önprogramozás címkéhez tartozó bejegyzések

Láss benne mást!

Vizualizációs technikák segítségével felismerjükTukor és leküzdhetjük negatív érzéseinket, semlegesíthetjük a félelem, düh és szomorúság hatásait. Sokan érezhetnek késztetést, hogy azonnal egy szebb jövőt vagy álomképeket programozzanak maguknak, de érdemes tudni, hogy amíg egy-egy jelenbeli aggály – fennálló konfliktus, múltbeli emlék, jövőre vonatkozó kétség – nem hagy bennünket nyugodni, addig nem tudunk a talapzatra pozitívabb jövőt építeni.

A TÜKÖR több terápiás módszer alapgyakorlata ilyen vagy olyan formában, de egyes harcművészeti ágak is régóta használják. A negatív lelki tartalmak felismerésére és átalakítására szolgál. (Van, ahol papírlap helyettesíti a tükröt.)

Csukjuk be a szemünket, és lélegezzünk mélyen, nyugodtan. Ezután kezdjünk el visszafelé számolni háromtól nulláig, és minden számolásnál szívjuk be és fújjuk ki a levegőt. Képzeljük magunk elé a számokat, és amikor a nullához érünk, nagyítsuk ki a számot, és alakítsuk tükörré. Lassan engedjük rá a problémánkat az üvegfelületre, és hagyjuk megjelenni. Feltűnhet hirtelen és kontrasztosan, de akár fokozatosan is, mintha egy kertbe sétálnánk be, ahol csak lassan oszlik szét a köd. Engedjünk utat az ösztönös asszociációknak. Ha például az a gondunk, valaki miatt nehéz anyagi helyzetbe kerülünk, elképzelhetjük az illetőt egy szökőkút tetején, amelyből ömlik a folyékony arany, és eltűnik a lefolyóban.

Ismét vegyünk egy nagy levegőt, és miközben kilélegzünk, a bal kezünkkel töröljük le a képet jobbról balra. Ez az irány azt jelzi, hogy a jelenből a múltba toljuk a dolgot, vagyis lezárjuk.

Végül fordítsuk meg a tükröt, és képzeljük rá az előző kép pozitív változatát! Például az aranyat ontó szökőkút helyett ládákba rendezett érméket, és az illető személyt a szökőkút mögött, ahogy mondjuk rózsákat nyeseget, vagy valami más módon teszi hasznossá magát. Ezt a képet aztán a jobb kezünkkel töröljük balról jobbra, mert ez a jövőbe küldés iránya.

Vegyünk egy nagy levegőt, fújjuk ki lassan és erősen, majd nyissuk ki a szemünket!

Egyszerre mindig csak egy problémát jelenítsünk meg, és ha lehet, egy nap csak egy ilyen gyakorlatot végezzünk, mert a (tudat alatti) tisztuláshoz idő kell. A gyakorlat hatékonysága érzékletességgel fokozható, vagyis ha nemcsak a látványra koncentrálunk, hanem minden érzékszervünkkel valósnak fogjuk fel a jelenetet: hangokat, szagokat, hőmérsékletet, esetleg érintési érzeteket is megjelenítünk. Azzal is mélyíthető a hatás, ha különféle egyéb, spontán módon megjelenni kívánó tartalmat is beleengedünk a képbe, amelyeket nem tudunk értelmezni – de nem is kell racionálisan elemeznünk, hiszen a negatív elemek törlése és a pozitívak jövőbe küldése ettől függetlenül is működni fog. Arra azért ügyeljünk, hogy a jövőbe küldött képben ne szerepeljenek ártalmas elemek, sem magunkra, sem másokra nézve. Olyan megoldást keressünk, amelyek maradéktalanul jó érzéssel töltenek el, nem tartalmaznak bosszút vagy hasonlót, és a kellemes lelkiállapotot is próbáljuk minél mélyebben átélni.

Reklámok

A stressznapló áldásai

A stresszoldás nem is olyan egyszerű téma,Stress_Diary mint amilyennek látszik. A legtöbb ember a hétköznapokban elintézi annyival, hogy bekapcsolja a tévét, elszív egy cigit, felhajt egy italt, vesz magának egy új ruhadarabot, nassol, gyógyszert szed, vagy jól kiordítja magát. Az ilyen szokások nagy része gyors és egyszerű ugyan, de hosszú távon tovább szaporíthatja a problémákat. Némi tudatossággal azonban kialakíthatunk olyan egészséges stresszkezelési módszereket, amelyek hosszú távon is a harmónia és az erő irányába visznek. Persze az egészséges és hatékony stresszoldás több munkabefektetést igényel, de garantáltan megtérül, mivel új szokásokat alakít ki, és belső változásokat indít el. Ehhez hatékony eszköz lehet a stressznapló vezetése.

Mit írjunk bele? Honnan induljunk, mit alakítsunk vele át és hogyan? KATT IDE!

Milyen típusú öngyógyító vagyok?

Gondjainkból és betegségeinkből rendszerint önerőből ÉS külső segítséggel tudunk kimászni. A külső segítségről könnyebb tájékozódni, de vajon felismerjük, hogy mit tehetünk mi önerőből? Rá tudunk érezni, hogy mivel segíthetünk igazán hatékonyan magunkon, milyen öngyógyító technikában vagyunk jók?

Ha öngyógyításról van szó, egyesek az agykontrollra esküsznek, mások valamilyen diétára vagy sportra, és akadnak olyanok, akik valamely pszichológiai vagy ezoterikus módszerben látják a megoldást. Vannak, akik valamilyen eszmében, vallásban, művészeti tevékenységben keresik a gyógyírt, vagy kizárólag az orvosok szavának engedelmeskednek. Mindegyik módszer javarészt hit kérdése, és a gyógyulás az ember belső elhatározásától és hozzáállásától is nagyban függ. Az viszont minden körülmények között igaz, hogy saját aktív közreműködésünk nélkül kiszolgáltatottak maradhatunk a külső segítségnek (ami egy idő után akár túl költségessé vagy hatástalanná is válhat).

Minél jobban megismerjük magunkat, minél tudatosabban élünk, minél inkább ráhangolódunk saját belső igényeinkre, annál erősebb lesz a saját belső gyógyítónk, segítőnk. Könnyen meglehet, hogy az egyik életszakaszban egyfajta öngyógyítási technika válik be, egy másik szakaszban egy másik. Van olyan helyzet, amelyben a belső források a hangsúlyosabbak, és van, ahol a külső segítség (pl. orvosi kezelés). Egy belső forrásra azonban mindig szükségünk van, hiszen nem kaphatunk meg mindent kívülről, és senkinek sem lehet fontosabb a mi egészségünk és boldogságunk, mint saját magunk számára.

Az öngyógyítás és önsegítés 8 módja a KATTINTÁS után!

21-re új nap

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Igen ám, de hogyan is legyen boldog? Vagy legalábbis boldogabb?… Az előző cikk tippjei mellé most egy játékos próbát is ajánlanék. Mindaz, ami most vagyunk, részben adottságok, részben viszont szokások összessége. Kis gyakorlással és némi hittel bármit szokássá lehet alakítani (persze reális keretek között). Pici gyerekként is ezt tettük: eljátszottuk, aztán kitartóan gyakoroltunk, míg végül egyre több dologra váltunk képessé. Lehet, hogy most nem tartjuk képesnek magunkat arra, hogy boldogok, egészségesek vagy sikeresek legyünk, de ha újra meg újra eljátsszuk és közben érzelmileg őszintén átéljük az ilyen létállapotokat, akkor beépülhetnek a személyiségünkbe. A vonzás törvénye szerint ezzel bevonzzuk a vágyaink, céljaink beteljesülését is. Ha elsajátítjuk az örömteli életérzést, beépül, és olyan embereket vonzunk magunkhoz, akik ezt erősítik bennünk. Ha megtanulunk „gazdagul” érezni és gondolkodni, akkor olyan lehetőségeket vonzunk be, amelyek gazdagítanak, gyarapítanak. Ha begyakoroljuk az egészséges létállapotot, szervezetünk javarészt ezt a parancsot fogja követni.

Egyes kutatások szerint egy új szokás kialakulásához 21 nap kell. Ha ez így van, akkor mostantól mindössze három hétig kell kitartanunk, azaz minden nap úgy tennünk, mintha már el is értük volna az áhított állapotot. (Ha nehezen megy, minden napra beiktathatunk egy meghatározott időtartamú szünetet, amikor kiadjuk magunkból a negatív érzéseket.) A 22. napra már a személyiségünk része lesz az új képesség vagy tulajdonság. Ha valamit beépítünk az életünkbe, – pl. napi fél óra testmozgást -, akkor a 22. napra talán már nem is tudunk nélküle létezni. Ha viszont valamit száműzünk, például a dohányzást, nem tudom, elég-e a három hét, de veszítenivalónk itt sincs. Ha beválik a 21 napos tréning, akkor ünnepeljük meg az eredményt, örüljünk neki, és ne keressünk rögtön további problémákat, amelyeken felül kéne emelkedni. Minden új szokás beépítése nagy teljesítmény, lényünk egy részének újjászületése.

.

(A 21 nap elmélete elsődlegesen Maxwell Maltz-tól származik, aki 1960-as könyvében, a Psycho-Cybernetics-ben tette közzé kutatásait. További értekezések erről ITT és ITT. Más kutatások inkább 66 napban állapították meg az új szokások kialakulásának időtartamát – lásd pl. ITT és ITT -, de egyelőre ne vegyük el a saját kedvünket a kísérletezéstől, a hosszabb módszerrel még ráérünk.)

Új keretben

Avagy mit kezdjünk a bevésődött jelzőkkel?

“Az őszi időjárás nem borús, csak számunkra az.” Azért biggyesztettük mellé ezt a jelzőt, mert úgy éreztük, lehangol minket a köd, a homály, a nyirkosság és a hideg. Így értelmezzük a helyzetet. Ettől azonban maga az időjárás nem lesz borús, teszi a dolgát, alakul, létezik. Mi viszont mélyen hiszünk ebben az “igazságban”, és a saját ítéletünk folytán tovább süppedünk lefelé, az egyre rosszabb közérzetünkbe. Általában az egyedi jelzőink, mellékneveink teszik a dolgokat és eseményeket olyanná, amilyennek felfogjuk őket. Az időjárásnál még talán nem annyira veszélyes a helyzet (bár sokan valóban nagyon szenvednek a téli depressziótól), de ha magunkat és az életünket bíráljuk azzal, hogy “Ez a krízis már elviselhetetlen” vagy “Bebizonyosodott, hogy végérvényesen lúzer vagyok,” hamarosan mi magunk is mélyen elhisszük ezeknek igazát, és a szervezetünk is alkalmazkodik a parancshoz: hosszabb idő múltán tényleg nem képes elviselni a helyzetet, és valamilyen betegséget alakít ki.

A KATTINTÁS után olvasható: a negatív jelzők és alattomosan futó programok átírása

Mi a valóság?

Hú, micsoda cím! Nyugalom, nem a világ természetéről akarok filozofálni, pláne nem ilyen emelkedett szinten, csak kiegészíteni egy korábbi témát, ami részben a realitásról szólt.

Az új kép a galériában meg hogy jön ide? Mondjuk úgy, hogy szó lesz arról is, mennyire el tudjuk sötétíteni a valóságot a saját magunk számára. Mintha egy napszemüveget vennénk fel borús időben. (Persze ez most csak rizsa. Igazából egy ideje kizárólag babás képeket készítek.)

.

Amikor a stressz eluralkodik rajtunk, illetve különféle stresszbetegségeink alakulnak ki, kisebb-nagyobb mértékben eltorzulhat a valóságérzetünk. Téves képzeteink támadnak, túlzásokba eshetünk, elhatalmasodhatnak rajtunk a félelmeink, akár üldözési mániánk is lehet. Például attól félünk, hogy meg fogunk őrülni. Ha helyreáll bennünk a testi-lelki-idegi egyensúly, pl. a hormonjaink egyensúlyba kerülnek, magunk is rájövünk, hogy mekkora ostobaságokat gondoltunk és éreztünk. Normál esetben tudjuk, hogy nem fogunk megőrülni. Kibillent állapotban ezt elfelejtjük, vagy eltorzultan látjuk. Túl sok energiát adunk egy téves, negatív képzetnek. Ezért rendkívül fontos, hogy mindig tudatosítsuk magunkban, mi reális, és mi irreális – mert így akkor sem esünk kétségbe, ha éppen kibillentünk az egyensúlyunkból, és totál negatívnak látjuk az életünket és a világot. A reális szemlélet megóv attól, hogy szubjektivitásunk (elfogultságunk) foglyai legyünk, és hozzásegít, hogy előbb-utóbb megint objektív (elfogulatlan, tárgyilagos) szempontból láthassuk a helyzetünket.

.

Korábban írtam az ARI módszerről, ami szerintem a leghatékonyabb önprogramozó technika. Én raktam össze és neveztem el így, de attól még nem kizárt, hogy mások is felfedezték. Ennek a módszernek nagyon fontos eleme (a középső lépés, amit az „R” betű jelöl) a reális szemlélet. Magyarán: meg kell tudnunk határozni, mi a valóság, a lehető legobjektívabban.
.

…Hogy is volt ez az ARI? És hogyan kell reálisan látni? A nagy megmondás jön a KATTINTÁS után!

.

Jól programozni csak önbecsüléssel lehet

A Vonzás Törvénye? De ki elég “vonzó” hozzá?

 

Nem kell mindenáron hinnünk abban, hogy ha pozitívan gondolkodunk, előbb-utóbb bevonzzuk magunknak a pozitív dolgokat. Nem kell energiákkal, vonzással, rezgéssel foglalkozni. Elegendő azt tudni, hogy mit tesz velünk az ellentéte: az önelfogadás hiánya és a negatív énkép/világkép. Aláássa az önbecsülésünket és az életkedvünket, így nem leszünk képesek bízni magunkban, és határozottan cselekedni. Amennyiben ez hosszabb időn át fennáll, a (rejtett) hajlamainktól függően, kialakulhatnak nálunk a szorongásos, pánikos és depressziós kórképek, szenvedélybetegségek, és összedőlhet az életünk. Mindez csak azért, mert gyenge az önbecsülésünk.

Milyen faramuci dolog, hogy ezt egyáltalán le kell írni! Miért nem adott mindenki számára alapból a fejlett önbecsülés? Miért nem fogadjuk el magunkat a hibáinkkal, fogyatékosságainkkal együtt, miért nem koncentrálunk az erősségeinkre, és arra, amit adni tudunk a világnak? Nem szomorú, hogy 70-80 éves emberek ülnek a „pozitív énképfejlesztő” és „pozitív gondolkodás” tréningeken, és remélik, hogy az életükből hátralévő időt már jobban fogják megélni? Hogyan nevelték önbizalomra a gyerekeiket, unokáikat? Nem beszélve arról, hogy ha ennyire nehezen megy az önbecsülés, akkor vajon tényleg el tudunk fogadni másokat?

Az áhított állapothoz vezető lépcsőfokok a kattintás után!