, kikapcsolódni. Több minőségi időt kell töltenie a szeretteivel, és száműznie otthonából a „hasznos ember” ideálját. A tökéletesség mércéje helyett ki kell fejlesztenie az „elég jó” szemléletet, önmagával és másokkal szemben is.

.

6. A Lapuló Szélhámos

Ez a típus bátran (sokszor elhamarkodottan) dönt, vakmerően cselekszik, de többnyire egyiket sem szereti, inkább halogat. Úgy gondolja, hogy az önátadás, az odaadó munkavégzés egyfajta büntetés, amely akár a túlélés, a fennmaradás akadálya is lehet. A Lapuló Szélhámos főnök habozik, késlekedik, halogat, emellett ködösen, kaotikusan osztja ki a feladatokat, és nem ritkán kerül olyan helyzetekbe, amelyek a törvényesség határát súrolják, de legalábbis erkölcstelenek vagy becstelenek. Az ilyen típusú beosztott hajlamos a munkakerülésre, félvállról veszi a feladatokat, és szinte menekül a stresszhelyzetek elől. Arra koncentrál, hogy felkészültnek tűnjön, ahelyett, hogy valóban felkészülne. A Lapuló Szélhámos dolgozónak minden munkahely csak átmeneti, mert folyton arra készül, hogy a következő sarkon az álomkarrier, a busás haszonnal kecsegtető lehetőség várja.

Kiút: Kiindulásként meg kell tanulni legalább minden második kicsinyes késztetésre nemet mondani, amely eltántoríthatna az aktuálisan kijelölt céltól. Megfelelő technikákkal erősíthető az önkontroll, valamint a részletekre való odafigyelés képessége.

.

7. A Főbíró

Ez a típus állandóan hibát talál mindenben és mindenkiben, nemcsak a munka, hanem az emberi kapcsolatok, a viselkedés, vagy akár a megjelenés terén is. Úgy gondolja, hogy ő az abszolút igazság letéteményese, nála van a „bölcsek köve”, és ha ezt valaki vonakodik elfogadni, akkor mások (vélt vagy valós) véleményével támasztja alá ítéletét. „Ha már rajtam kívül A és B is így gondolja, akkor ebben van valami, nem igaz?” Úgy véli, hogy az örökös negatív kritika jobb teljesítményre sarkallja az embereket, a siker pedig csak a véletlen szerencse műve lehet. A Főbíró főnök lehetetlenül magas követelményeket támaszt a beosztottjaival szemben. Az ilyen típusú beosztott viszont a saját megsemmisítő kritikájával folytat örökös harcot. Egy belső hang azt sugallja neki, hogy mindig tökéletlen a teljesítménye. Irreális szavahihetőséggel, magasabb rendű képességekkel ruházza fel a feletteseit, és ostobának érzi magát, amiért kérdéseket tesz fel. Általában védekező magatartást tanúsít.

Kiút: A Főbíró személyiség hibáit úgy lehet ellensúlyozni, ha törekszünk a tárgyilagos szemléletre. Új kihívások és lehetőségek elfogadásával el kell sajátítani az előre átgondolt rizikóvállalás képességét. Ez azt jelenti, hogy a saját véleményünket félretéve olyan helyzetekben is ki kell magunkat próbálni, amiről még nem lehet ítéletünk. Az önelfogadásban és mások elfogadásában is sokat segíthet az „elég jó” szemlélet kialakítása. Egy karrier-tanácsadó segítségével feltérképezhetjük képességeinket, előnyös oldalainkat, ellensúlyozhatjuk gyengeségeinket, és megtalálhatjuk a számunkra megfelelő munkát.

.

Az elméletet kidolgozó pszichológusok szerint az üzleti életben a Törekvő és a Méregfogú viselkedés a legjellemzőbb. A Mindenkinek Megfelelők inkább segítő foglalkozásokat választanak, például nővérnek mennek. A Főbíró a tanárok és professzorok között gyakori. Az Aggodalmaskodók legnagyobb számban a könyvelők között, illetve ehhez hasonló, precizitást igénylő állásokban fordulnak elő. A Szélhámos a szabad foglalkozásúak, a művészek és az ügynökök között a legdominánsabb.

.

Inspiráció és ajánlott irodalom:

Mary H. Dempcy – Rene Tihista: Dear job stressed : answers for the overworked, overwrought, and overwhelmed, Davies-Black Pub., Palo Alto, Calif., 1996

http://health.wikinut.com/What-Type-of-Stress-Personality-Do-You-Have-At-Work/247prdv0/

http://factoidz.com/different-work-stress-personalities/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s