vizualizáció címkéhez tartozó bejegyzések

Láss benne mást!

Vizualizációs technikák segítségével felismerjükTukor és leküzdhetjük negatív érzéseinket, semlegesíthetjük a félelem, düh és szomorúság hatásait. Sokan érezhetnek késztetést, hogy azonnal egy szebb jövőt vagy álomképeket programozzanak maguknak, de érdemes tudni, hogy amíg egy-egy jelenbeli aggály – fennálló konfliktus, múltbeli emlék, jövőre vonatkozó kétség – nem hagy bennünket nyugodni, addig nem tudunk a talapzatra pozitívabb jövőt építeni.

A TÜKÖR több terápiás módszer alapgyakorlata ilyen vagy olyan formában, de egyes harcművészeti ágak is régóta használják. A negatív lelki tartalmak felismerésére és átalakítására szolgál. (Van, ahol papírlap helyettesíti a tükröt.)

Csukjuk be a szemünket, és lélegezzünk mélyen, nyugodtan. Ezután kezdjünk el visszafelé számolni háromtól nulláig, és minden számolásnál szívjuk be és fújjuk ki a levegőt. Képzeljük magunk elé a számokat, és amikor a nullához érünk, nagyítsuk ki a számot, és alakítsuk tükörré. Lassan engedjük rá a problémánkat az üvegfelületre, és hagyjuk megjelenni. Feltűnhet hirtelen és kontrasztosan, de akár fokozatosan is, mintha egy kertbe sétálnánk be, ahol csak lassan oszlik szét a köd. Engedjünk utat az ösztönös asszociációknak. Ha például az a gondunk, valaki miatt nehéz anyagi helyzetbe kerülünk, elképzelhetjük az illetőt egy szökőkút tetején, amelyből ömlik a folyékony arany, és eltűnik a lefolyóban.

Ismét vegyünk egy nagy levegőt, és miközben kilélegzünk, a bal kezünkkel töröljük le a képet jobbról balra. Ez az irány azt jelzi, hogy a jelenből a múltba toljuk a dolgot, vagyis lezárjuk.

Végül fordítsuk meg a tükröt, és képzeljük rá az előző kép pozitív változatát! Például az aranyat ontó szökőkút helyett ládákba rendezett érméket, és az illető személyt a szökőkút mögött, ahogy mondjuk rózsákat nyeseget, vagy valami más módon teszi hasznossá magát. Ezt a képet aztán a jobb kezünkkel töröljük balról jobbra, mert ez a jövőbe küldés iránya.

Vegyünk egy nagy levegőt, fújjuk ki lassan és erősen, majd nyissuk ki a szemünket!

Egyszerre mindig csak egy problémát jelenítsünk meg, és ha lehet, egy nap csak egy ilyen gyakorlatot végezzünk, mert a (tudat alatti) tisztuláshoz idő kell. A gyakorlat hatékonysága érzékletességgel fokozható, vagyis ha nemcsak a látványra koncentrálunk, hanem minden érzékszervünkkel valósnak fogjuk fel a jelenetet: hangokat, szagokat, hőmérsékletet, esetleg érintési érzeteket is megjelenítünk. Azzal is mélyíthető a hatás, ha különféle egyéb, spontán módon megjelenni kívánó tartalmat is beleengedünk a képbe, amelyeket nem tudunk értelmezni – de nem is kell racionálisan elemeznünk, hiszen a negatív elemek törlése és a pozitívak jövőbe küldése ettől függetlenül is működni fog. Arra azért ügyeljünk, hogy a jövőbe küldött képben ne szerepeljenek ártalmas elemek, sem magunkra, sem másokra nézve. Olyan megoldást keressünk, amelyek maradéktalanul jó érzéssel töltenek el, nem tartalmaznak bosszút vagy hasonlót, és a kellemes lelkiállapotot is próbáljuk minél mélyebben átélni.

Reklámok

Fajáték

Nem Pinokkióról van szó, hanem egy gyors és hatékony stresszoldó módszerről. Kicsit relaxáció, kicsit meditáció, kicsit önprogramozás. Három lépésből áll, de csak úgy működik igazán, ha mindkét lépésben jól elmélyedünk. Szóval, ha nagyon kimerültnek, ingerültnek, űzöttnek érezzük magunkat, próbálkozzunk vele!

1. Képzeljük magunkat egy fa helyébe! Csak ösztönösen, semmilyen látott képet, szabályt vagy ideált ne kövessünk. Az a lényeg, hogy a lehető legjobban „bújjunk bele a fa bőrébe”. Nagyon stresszes embereknél gyakorta előfordul, hogy satnyának képzelik el a fát, vagy úgy érzik, ágaikat szélvihar tépázza – ennél rosszabbakat most ne is említsünk. Azt is figyeljük meg, milyen érzéseket kelt bennünk ilyen fának lenni.

2. Változzunk vissza önmagunkká, és töprengjünk el egy kicsit az előző gyakorlaton. Tudatosítsuk, mi mindent képzeltünk. Milyen volt a fa vastagsága, kérge? Milyen ágai voltak? Mekkora koronája volt? Mennyire kapaszkodott gyökereivel stabilan a földbe? Milyen környezetben állt? Hogy érezte ott magát? Mennyi élet volt rajta? Mennyire volt egészséges? Mennyire állt ellen a külső hatásoknak? Ép levelei voltak? Virágzott? Esetleg gyümölcsözött is? Vagy betemette a hó? Esetleg legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy termést hozzon?

3. Ezúttal már nemcsak a képzelőerőnkre, hanem a fantáziánkra is szükség lesz, hiszen el kell képzelnünk az előző fát, és a fantáziánk korlátlan hatalmával át kell alakítanunk egy olyan fává, ami jó érzéseket kelt bennünk. Szép lassan, egyenként, fokozatosan úgy kell alakítanunk a gyökerét, kérgét, vastagságát, ágait, lombját, leveleit, nedveit, környezetét, hogy biztonságosan álljon a helyén. Addig alakítgassuk szelíden, lazán, amíg a nyugalom, a békesség és az egyensúly érzetét kelti.