intimitás címkéhez tartozó bejegyzések

Kötés-oldás

Akármennyit foglalkozunk kotodes-csaladstresszoldással, nem egyedül élünk ezen a bolygón, így valamilyen szinten környezetünknek, kapcsolatainknak is ki vagyunk szolgáltatva. Nemcsak mások hozzánk való viszonyulása lehet stresszfaktor az életünkben, hanem a mi viszonyulásunk is másokhoz. Ha egy kapcsolat (vagy éppen a magány) tartósan magas stressz-szintet okoz bennünk, hiába vagyunk önmagunkban harmonikusak, mindig a közegnek és az aktuális helyzetnek megfelelően kell igazítanunk stresszkezelési szokásainkat.

Egész életünk viszonyulásokban telik, akár egy pókhálóban. Létezésünk eleve egy kapcsolatból indul: szüleink viszonyulásába születünk bele, és az első időben anyukánkkal vagyunk egységben. Az első időszakban minden attól függ, hogy gondviselőink mennyire tudják és akarják kielégíteni testi és lelki szükségleteinket, illetve mennyire hanyagolnak minket. A korai kötődési minták egész életünket meghatározzák, és későbbi kapcsolataink minőségére is hatással vannak. Elvetik annak magvait, hogy később mennyire tudjuk és merjük majd kifejezni szükségleteinket és érzéseinket, mennyire képesek leszünk-e egyenrangú félként részt venni egy viszonyban, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani a gyerekünkkel, avagy belecsúszunk valami hatalmi játszmába, esetleg teljesen elszigetelődünk.

A Sorskönyv szerzője, Eric Berne négyféle kötődési mintát különböztet meg, attól függően, hogy csecsemőként mennyi odafigyelést, odaadást és meghittséget tapasztaltunk. A négy típus: 1. biztonságosan kötődő; 2. bizonytalanul kötődő; 3. elkerülő-elutasító; 4. elkerülő-szorongó.

De melyik típus vagyok én, és mit jelent ez? Kiderül ide kattintva.

Reklámok

Intimitásban önmagammal

Amikor az intimitás kerül szóba, akkorSziv_kandallo rendszerint a kapcsolatokra gondolunk; a két ember közötti intimitásra. Ez a kifejezés azonban saját magunkra is vonatkozhat. Önmagunkkal is intim kapcsolatban kellene lennünk, mert csak így élhetjük igazán a saját életünket, így élhetünk át igazi kiteljesedés (boldogság) élményt, és csak így kezelhetjük igazán jól a stresszt, amely életünk óhatatlan velejárója. Az önmagunkkal ápolt intimitás azonban nem egyenlő a relaxációval vagy meditációval! Sőt…

Amikor meditálunk, önmagunkra figyelünk. Amikor viszont intimitásban vagyunk saját magunkkal, nem is figyelünk, nem neveljük vagy szoktatjuk magunkat valamire, hanem egyszerűen csak létezünk, megéljük magunkat. Nincs semmilyen önellenőrzés, még semleges sem, és nincs benne az önmagunk javításának igénye. Bár a meditációban elérhető üres, semleges megfigyelő állapot is nagyon hasznos a harmonizálás és gyógyulás érdekében, az intimitásban az általános és reális önazonosságunkról és a gyakorlati életünk minőségéről van szó. Az önmagunkkal ápolt intim viszony segíti a jelen pillanat teljes és személyes megélését, a létöröm és a létezés élményének elmélyítését. Ekkor kerülünk a legközelebb legbelső önmagunkhoz, és így a bennünk rejlő spiritualitáshoz is.

E gondolat kapcsán újra meghallgattam néhány 2006-os előadást, ahol annak idején személyesen is jelen voltam, és amelyekben Pál Ferenc atya remekül összefoglalta az intimitással kapcsolatos tudnivalókat. Jóllehet, ő elsősorban a párkapcsolatról beszélt, azt alapvető törvényszerűségként szögezte le, hogy a másokkal fenntartott intim kapcsolatok feltétele az önmagunkkal folytatott intim viszony. Következzenek az önmagunkra vonatkozó tételek!

Én intim viszonyban vagyok önmagammal? Miből látszódhat ez? Kiderül a KATTINTÁS után!