Pillér-vastagítás

Avagy újra téma az önbecsülés és a stressz

A stresszel való megbirkózást jócskán segíti vagy nehezíti az önbecsülésünk erőssége. Ez egyfajta alap, amelyekre önmagunkat építjük, és nem mindegy, mennyire stabilak a tartópillérek. A kisebb-nagyobb válságok során derül ki, bírják-e a nagy viharokat. Mindenki máshogy birkózik meg a kihívásokkal, mindenkiben másfajta stressz keletkezik, de mindig hátrányban vannak azok, akiknek ingatag lábakon áll az önbecsülésük – még akkor is, ha ezt túlzott magabiztossággal leplezik. A stressz eleve kellemetlen tüneteket okozhat: szaporább szívverés, izomfeszültség, túlérzékenység, idegesség, szorongás vagy depresszió. Ha kicsi az önbecsülésünk, az olyan, mintha ezek mellett még pofonokat is osztogatnánk magunknak (vagy hagynánk, hogy mások pofozzanak). Az alacsony önbecsülésű emberek jobban figyelnek kifelé, aránytalanul nagy hatalmat tulajdonítanak más embereknek, eseményeknek, körülményeknek, és mivel kívülről várják a megerősítést, sokkal kiszolgáltatottabbak. Jellemző rájuk a hiba- és bűnbakkeresés, a becsmérlés, illetve a felelősség áthárítása.

Az egészséges önbecsüléssel rendelkező ember figyelme inkább befelé irányul, erőforrásai belül vannak. Ki tud teljesedni a saját elégedettségének örömében is. Emiatt kevésbé kritikus másokkal szemben is. A reális, de pozitív hangsúlyú énkép biztosítja azt, hogy az ember jól érezze magát, elfogadja és szeresse magát, vállalja a felelősséget, és elismerje a saját teljesítményét. Így kevésbé függ mások véleményétől, és könnyebben feldolgozza a stresszt okozó élethelyzeteket. Az önbecsülést, akárcsak a pozitív énképet belülről kifelé lehet felépíteni, fordítva nem (lásd a korábbi cikket az énképről). Életünk első három éve, amikor a személyiségünk alapjai kialakultak, rendkívül meghatározó az önbecsülésünk szempontjából (elfogadtak-e minket vagy sem), de az önbizalom később is alakul és alakítható. Minden stresszhelyzet, amiből megerősödve kerültünk ki, amelyben sikeresen alkalmazkodtunk a változásokhoz, pozitívabbá teszi az énképet és erősíti az önbecsülést.

Mivel erősíthetjük a tartópilléreinket?

Az énkép ellenőrzése: mindnyájan hallottunk már olyan emberekről, akik vékonyak, mégis kövérnek látják magukat a tükörben, vagy fordítva. Az is gyakran előfordul, hogy visszanézünk magunkról egy fotót vagy videót, és elcsodálkozunk, milyen jól néztünk ki és közben belül milyen rosszul éreztük magunkat. Ha ilyen torzulásokkal szembesülünk, ideje felülvizsgálnunk, megfelelő-e az énképünk és a testképünk. Külsőnk és belsőnk jóformán állandóan alakul, ezért ez egy örök feladat. Saját megfigyelések és a másokkal való beszélgetések alapján a lehető legreálisabb képet kell kialakítanunk magunkról. Közelítsük meg a saját magunk számára elérhető ideált! Ne legyünk túl kritikusak, de lássuk reálisan a javítanivalókat is! A következő pont csak ezután valósítható meg hatékonyan.

Önkényeztetés, ellazulás: vagyis a stressz és a feszültség tudatos ellensúlyozása olyan tevékenységekkel, amiket szeretünk, amik őszinte örömöt okoznak. Mi tudjuk legjobban, mivel lehet minket kényeztetni, így többnyire nekünk kell gondoskodni erről, beépíteni az életünkbe. Mindegy, miről van szó: relaxációs technikák, illóolajos fürdő, masszázs, sport, zene, tánc, játék, hobbi, kirándulás, családi együttlétek… Ezeket rendszeressé, szokássá kell tenni életünkben. A mai ember számára ez gyakran nemcsak a munka- és a szabadidő átrendezését jelentheti, hanem nehéz, akaratlagos döntéseket is, például azt, hogy kikapcsolja a tévét és a számítógépet, vagy nem megy el a szokásos szórakozóhelyére, hanem más tevékenységekre cseréli ezeket. Senki sem fogja elintézni helyettünk, hogy kevésbé stresszes legyen az életünk. Nekünk kell ellensúlyoznunk a stresszt, hiszen mindig lesz min stresszelni. Önmagunk ellazítása és feltöltése helyett választhatjuk a gyógyszert és az italt is (vagy bármilyen más pótcselekvést), de ezek külső eszközök, így a tartópilléreink erősítése helyett kiszolgáltatottá tesznek.

Meditáció: amely tekinthető a relaxáció továbbfejlesztésének is. Ha testünket és elménket már nem zavarja a túlzott feszültség és a sok görcs, akkor valóban lazán merülhetünk el a meditációban. Egy kínai mondás szerint „A feszültség az, amikor válni akarunk valamilyenné, az ellazulás pedig az, amikor önmagunk vagyunk.” Saját önazonosságunkat lényünk legbelső magvában és csendjében találhatjuk meg. A meditáció megtanulása segít összpontosítani az energiánkat, így az nem forgácsolódik szét. Stresszhelyzetekben, amikor megoldásokat kell találnunk és gyakran új célokat kijelölnünk, pontosan erre a fókuszált figyelemre és erőre van szükség. A meditáció révén kiszállhatunk a mókuskerékből, és objektívabb megfigyelőként tekinthetünk a saját érzelmeinkre és gondolatainkra. Az igazán mély relaxáció olyan pihenést és ellazulást képes nyújtani a testnek és léleknek, mint az alvás.

Tudatos tervezés: a hétköznapi robotolásban elsikkadnak az eredményeink, és összekuszálódik a fejünkben a már elvégzett, illetve az elvégzendő feladatok sora. Ennek elkerülésére tudatosan sorra kell vennünk a teendőket, célokat és teljesítményeket. Legjobb, ha minden napra listát írunk arról, mit szeretnénk megvalósítani, de elég lehet egyszer egy héten vagy hónapban is. Időközben, ahogy belemélyedünk a tevékenységekbe, részekre is bonthatjuk az egyes feladatokat. Hasznos, ha naponta vagy hetente kijelölünk egy bizonyos időtartamot egy-egy teendő elvégzésére (pl. napi egy konkrét óra üzenetek fogadására, írására, telefonálásra, heti két alkalom bevásárlásra stb.). MINDEN elért célt, elvégzett feladatot pipáljunk ki, a nagyobbakat ünnepeljük is meg. Gyakoroljuk és mélyítsük el az elégedettség érzését, dicsérjük magunkat. Ugyanakkor tanuljunk meg fontossági sorrendet kialakítani, és kihúzni bizonyos tételeket a listáról; olyan feladatokat, amikre már tényleg nincs időnk és energiánk. Ezek miatt soha se kárhoztassuk magunkat. Majd legközelebb újra megpróbáljuk, vagy némi kölcsönös együttműködés megszervezésével átadhatjuk másnak is.

Rendrakás: tegyünk rendet önmagunkban, az életünkben és a lakókörnyezetünkben is, mert az átláthatatlan káosz fokozza a káros stresszt. Az ósdi, felesleges, már nem használt vagy rossz hangulatot keltő tárgyak ugyanúgy visszahúznak, mint a befolyásoló rossz emlékek. Alakítsuk olyanná a környezetünket, hogy jó legyen a jelenben élni. Ne botoljunk bele állandóan olyan tárgyakba és érzésekbe, amelyek visszahúznak egy nyomasztó múltbeli korszakba, vagy állandóan a jövőbeli elvárásokkal, félelmekkel szembesítenek. Ha rend van bennünk és körülöttünk, eltűnnek a felesleges terhek, akkor sokkal inkább a kezünkben lesz az irányítás, a jelen és jövő alakításának lehetősége.

Az „elég jó” szemlélet: amiről nem lehet eleget beszélni. A stressz valódi ellenséggé tud válni bennünk, ha még maximalisták is vagyunk és tökéletességre törekszünk. Önmagunk és mások felé is gyakoroljuk be a következő mondatot: „Megteszek minden tőlem telhetőt.” Jobb stresszkezelés csak úgy érhető el, ha megértőbbek és realistábbak vagyunk önmagunkkal szemben. A külső követelmények is csak azután csökkenhetnek reális szintre.

.

Inspiráció és ajánlott oldalak:

http://www.selfesteemawareness.com

http://www.more-selfesteem.com

http://www.selfgrowth.com/esteem.html

Reklámok

One response to “Pillér-vastagítás

  1. Minden mondata gyöngyszem. Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s