Modern kori stresszforrások

A fülre ragadt mobiltól az üres ünnepekig

Vannak bizonyos stresszforrások, amelyek csak és kizárólag a legújabb korra, vagyis az elmúlt kb. száz évre jellemzők. Ha némi távlatból tekintünk a történelemre, ezek olyan hirtelen jöttek létre, hogy az ember tízezer év alatt kialakult agya, teste és kollektív tudata még nem volt képes alkalmazkodni hozzájuk, sőt olyan gyorsan alakulnak tovább, hogy talán nem is lesz képes. Bár a mai csecsemők már eleve úgy születnek, hogy jobban eligazodnak az információs társadalomban, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, nem véletlenül ugrott meg ilyen mértékben a stresszes zavarok és betegségek aránya. A modern kor egy csapásra megváltoztatja a korábbi évezredekig jellemző emberi életformát és viselkedést, a folyamatos változások és a kiszámíthatatlanság pedig még a legjobban alkalmazkodó pszichét is kihívások elé állítja. Az emberek elmagányosodnak, és közben (vagy pont ettől) társfüggők is lesznek. Töméntelen inger éri egyszerre és egymás után a testet és a lelket, biztos fogódzó viszont egyre kevesebb van közöttük. Rengeteg dologgal foglalkozunk, de semminek sem szenteljük magunkat igazán. Egyre távolodunk a realitástól, de az ideáljaink is egyre távolodnak tőlünk… és még sorolhatnánk.

Soroljuk is! Melyek tehát azok a mai jelenségek, amelyek fenekestül felforgatják az emberi létet?

1. Technikai függőségek – Számítógép, internet, mobiltelefon, videójáték… Valójában még elképzelni sem tudjuk, milyen hatással lesz mindez az agyunkra, a testünkre, a személyiségünkre és a lelkivilágunkra. A függőség még akkor is kialakulhat, ha látszólag utáljuk ezeket az eszközöket, de kénytelenek vagyunk használni őket. Ha hosszabb időre (hetekre, hónapokra) nélkülük kell léteznünk, valódi elvonási tüneteink jelentkezhetnek.

2. Műsor- és programfüggőség – Ide tartozik az internet, a videójáték, a tévé, a mozi, illetve a szórakozóhelyek végtelen kínálata. Akárcsak az 1. pontban felsorolt függőségeknél, itt is a kívülről folyamatosan áramló tartalom az, ami elnyomja, elsorvasztja a belső világot. A gyerekek készen kapják a rajzfilmeket és a legmerészebb álmaikat is felülmúló játékokat, ami eleve meghatároz sok mindent az élethez való hozzáállásukban.

3. Fogyasztás- és vásárlásmánia – Egyre többen választják a „shoppingolást” fő szabadidős tevékenységként, akkor is, ha a pénztárcájuk nem teszi ezt lehetővé. A szorongás, a lelki elégedettség- és bőségérzet hiánya csapódik le ebben a jelenségben. A megszerzett tárgyak gyorsan veszítenek értékükből és vonzerejükből, rögtön újabbak kellenek, így az ember nem éli meg az elégedettséget.

4. Munkamánia – Ez is a modern korra jellemző pótcselekvés. Az üzleti világ bárki előtt nyitott, de a nagy karrierért és a magas fizetésért sokat kell dolgozni vagy szerencsés helyzetben kell lenni. Emiatt minden más háttérbe szorul, és amikor az ember már kevesebbet akar dolgozni, rádöbben, hogy függővé vált a munkától. Sokan úgy érezhetik, ez az életük egyetlen területe, amit valamelyest még ők irányítanak, és ebben legalább nem kell érzelmekkel foglalkozni.

5. Testképzavar – A médiából és a „megfertőzött” tudatú emberektől érkező irreális szépségideálok összezavarhatják a teljesen egészséges éntudatú ember testképét is. Testképzavar persze régebben is volt, de általában nem került egy szűk körön (pl. családon) kívülre, most viszont az információs társadalomnak köszönhetően mindenhol megjelenik. Az önelfogadás hiánya vezet el oda, hogy az emberek nagyítóval figyelik és kíméletlenül kritizálják magukat és egymást.

6. Ellustulás vs. ortorexia – Az átlagos ember életmódja e két pólus között mozog valahol, de tömegesen van jelen a sokat evő és keveset mozgó, valamint az egészséges életmódot (sportot, diétát) mániákusan hajszoló ember is. Mindkettő egyfajta függőség, amiből nagyon nehéz kilépni.

7. Környezeti ártalmak – Egyfelől abszurd környezetszennyezés és -kizsákmányolás folyik még mindig, az időjárás szélsőségessé válik, és soha nem tapasztalt katasztrófák váltják egymást. Másfelől az élelmiszereink is átalakulnak, egyre kevesebb bennük a tápanyag és egyre több az ismeretlen hatású szer. Ráadásul az élelem mellett a vízben, levegőben, földben is egyre több lehet a hormon, a toxin vagy a sugárzó anyag (ezt ugye mindig utólag tudjuk meg, ha egyáltalán megtudjuk).

8. Új gyógyszerek – Még a 10-20 évvel ezelőtt elterjedt gyógyszerek hatását sem tudták kielégítően vizsgálni, a legújabbakra pedig szinte még semennyi idő nem jutott. Mikor fog például kiderülni, hogy a mostani várandós anya, aki a viszonylag biztonságosnak mondott antidepresszánst szedi, milyen hatásokkal terheli utódját, amelyek talán csak jóval később jelentkeznek?… Sok modern gyógyszernek lehetnek olyan mellékhatásai, amelyeket az orvosok jelenleg még el sem hisznek nekünk, később azonban bebizonyosodik, hogy valósak.

9. Elmagányosodás – A családok egyes ágai messze laknak egymástól, és lelkileg sem tartoznak igazán össze. Egyre inkább követelmény az egyéni egzisztencia megteremtése, így a fiatalok meg sem tanulhatják, hogyan lehet együtt élni, alkalmazkodni, közösségi szerepet vállalni. A modern kori ember szabadságvágya már-már korlátlan, és ezt a szabadságot a kompromisszumok és az elköteleződés nélküli életben vélik megtalálni. A folyamat eredménye a sok magányos fiatal és idős ember, illetve a csökkenő születésszám.

10. Társfüggőség – Bár látszólag ellentétes az előző ponttal, valójában kéz a kézben jár vele. Ha ebben az elmagányosodott világban végre társra talál az ember, szorosan igyekszik kötődni. A túlzottan szoros kötődés azonban egy idő után fullasztó, és ismét elmagányosodáshoz vezethet.

11. Késői felnövés – Ahogy a legújabb kori tanulmányokban olvashatjuk, már nemcsak kapuzárási pánik létezik, hanem „kapunyitási pánik” is, és ennek köszönhető, hogy harminc éves koron felül is a szüleikkel laknak és tanulnak a fiatalok, vagy ha elmennek dolgozni, akkor is egy gyermekien gondtalan életet szeretnének fenntartani.

12. Valódi példaképek hiánya – A mai korban jellegzetessé vált csonka családokból hiányoznak a hétköznapi, hús-vér példaképek, így a fiatalok nem tudják meghatározni, milyenné is szeretnének válni. A média szereplői olykor válhatnak példaképpé, de nem feltétlenül vezetnek jó irányba.

13. Az önmenedzselés kényszere – Manapság nem elég a tudásunk és a teljesítményünk, hanem el is kell tudnunk adni azt. Saját magunk marketingszakértőjévé és menedzserévé kell válnunk, ami gyakran azzal jár együtt, hogy a munkánk mellett számtalan feladatot kell – egyszerre – elvégeznünk („multi-tasking”).

14. A pénz- és vagyonszerzés kényszere – Régebben elég volt, ha egy közösség, nagycsalád vagy falu alkotott egy vagyonközösséget, ma viszont – az elmagányosodás és a modern elvárások miatt – mindenkinek ki kell kaparnia a gesztenyét saját maga számára. Nincs mese, vagyont kell teremteni, mert soha semmilyen kapcsolatban vagy munkahelyen nem érezzük magunkat biztonságban. Különösen emberpróbáló feladat mindez a jelenlegi gazdasági válságban. A pénz utáni hajsza ráadásul az egyébként jó kapcsolatokat is megmérgezheti a versengés és irigység szellemével.

15. Információ-elárasztás – Egész nap megy a tévé, a rádió, az internet, túl sok benyomás ér minket egyszerre, alig tudjuk őket feldolgozni. Hogy hosszú távon mi lesz ennek a hatása például az agyműködésre, az jelenleg még nem látható. Régebben is sok szörnyűség történt a világban, de a média híján az embereknek nem kellett tudniuk róla. Ma viszont mindenki jól értesült akar lenni, a híradók pedig előszeretettel választanak felzaklató híreket. Emiatt az átlagember ingerküszöbe egyre magasabbra kerül, és egyre sokkolóbb dolgokkal lehet csak  hatni rá. Szintén ehhez a ponthoz tartozik a rengeteg tanulnivaló az iskolákban. A tananyag folyton bővül, hiszen a történelem minden egyes évvel folytatódik, a kulturális paletta szélesedik, a tudomány pedig fejlődik. Ezzel párhuzamosan (vagy pont ezért) a diákok teljesítménye egyre inkább romlik, egyre erősebb bennük a lázadás. Ettől függetlenül akinek csak egy diplomája van vagy egy nyelvet beszél az anyanyelvén kívül, kevés eséllyel indul az álláspiacon.

16. Egyéni világszemlélet – Korábban egy-egy egyház vagy rendszer, azaz egy ideológia határozta meg a kereteket, az elveket és az értékrendet az egész társadalom számára, ma viszont az emberek többsége egyénileg próbálja megtalálni, miben hisz.

17. Túlzott „pszichologizálás” – Mivel mai lélektani tudásunk sokkal fejlettebb, mint bármelyik korábbi történelmi korszakban, sokkal mélyebben vizsgáljuk a lelki jelenségeket (sokszor ahelyett is, hogy megélnénk őket). Ma a kisgyermekek fejlődéséről is sokkal többet tudunk, így egyre nagyobb a nyomás a szülőkön, hogy véletlenül se “rontsák el” a nevelést.

18. Fizikai eltávolodás a valóságtól – A kényelmes modern életmód miatt egyre kevesebben járnak gyalog, egyre kevesebben alkotnak saját kézzel, egyre kevesebben teremtik meg önmaguknak a létfeltételeket. A modern kori emberek többsége éhen halna a vadonban, de ma már az úgynevezett természeti népek is – nyugati mintára − mindinkább olyan életről álmodoznak, ahol nem kell folyton izzasztó kétkezi munkát végezni.

19. Lelki eltávolodás a valóságtól – A túlidealizálás miatt az emberek többsége elérhetetlen eszményképeket kerget. Ez rányomja a bélyegét a magukhoz és a másokhoz fűződő viszonyukra is. A filmekben egyre több az irreális, fantasztikus elem, ezért a hétköznapi ember mércéi és elvárásai aránytalanul magasra emelkednek.

20. Sekélyesség – A modern kori világból jóformán eltűntek a mélyebb értelmű ünnepek, hagyományok és szertartások, amelyek katartikus, lélekformáló hatásúak, és hiányoznak a beavatások is, amelyek után az ember más elvek szerint folytathatná az életét.

Reklámok

3 responses to “Modern kori stresszforrások

  1. Nagyon tetszik ez az írás,mert hajszál pontosan ráérez a mai stressz okaira.Sosem lettem volna arra képes, hogy ezt így megfogalmazzam magamnak.Köszönöm ,hogy megtettétek helyettem.De…meg is ijedtem, mert én igyekszem tudatosan figyelni arra,hogy amennyire lehet, csökkentsem a stresszt, de úgy látom, hogy ezek közül nagyon sok jelen van még az életemben.
    Még körültekintőbbnek kell lennem!
    Nagyon hasznosnak tartom ezt az írást.

  2. Köszönöm, kedves Éva!
    Igen, a cikk meglehetősen negatívan állítja be a jelenlegi kort, ettől függetlenül, azt hiszem, tényekről van szó. Minden korban meg lehet (és kell) találni a stressz kezelésének módszereit, az egyénileg leghatásosabb technikákat, és beépíteni az életünkbe, hogy minél erősebbek és védettebbek legyünk. Igen, körültekintőnek is kell lenni, de az elsődleges pajzsok bennünk vannak, a leghatékonyabb védekezést vagy ellenszert önmagunkban találhatjuk meg, mert stressz nélküli élet nincs, csak jó és hatékony stresszkezelés. Néha előfordulhat, hogy reménytelennek tűnik a küzdelem, de az élet akkor is arról szól, hogy úszunk, mert nem akarunk elsüllyedni.
    Üdvözlettel,
    HM

  3. Lehet ez a környezeti ártalmakhoz tartozik: vannak az élelmiszerekben olyan anyagok, amik függőséget okoznak – pl.a kólában – és ezekről gyakran nem is tudunk. Ha nem kapunk ilyeneket egy darabig, akkor nagyon lehet szenvedni a megvonástól.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s