Örvények

Ha eluralkodik rajtunk egy-egy érzés, úgy élhetjük meg, mintha örvénybe kerültünk volna. A lelkileg vagy idegileg „megbillent”, kimerült emberek egészen ijesztőnek és megsemmisítőnek élhetik meg az ilyen örvényeket. Onnan tudhatjuk, hogy idegességünk, félelmünk, agresszivitásunk vagy búskomorságunk már nem egy hétköznapi, múló jelenség, hanem komolyabb egészségügyi probléma, hogy nehezebben szabadulunk az örvényekből, sőt attól félünk, hogy teljesen magukkal fognak ragadni minket. Nem bízunk saját kontrolláló képességünkben. A negatív érzésörvények olyanok, mint a pszichoszomatikus betegségek: egy ideig összefüggenek bizonyos káros hatásokkal, traumákkal (pl. csak vizsgán, fogászaton jönnek elő a tünetek), viszont később teljesen függetlenné válhatnak, és bármikor rátörhetnek az emberre. Rosszulléttel, rohamszerű érzéssel járhatnak, és azzal fenyegetnek, hogy elveszítjük a kontrollt magunk fölött. Nyilvánvaló, hogy az idegrendszer túlzottan hozzászokik egy gyakori mintázathoz – például dühöngéshez, bánkódáshoz, aggódáshoz –, és ezt a kémiai folyamatot egy idő után már sokkal kisebb ingerekre vagy kiváltó ingerek nélkül is produkálja. Minden érintett embernél számos egyéb hatás és vonás játszhat közre.

Egyértelmű, hogy az ilyen örvényeket időben fel kell ismerni, és az „önállósodásukat” meg kell előzni, vagy már kialakultak, nem szabad végérvényesnek tekinteni őket, hanem mihamarabb vissza kell fordítani a folyamatot. Erre szolgál a szakértő diagnózis és terápia, a pszichoterápia, az egyéni stresszkezelés, a relaxáció, a meditáció és az önprogramozás is. Ha megkérdeznék, melyiket tartom a legfontosabbnak az Andalodó 4 szintje közül, én az elsőt választanám, vagyis a stresszkezelést. Ugyanis nincs annál rosszabb, mint amikor nem értjük, miféle ijesztő dolog történik velünk, milyen démonok játszadoznak velünk, és megadjuk magunkat egy örvénynek, akár egy halálos ítéletnek. Aztán ha végül sikerül feljönnünk a felszínre, meg kell tanulnunk a feszültségoldást és az andalodást is ahhoz, hogy végül pozitív önprogramozással új szokásokat alakíthassunk ki.

Már többször írtam az alapérzésekről ebben a blogban – például ITT. A három pozitív alapérzés a SZERETET, ÖRÖM és az IHLETETTSÉG (ezt én tettem hozzá, de szerintem így van), a három negatív pedig a FÉLELEM, a HARAG és a BÁNAT. Mivel most lelki-idegi zavarokról van szó, vegyük először sorra a negatív alapérzésekből eredő örvényeket.

Negatív (lefelé húzó) örvények

A félelemörvény azzal kezdődik, hogy erősebben megijedünk mindenfélétől. Mintha gyengébben védekezne az idegrendszerünk a rémisztő vagy váratlan ingerekkel szemben. Fokozódhatnak a fóbiáink, egészen a pánikrohamig, és megizmosodik bennünk az egzisztenciális szorongás. A lefelé húzó örvény súlyosabb esetekben olyan lehet, mint megbénulva mélyvízbe süllyedni – és majdnem meg is fulladni. Enyhébb, de hosszabb formája lehet az általános szorongás, görcsösség, falási roham, kényszercselekvések. Elmondható, hogy a félelem-spirálokat maga a félelem tartja fenn, vagyis a pánik valójában a félelemtől való félelem.

A haragörvény nagyon erős indulat, ami szintén rohamszerűen törhet ránk, de inkább a tomboláshoz hasonlít. Nem értjük, mi ütött belénk, de legszívesebben törnénk-zúznánk, hogy kiadjuk magunkból a kibírhatatlan feszültséget. Itt is megjelenik a félelem, hiszen magától az örvénytől és saját magunktól is félhetünk (elvégre nem tudhatjuk, mi lesz a vége). Kombinálódhat félelem- és bánatörvénnyel is, mert azokra az érzésekre, a kiszolgáltatottságra és értetlenségre reagálhatunk agresszivitással – amely ellenünk és mások ellen is irányulhat.

A bánatörvény a depresszió egyik legklasszikusabb tünete, de más zavaroknál is előfordulhat. Annyira eluralkodik az emberen a szomorúság, hogy lehúzza a föld mélyébe, mintha már eltemette volna magát. Heves sírógörcsök törhetnek rá, és nagyon nehezen szedi össze az erejét bármilyen feladat ellátásához. A kedélyállapot feljavítása pedig szinte lehetetlennek tűnik számára. Közönyös, tehetetlen, kiszolgáltatott állapot.

Mint a három negatív örvény egyformán ijesztő és nehezen kezelhető. Az önkontroll elvesztésével fenyeget, és attól tartunk, hogy beláthatatlan következményei lehetnek testi, lelki vagy idegi szinten, illetve lerombolhatják az életünket, ellehetetlenítik a munkánkat, és tönkretehetik a kapcsolatainkat. Ez is bizonyítja: azzal csak nyerhetünk, ha megpróbálunk tenni ezek ellen az örvények ellen, illetve segítséget kérünk. Az örvények kialakulásához valószínűleg rossz szokások és hiedelmek sorozata vezet, de közrejátszanak a traumák hatásai is. Ha hajlamosak vagyunk a gyakori idegeskedésre, szorongásra, haragra és szomorúságra, valamilyen módon nyilván rendszeresen ki kell fejeznünk őket, hogy ne ragadjanak meg a tudattalanban, viszont ha minden alkalommal teljesen szabadjára engedjük őket, tombolunk vagy hisztizünk, ezzel megerősítjük és bebetonozzuk a káros viselkedésformát.

Pozitív (felfelé emelő) örvények

Ha a negatív alapérzések elfajulásából kialakuló örvények lefelé húznak, akkor jó okunk van feltételezni, hogy a pozitív alapérzésekből felfelé emelő örvény alakulhat ki. Az is egyértelmű, hogy (részben) ezek lehetnek a kivezető utak a lehúzó energiák fogságából, vagyis a pozitív örvényekre kell “tréningeznünk”, ha ki akarunk kerülni a negatív örvények fogságából. Ha eddig nem túl intenzíven éltük meg az örömöt, a szeretetet és a hitet, akkor nehéz dolgunk lesz, ám az átnevelés nem lehetetlen. El kell odáig jutnunk, hogy legalább olyan erősen tudjuk megélni a pozitív alapérzéseket, legalább annyira tudjunk azonosulni velük, mint a negatívakkal. A pszichológia azokat a pozitív érzésörvényeket, amelyekbe teljesen bele tudunk feledkezni, flow (“áramlás”) élménynek hívja.

A szeretetörvény alapja az elfogadás. Ez így leírva rém egyszerűnek tűnik, ám gyakorlatban, a hétköznapi életben, avagy konkrét kapcsolatainkban igen nehéz lehet megélni. Itt ugyanis feltétel nélküli elfogadásról van szó, jó és rossz tulajdonságokkal együtt, mondhatni, szőröstül-bőröstül. Ha valakivel erre egyáltalán nem vagyunk képesek, többszöri próbálkozásra sem, azzal jobb a távolságtartás. Azokat azonban, akik bent maradnak a magánéletünkben, kötelező elfogadnunk, különben nekik is ártunk, és magunknak is. Mindhárom lehúzó örvény kiváltó okai között ott van a szeretet és elfogadás hiánya. Hogy hogyan kell kifejezni a szeretetet, arra nincs univerzális recept. Ahogy mondani szokták: „Mindenki maga tudja, hogy hogyan kell őt szeretni.” Mindenki használ valamilyen szeretetnyelvet (pl. gesztusokkal, szavakkal, ajándékokkal, simogatással, segítéssel vagy minőségi idő együtt töltésével fejezi ki a szeretetét), és ezt is el kell fogadnunk egymásban, máskülönben nem működik a kapcsolat. Igyekezzünk feltérképezni, hogy számunkra mit jelent a szeretet, hogyan tudjuk adni és elfogadni, gyakoroljuk a megélését, és így lesz belőle egyre intenzívebb örvény. A legintenzívebb szeretetörvény minden bizonnyal egy saját gyermek születése. Ezt a mindent felülíró élményt nyilvánvalóan nem fogjuk tudni bármikor átélni, nem is kell; de kisebb formában törekedhetünk ilyen örvények megélésére, vagyis annak megtapasztalására, hogy a másik puszta léte is mámoros örömöt okoz számunkra.

Az örömörvényt talán még gyakrabban élhetjük meg, mert valahányszor sikerül valamit elérnünk, győzünk egy versenyen, hozzájutunk egy áhított dologhoz, vagy beteljesedik egy álmunk, ilyesféle felfelé repítő örvényt tapasztalhatunk meg. Erre szokták mondani, hogy „repesünk az örömtől”. Mintha szárnyaink lennének, felemelkedünk a földről, vagy legalábbis táncolni támad kedvünk. Sokszor mégis visszafojtjuk magunkban, vagy csak a legnagyobb diadalok után engedünk meg magunknak némi ünneplést. Próbáljunk meg kisebb sikerélményeket is ujjongással fogadni, kisebb örömhullámokra is intenzívebben reagálni, akár a kora nyári táj látványára, vagy egy kedvelt programra a tévében. Nagyon sok embert már egészen kiskorában leszoktatnak az örömteli ujjongásról, ezért úgy szocializálódott, hogy komoly, érett ember ilyet nem tesz. Pedig ez a jelenség nem összeegyeztethetetlen az önfegyelemmel. Sőt, nem valódi önfegyelem az, amelyik nem tűri meg maga mellett az öröm és a szeretet örvényeit.

Az ihletörvény… Ha valaki már írt verset vagy regényt, rajzolt vagy festett képet, szerzett zenét, tervezett és varrt ruhát, vagy végzett más alkotó tevékenységet valódi inspirációtól hajtva, önfeledt élvezettel, az tudja, hogy ez szinte egy módosult tudatállapot, ami a szerelem lebegő fázisához hasonlít. Lehet pillanatnyi érzés, de lehet hosszabban tartó állapot is (bár ez utóbbi ritkább). Az alkotás megmagyarázhatatlan ihletből (hívő emberek szerint égi sugallatból) fogan, a saját képességeink adnak neki testet, és miközben elnyeri végső formáját, minden apró részlet olyannyira a helyére kerül, mintha ez eleve így lett volna elrendelve. Ezért is szokták a művészek gyakran mondani, hogy alkotás közben úgy érzik magukat, mintha nem is ők cselekednének, csupán eszközei lennének valami magasabb és nagyobb hatalomnak, amely rajtuk keresztül ki akar nyilvánítani valamit. Csatornává válnak. Ezt a nem művészi vagy kevésbé kreatív beállítottságú emberek is megtapasztalhatják, ha valami váratlan, nagyszerű ötletük támad. Olyan is gyakran előfordul, hogy egy másik ember vagy egy tárgy, esemény, táj stb. miatt éljük át az ihletettség érzését, sőt nem is feltétlenül pozitív élmények alapján – de maga az inspiráció akkor is pozitív alapérzés, ha egy negatív élmény késztet minket alkotásra. Elvégre így felszínre kerülhetnek eltemetett belső lelki tartalmak és rejtett képességek, ez által mindenképp megélünk valamiféle önazonosság-élményt. Az ihletettség abszolút kiteljesedése az elhivatottság, illetve a hivatásból végzett munka.

Reklámok

4 responses to “Örvények

  1. nem olvastam még ennyire tömör és lényegretörő összegzést, ilyen világos megfogalmazást ezekről az alap érzésekről. köszi!

    • És is köszi, és örülök, ha egy cseppet is segíthettem vele. 🙂
      Magam is úgy érzem, hogy összefoglalja több év tapasztalatait, élményeit.

  2. tegnap kaptam ezt a linket, és éppolyan jól jött mint azelőtt a cikked. ha nem gond, megosztanám itt:) http://www.youtube.com/watch?v=Gc4HGQHgeFE&feature=player_embedded
    🙂

    • Igen, ezt láttam, nagyon kemény. Igazi példakép a pasi mindenki számára. Persze 100-as zsebkendőcsomagot előkészíteni! (Ő ismeri a felfelé vivő örvényeket a javából, asszem.) Köszi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s